Ahogy ültem a kanapén és sírtam észre se vettem hogy valaki csengett csak a sokadik alkalomra. Megtöröltem a könnyes szemem majd felálltam és a bejárati ajtóhoz mentem kinyitni. Martinus volt előttem és látta nincs minden rendben, nem kérdezett csak közelebb lépett és szorosan átölelt. Megint csak sírásba lábadt a szemem. Martinussal bementünk és leült a kanapéra én meg mellé. Nem szóltam egy szót sem, csak megmutattam neki a levelet.
-Jézusom Kim..úgy sajnálom.-mondta miközben megölelt.
-Nem szeretném őt elveszíteni..-mondtam még mindig sírva.
-Tudom..-ölelt még mindig szorosan.
-Köszönöm hogy mindig mellettem vagy.-mondtam miközben a szemem töröltem meg.
-Ez a legjobb barátok dolga, apropó nem szeretnèl velünk Svédországba jönni?,
Holnap után indulunk.-mondta
-Nem is tudom..nem zavarnék?
-Nem dehogy is. Sőt örülnék ha ott lennél.-mondta
-Hát akkor legyen.-mosolyogtam
-EZAZ!-ölelt meg
Mivel még mindig apa volt a fejembe gondoltam felhívom az összes kórházat amíg meg nem találom. Kb 1 óra után feladtam, és csak sírtam tovább. Nem hiszem el hogy csak így itt tudott volna hagyni..vagy mégis..? Csengettek, s gondoltam Martinus itt felejtett valamit ezért az ajtóhoz mentem majd kinyitottam.
-Mit felejtettél i..-megakadtam a szavam miközben az előttem álló férfira tekintettem.
-Kislányom ne haragudj én csak..-folytatta volna de a nyakába ugrottam és minél szorosabban megöleltem.
-Kérlek soha ne hagyj itt újra szó nélkül..-mondtam
-Nem tudtam mit fogsz reagálni. Féltem hogy megutálnál.-mondta könnyes szemmel.
Bementünk majd csináltam egy forró teát eközben elkezdtünk beszélgetni.
Azt hittem végleg nem látom az apám többe..a szívem amikor megláttam hogy ő áll az ajtó előtt ki akart ugrani az örömtől. Nehéz bele gondolni hogy elveszítem őt is. Bármennyire is rossz volt a viszonyunk, ő az apám és ő maradt már csak nekem..
-Apa mondanom kell valami fontosat. Svédországba megyek Martinusékkal 1 hétre. Mivel ott lesz koncertjük és Martinus engem is meghívott.-mondtam
-Akkor mindenképp el kell menned. Még egy ilyen esély nem mindig adódik. Viszont nagyon vigyázz magadra!-mondta egy mosoly kíséretével.
-Martinus ott lesz mellettem ne aggódj.
-Bejön neked ez a Martinus?-kérdezte szuró tekintettel.
-APA! Ő a legjobb barátom!-mondtam picit idegesebben.
-Áh értem már akkor az a másik fiú jön be neked.-nevetett
-Ki? Marcus?-néztem rá még mindig furán.
-Igen igen ő.
-Nem dehogy, Marcussal nem beszélgetek túl sokat. Meg hát a tesója a legjobb barátom.-mondtam
-Jó jó én csak mondtam.-nevette el magát apám
Miközben az élet nagy titkairól beszélgettünk, apám a fejembe ültette a bogarat. Marcus nem is annyira rossz amennyire én elsőre gondoltam. Mostanában elég normális velem..de mivan ha ez csak azért van mert a tesója legjobb barátja vagyok. Őszintén soha nem tudom mit gondol épp Marcus vagy néha miért bunkó de néha miért kedves velem. Viszont ahogy egyre többet beszélünk és egyre jobban ismerjük meg egymást annál jobban bírom. Talán érzek...nem Kim dehogy érzel hiszen nem is ismered elég jól..mindig össze zavarodok ha ezen kezdek el gondolkodni, és hogy őszinte legyek mostanában elég sokat szoktam ezen gondolkodni..
Következő rész hamarosan<3
YOU ARE READING
𝐓𝐢𝐥𝐭𝐨𝐭𝐭 𝐬𝐳𝐞𝐫𝐞𝐥𝐞𝐦
Romance~Minden egy költözéssel kezdődött, és sosem gondoltam volna, hogy ideáig jutunk. Idáig hogy képesek leszünk egymásba szeretni.. (Mindig új rész)
