2021 - Adventi naptár

Tizenkettő

Peter lelkesen sétált be másnap reggel az étterembe. Még előző este küldött egy üzenetet a barátaival közös chatbe, hogy mindenki, aki bent lesz, ha lehet érkezzen meg negyed órával korábban, mert valami nagyon fontosról akar velük beszélni. Azóta Maya ezer üzenetet küldött válaszképp, hogy kiszedje belőle, miről van szó, Joseph csak leokézta egy feltartott hüvelykujjal, Cook pedig egy káromkodós-cenzúrázott emojit küldött. Peter ezt úgy értelmezte, hogy a maga módján mindenki beleegyezett a kérésébe.

Amint megérkezett, és gyorsan átöltözött, az első útja az étterem egyetlen fenntartott meeting termébe vezetett, és szerencsére már mindenki ott várta. Maya szinte vibrált a lelkesedéstől és a kíváncsiságtól, Josephet az őrületbe kergetve ezzel, Cook pedig... ő csak magához híven morózusan várta, mit tartogat számára ez a reggeli megbeszélés.

– Először is nagyon köszönöm, hogy eljöttetek – fogott bele a mondandójába késlekedés nélkül Peter. – Nem is szeretném nagyon húzni az időtöket, ezért csak egyszerűen kibököm, hogy szívességet szeretnék kérni tőletek.

Kissé félve fogott bele, bizonytalanul csengett a hangja, amikor arról beszélt, hogy nagyon kedves barátai elvesztették a nagymamájukat, aki a világot jelentette a számukra, és hogy ezért szeretnék őket egy varázslatos francia karácsonnyal meglepni. Aztán lassan felbátorodott, ahogy észrevette Mayán, hogy máris belevetné magát, sőt máris tervezni és szervezni kezdett fejben. Joseph-fel mindig is adták-kérték a szívességeket, éppen ezért nem tartott attól, hogy őt nagyon győzködni kelljen, egyébként is Peteren volt most a szívességkérés sora. 

Az egyetlen kemény dió a csapatban kétség kívül Cook volt. A morózus szakácson múlt minden, hiszen ha ő nem segíti ki őket azzal a mágiának is beillő művészettel, amit főzés címen űzött, akkor kútba esik minden elképzelésük még azelőtt, hogy bármi érdemlegesbe belekezdtek volna. És először úgy tűnt, hogy pontosan ez fog történni.

– És miért kellene nekem ebben benne lenni? – kérdezte azonnal Cook, amint Peter a mondandója végére ért, ő pedig érezte, hogy összeszorul a gyomra. – Miért kellene vadidegenekre áldoznom a saját karácsonyomat?

A kérdés jogos, természetesen Peter sem tudta volna megmagyarázni, miért várja el a feltétlen segítséget tőlük. Az első reakciója erre azt volt, hogy azért mert a barátai. De az, hogy barátok, tényleg feljogosítja arra, hogy ekkora elvárást támasszon? Cook kérdése egyértelműen azt sugallta, hogy nem.

– Jaj, ne csináld már! – esett neki azonnal Maya. – Szerintem mindent meg tudunk csinálni az előző nap, és akkor Pete-nek csak el kell jönnie érte. Így pedig senkinek nem kell feláldoznia a karácsonyát.

Peter azonnal látta, hogy Cook kevésbé kedvesen készül visszavágni, ezért gyorsan közbe szólt, hogy visszaszerezze az irányítást.

– Igazság szerint szerettelek volna meghívni titeket is. Tudom, hogy Jase nagyszüleit nem ismeritek, de mindenki mást a társaságból igen. Ott lenne Kyle és Robert, szerintem még John és Steve is eljönnének, Paul kötelező kellék, és persze Floyd sem maradna ki. Már régóta tervezek egy ilyen baráti nagykarácsonyt. Kicsit persze sajnálom, hogy egy ilyen szomorú alkalom vet árnyékot rá, de nekem nagyon sokat jelentene, ha mind itt tudnátok lenni.

Joseph csak bólintott beleegyezése jeléül, és Peter már ennyitől megkönnyebbült egy kissé. Felőle igaz nem is igazán voltak kétségei, ahogy Maya felől sem, aki lelkesedésében szinte körbetáncolta a meeting termet. A végén pedig azt kiáltotta Cook fülébe fejhangon:

– Tudom, hogy csak kéreted magad! – Az idősebb férfi minden igyekezete ellenére is összerándult a hangerőtől. – Mind tudjuk, hogy te vagy a legfontosabb, és csak tőled függ ez az egész. Mit szólsz hozzá, ha én leszek a segéded, aznap? És akkor kedvedre ugráltathatsz.