𝐓𝐢𝐥𝐭𝐨𝐭𝐭 𝐬𝐳𝐞𝐫𝐞𝐥𝐞𝐦

30.rész

Másnap 10:45:

A telefonom ébresztőjéhez nyúltam hogy egy szundi gombot nyomhassak, de mindeközben észbe kaptam hogy eljött a nap, amikor végleg búcsút kell vennem.

Megpróbáltam nagy nehezen kimászni az ágyamból es a szekrényemhez indultam, majd egy fekete nadrágot és fekete inget vettem elő.
Miután felöltöztem, lesétáltam a konyhába a búcsú beszédemmel a kezemben, ahol már a többiek vártak az indulásra.
Szörnyű volt mindenkit feketében látni, a sok megtört lélek ahogy a családomon végig néztem, elkapott a sírógörcs de tartottam magam a legjobb formámban amit csak most lehet.

A temetésen:
Be érve a ravatalozóba helyet foglaltam az egyik széken majd engem követve a többiek is.
A pap elkezdte az ilyenkor megszokott szövegét mondani majd miután ezzel végzett rám nézett, intve a kezével hogy most az én időm jött el.
Erőt véve magamon kisétáltam a mikrofon elé, s így látva a koporsót és a sok embert aki össze gyűlt, elkezdtem a búcsú beszédem.
Alig jött ki egy hang is a torkomon, mintha egy csomó lenne a torkomban ami nem hagy szóhoz jutni. Kellet pár perc míg egy szót is ki tudtam ejteni a számon. Senkinek nem kívánom ezt az érzést.

Kedves Kimberly Moore, életem egyetlen szerelme!
El sem tudom mondani, milyen hálás vagyok a mi kis végtelenségünkért. A világért se cserélném el. Az örökkévalóságot adtad nekem a megszámozott napokban, és én hálás vagyok érte. Minden miatt hálás vagyok neked, de főleg a szerelmedért és azért mert te voltál a legnagyszerűbb lány számomra ezen a világon!
Igazából még mindig nagyon szép emlék él bennem rólad, rólunk, van egy kis darab közös múltunk, de ahhoz, hogy ez így maradjon meg, az kell, hogy elengedjelek de mégse feledjelek. De hogyan tudnálak én téged elengedni? Megszakad a szívem hogy már nem láthatlak, hogy nem hallhatom a lágy nyugtató hangod, nem csókolhatom a dús vérvörös ajkad, és nem nézhetem a két szép gyönyörű szemeid.
Mindig van egy pont, ahol az út kettéválik. Abban a hitben válunk szét, hogy az útjaink egyszer újra összefutnak. Ahogy távolodunk az úton, a másik egyre kisebbnek tűnik. De nem baj, egymásnak vagyunk teremtve te is tudtad és én is tudom.
Volt egy mondás amit megtanítottál nekem: ,,El kell búcsúzni. Ha az ember nem teszi, örökre szilánkok maradnak a lelkében.''
Soha nem értettem, de mostmár minden világos! Tudom hogy újra látni fogjuk egymást s te ott vársz majd rám az angyalok között.
Köszönöm hogy általad megismertem a nagy ŐT.
Még találkozunk, nyugodj békében.

                     Szerelmed, Marcus Gunnarsen

Ahogy az utolsó szót is kimondtam, Martinus kezét éreztem a vállamon.
Miután véget ért a temetés és kezdtek fogyni az emberek, már csak a mi családunk állt a sírnál majd pár perc után elindultunk haza.

A fájdalmat nem lehet csak úgy figyelmen kívül hagyni. Fájdalom, gyász, düh, szenvedés... ezek nem szívódnak fel csak úgy... Egyre nagyobbak lesznek, amíg végül összeadódnak, és elemésztik az embert.
Tudom hogy , a halál az élet természetes része, a születés ellenpólusa. Ugyanúgy a gyász is. A gyászt nem lehet eltüntetni, el lehet nyomni ideiglenesen, de bennünk marad.
De ahogyan az én Kimem mondaná, nem a felejtés, hanem az emlékezés segíti a gyógyulást és a továbblépést. Pozitív és negatív emlékek, örömök és bánatok de a legfontosabb hogy, az élet azok nélkül is teljes lehet, akik nincsenek velünk, hiszen a szívünkben mindig ott lesznek.

3 hónappal később:
Kereken 3 hónap telt el Kim halála után. Még most sem tudom feldolgozni és még most sem tudtam túl lenni az egészen. Viszont a családom de legfőképp Martinus, mindig mellettem vannak és megpróbálnak mindenben segíteni amiben csak tudnak.
Volt egy kis idő amikor nagyon magamba zuhantam viszont Martinus rá ébresztett hogy Kim se szeretné ha össze zuhannék pont most a sok koncert és fellépés előtt.
Vissza tértem a régi kerékvágásba és ugyan úgy folytatom mindazt ami korábban volt annyi különbséggel hogy egy kis törés van bennem ami örökké megmarad. De szép lassan minden a helyére kerül újra ahogy annak lennie kell.
De mindig is gyászolni fogok, és mindig a szívemben érzem a jelenlétét és az emlékét, és soha nem de soha nem felejtem őt!

Mindörökké szeretni foglak Kimberly Moore!

VÉGE