2021 - Adventi naptár

Húsz

Kyle kissé félve lépett be az egyetemi kampusz kávézójába és nézett körül a tanszékvezető, Helga Jamesson után. Azért érkezett, hogy átbeszéljék az alkalmazásának feltételeit. Helga szinte azonnal személyesen beszélni akart vele, amikor felhívta, hogy elmondja, tud több órát vállalni a következő félévben. Hiába tudta, nincs mitől tartania, Helga olyan karizmatikus személység és jelenség volt, hogy csak rá kellett néznie bárkire, hogy még a megszületésüket is megbánják.

Roberttel alaposan átbeszélték ezt az egészet, amikor a másik még azzal is nyugtatni próbálta, hogy Helga tulajdonképpen a barátja, és Kyle-ra csak akkor szokott „úgy" nézni, ha valami különösen nagy ostobaságot mondott. Például azt, hogy nem vállal több órát, mert az állatorvosi rendelőben nem tudja csökkenteni a munkaidejét. Igaz, akkor Robert is ostobának nevezte – hogy csak a legfinomabb jelzőt említsük.

Hiába vértezte fel magát mindenre, amit Helga csak a fejéhez vágni készülhet, mégis ideges aggodalom járta át a mellkasát, amikor észrevette a testes nőt az egyik félreeső asztalnál ülni. Elegáns barna nadrágkosztümöt viselt – a zakó csak úgy feszült kifejezetten telt idomain –, élénk narancssárga garbóval, és ezt a színkombinációt kiválóan kiegészítette lángvörösre festett haja. Ő korábban észrevehette Kyle-t, mert lelkesen integetve próbálta felhívni magára a figyelmét. Amint meglátta, mosolyogva indult el felé. Bár, ha őszinte akart lenni magához, kissé kényszeredettnek érezte arcán azt a mosolyt.

– Na végre! Már azt hittem, meggondoltad magad – nyújtotta neki azonnal a kezét, amit Kyle meg is fogott, és miközben megrázta, Helga hatalmas tenyerével megveregette a vállát, aminek a rezgéseit még a lábujjaiban is érezte.

– Nem, dehogy – igyekezett leplezni, hogy mennyire váratlanul érte a nő harsánysága, hiába nem különbözött semmiben a mindenkori önmagától. – Csak a szokásos dugó. Ha megfutamodnék, legalább egy üzenetet küldenék róla.

Ezen Helga kedélyesen felnevetett, majd teljesen komoly hangon annyit kérdezett:

– A szokásos kávédat kéred? Remélem igen, mert azt rendelek.

– A szokásos jó lesz, csak kérek egy vizet is, ha nem gond.

– Elég nagy igényeid vannak ma, de csak megoldjuk. – Azzal egy rövid időre magára hagyta, amíg elment beszerezni a kávét és vizet.

Amíg Kyle arra várt, hogy visszajöjjön, az asztalra helyezett tartóból kivett egy szalvétát, és hajtogatni kezdte. Olyannyira nem is figyelt arra, hogy mit csinál, hogy mire Helga visszaért mellé, már majdnem meghajtogatott egy elég bonyolult macskát. Amikor a nő letette elé a kévét és az üveg vizet, meglepetésében össze is rándult, és beletépett a papír-macska egyik lábába.

– Mi ez a kakadu? – kérdezte viccesen Helga.

– Ugye tudod, hogy a japánok most sírnának, ha ezt hallanák? Meggyalázod az origami szentségét.

– Én biztosan nem. De ezt a művészetet inkább meghagyom nekik, én teljes mértékben anti-tálentum vagyok.

– Én is csak macskát meg darut tudok hajtogatni, meg ha nagyon megerőltetem magam, csillagokat és néhány karácsonyfa díszt – nevetett fel Kyle.

– A papír daru és macska biztos jól kijönnek egymással – vitte tovább a viccet Helga.

– Nem igazán van módjuk kijönni senkivel, mert Magick, az igazi macska, általában előbb széttépi őket. Tessék – tolta a kész origami macskát Helga elé –, a tiéd. Miattad sántult le.

– Köszönöm. Akkor ezentúl jobban vigyázok rá – csúsztatta bele a belépő kártya tartójába. – De szerintem akkor térjünk is a lényegre.