𝐓𝐢𝐥𝐭𝐨𝐭𝐭 𝐬𝐳𝐞𝐫𝐞𝐥𝐞𝐦

7.rész

-Ha már úgyis itt vagy, nem akarsz maradni?-kérdezte félénken tekintve arcom hogy mit is válaszolok.
-Hát..nem is tudom, végülis ha jobban bele gondolok akkor, úgysincs otthon jobb dolgom.-mondtam picit megszeppenve.
-Rendben én elmegyek zuhanyozni. Úgy tudom Emma a szobájába van ha szeretnél vele beszélni.-mondta majd kiment az ajtón.

Elég fura hogy Marcusnak meséltem a magánéleti dolgomról. Csak Martinusnak tudtam eddig megnyílni és mindenről beszélni. Most pedig úgy éreztem Marcusnak is megnyílhatok és elmondhatom neki mi is van bennem és hogyan érzem magam ezzel kapcsolatba. Eléggé fura az is hogy így viselkedett velem hiszen eddig bunkóskodott minden miatt, és én is hasonlókép tettem. Miközben ez a gondolatmenet ment végig a fejembe jött egy üzenetem, ugyan attól a sráctól aki ma irt nekem délelőtt.

📱💭

?: Szia..gondolkodtál
azon amit mondtam?

Én: Szia figyelj ma elég
hosszú és szar napom
volt, nem nagyon volt időm
gondolkodni.

?: Oh rendben megértem..
Mennem kell, Jóéjt

Én:Jóéjt..

Hogy őszinte legyek kicsit lelkiismeret furdalásom lett így hirtelen.
Nem tudom mit kellene mondanom egy ismeretlen srácnak. Mégis milyen reakcióra vár ha nem is ismerjük egymást. Talán még kedvelném is ha felfedné a valódi arcát. De eléggé félős pedig tényleg senkit nem ítélek el első látásra, de valószínű nem fogja felfedni ki is ő. Eléggé mélyen bele merülhettem ebbe az egész gondolatba mert még azt se vettem észre Marcus bejön a szobába és leül mellem az ágyra.

-Kim, minden oke?-kérdezte Marcus értelmetlenül.
-Ja igen persze csak kicsit gondolkodtam.-adtam választ egy mosoly kíséretében.
-Nézünk valami filmet ha már úgyis itt vagy?-választ nem várva kapcsolta be a Tv-t.
-Nézhetünk.-mondtam közben a telefonom képernyőjét kezdtem el nézni.

Elkezdtünk filmet nézni, vígjátékot néztünk és elég sokat nevettünk mind a ketten. Ha jobban bele gondolok Marcus nem is annyira szörnyű társaság mint ahogy gondoltam. Egész jól el lehet vele beszélgetni és nagyon sokat lehet vele nevetni. Pedig ezt nagyon ritkán látni hogy ő nevet bármikor is. Miközben a filmet néztük elővettem a telefonom meg akartam nézni hány óra de Marcus kikapta a kezemből a telefonom.

-Héé add vissza!-mondtam mérgesen és a kezemmel a telefon után nyúltam.
-Nincs telefonozás, filmet nézünk.-mondta egy mosoly kíséretében.
-Akkor is add vissza.-nevettem el magam.

Ahogy a telefonomért nyúltam véletlen Marcus mellkasára estem és amikor fel pillantottam Marcus barna szempárjával találkoztam. Szinte alig pár cm választott el minket egymástól. Legalább 1 perc néma csendben voltunk majd a csendet megzavartam azzal hogy vissza akartam feküdni a helyemre. Amint ezt akartam tenni Marcus megfogta az arcom olyan gyengéden ahogyan csak tudta. Ez az egész valamiért olyan jó érzés volt. Rögvest ki akart szabadulni az egész pillangó a hasamból. Annyira gyönyörű szemei vannak..ugyan Kim miket is beszélsz hiszen alig ismered és alapból bunkó veled. Próbáltam ezt hazudni magamnak miközben vissza feküdtem a helyemre és próbáltam terelni az egész helyzetet ami pár másodperce történt. Vagyis hogy pár centi választott el engem és Marcust. Nem kezdhetek el érezni valaki iránt akit alig ismerek és eléggé bunkó volt
velem eddig..vagy mégis..?