2021 - Adventi naptár

Előzmény - 2019. Advent harmadik vasárnapja

Floyd sietősen lépett be a kávézóba. Vasárnap délelőtt ellenére, az üzlet tömve volt emberekkel. A nagyrészük bizonyára csak a karácsony előtti vásárlásban akart megpihenni, de akadtak olyan kevésbé szerencsések is, mint ő, akik dolgozni mentek. Floyd ápoló volt egy öregek otthonában, és bár imádta a gondjára bízott időseket, azért a karácsony előtti vasárnapokat örömmel elcserélte volna olyan napokra, amikor kedvére lustálkodhat.

A sorban állva kiszabadította karóráját a kabátja ujja alól, hogy megnézhesse mennyi az idő. Szerencsére még volt egy fél órája elkésni. Lil' ma azt mondta neki, hogy elég, ha csak dél körülre megy, mert pa Davie sosem kel fel reggel kilenc előtt, meg valami olyasmit is mondtak neki, hogy vendégeket várnak. Egy másik idős párt, Henry-t és Markot, akikkel talán a világ kezdete óta ismerik egymást. És akik nem mellesleg Jase – a barátja és élettársa – fogadott nagyszülei voltak. És ha már Jase, azt mondta, amikor utoljára váltottak üzenetet, hogy ha el tud szabadulni a kórházból, ő is benéz az idősekhez.

Jase a közeli kórház traumatológiáján dolgozott orvosként, és az ünnep előtti hajrában, amikor többször jutott rá harminchat órás műszak, mint ahogy az kényelmes lett volna, sokszor levegőt venni sem maradt ideje. Ilyenkor nemcsak Floydra tudott minimális időt és energiát fordítani, de a fogadott nagyszüleire is, akik megmentették az utcáról, amikor a saját családja kivetette magából.

Jase imádta Henry-t és Markot, mindig a nagyszüleiként beszélt róluk. És sokkal inkább voltak a családja, mint a sajátja valaha. Floyd eredetileg az ő gondozójuk volt, akkor találkozott először Jase-el, amikor segített az öregeknek beköltözni az otthon egyik apartmanjába. Floyd nagyon kedvelte őket, de amikor évekkel ezelőtt igazán komolyra fordultak a dolgok közte és Jase között, az otthon szabályainak értelmében nem gondozhatta tovább az idős párt. Henry akkor ajánlotta be őt Lil' ma és pa Davie szolgálatába.

Mint kiderült, Henry és Mark legalább hatvan éve a legmélyebb barátságot ápolta a Lilly-vel és a férjével. Jase fogadott nagyszülei ezer hihetetlen történetet meséltek arról, hogy Lil' ma és pa Davie hogyan fedezték őket, hogyan szolgáltattak alibit a szerelmükhöz éveken át. Floyd imádta ezeket a regényes történeteket hallgatni, de azért titokban hálás is volt azért, hogy ő és Jase már annyival szabadabbak lehettek. Miközben azon merengett, hogy mennyivel könnyebb élet jutott nekik, lassan sorra is került.

– Hello, a szokásosat, Floyd? – kérdezte Paul a pult mögül mosolyogva.

– Igen, köszönöm, a szokásos tökéletes lesz. – Amíg Paul beütötte a rendelését a pénztárgépbe (gigantikus kávé sok mogyoró tejjel és háromféle ízesített sziruppal), Floyd tovább beszélt. – Hallottam, hogy sikeresen megkérted Pete kezét, és hogy igent mondott. Gratulálok.

Floyd figyelte, ahogy Paul arca felderült, sőt még egy kis pír is kiült rá. Közelebb hajolt, hogy úgy tudjon beszélni vele, mintha valami titkot akarna megosztani.

– Igen! – mesélte lelkendezve. – Minden csodálatos volt. Nem gondoltam volna, hogy ilyen jól fog sikerülni. Azok után, hogy Pete mennyire csalódott volt, hogy nem tudta elintézni a múlt vasárnapot.

– Örülök, hogy minden a tervek szerint ment. Sajnálom, hogy nem lehettem ott.

– Ha van egy kis időd, pár perc múlva oda tudok menni, és mutathatok pár fotót – vigyorgott rá boldogan Paul.

– Sajnos rohannom kell, ma dolgozom – rázta meg a fejét lemondóan Floyd. – De mindenképp látni akarom majd a képeket. Talán jobb is, hogy nem ma, mert így legalább nem gyötör majd a féltékenység.