2021 - Adventi naptár

December 24.

Floyd és Jase december 24-én pontosan délután négykor érkezett meg az idősek otthonához, hogy Henry-t, Markot és Davie-t elvigyék a Mindenízűbe, hogy méltón megünnepeljék a karácsonyt, és igazán illő emléket állíthassanak Lilly-nek. A két fiatalabb férfi sem tudta pontosan, hogy mi fogadja majd őket Paul kávézójában, hiszen az előző nap óta ők is ki voltak tiltva onnan. Természetesen a tulaj ötlete volt, hogy nekik is meglepetés legyen.

Szerencsére már nem volt szinte semmi forgalom a városban, és hamar megérkeztek a kávézóhoz. Sőt, az sem okozott különösebben nagy gondot, hogy parkolóhelyet találjanak, pedig átlagos hétköznapokon ez kifejezetten kihívást szokott jelenteni. Jase is kifejezetten örült neki, hogy pár méter híján a kávézó bejárata előtt tudott parkolni. Egyébként is azon gondolkozott, hogy ha nem lesz hely, akkor kitesz mindenkit, és egyedül folytatja a vadászatot. De végül megoldódott a helyzet, és megkönnyebbülten állította le az autót. Az idősek egyáltalán nem mozogtak már könnyen, és a hótól csúszós járda sem könnyítette meg a dolgukat. Floyd és Jase végig ott álltak mellettük, készen arra, hogy megtámasszák őket, ha megcsúsznának bizonytalan lábakon állva. 

A Mindenízű ajtaján annak ellenére zárva tábla fogadja őket, hogy csodálatosan fel volt díszítve minden ablak, és természetesen az ajtó is. Ezer színben pompázva ragyogtak az alácsüngő karácsonyi égők, amiknek fénye szétrobbant, folyékony kristályonként folyt szét a járdát borító vékony réteg havon. Valaki összehúzta az összes függönyt az ablakon, hogy kintről ne lehessen belátni – egyértelműen azért, hogy semmit se fedjenek fel a dekorációból az érkezőknek. A bejárati ajtó tejüvege pedig sziluetteken és a vidáman bent táncoló árnyékokon és tompított színeken kívül nem engedtek mást láttatni.

Miután felsorakoztak a bejárat előtt, Floyd ment előre, hogy mindenkit betereljen, és hogy mutassa az időseknek az utat. Bent pedig egy igazi karácsonyi tündérország fogadta őket. A barátaik aztán tényleg kitettek magukért. A beltérben összetolták az asztalokat, és megterítettek csodaszép porcelán és üveg étkészlettel. Az egyik távolabbi sarokban az elfüggönyözve egy majdnem plafonig érő karácsonyfa állt, aminek az ágai roskadoztak a díszek alatt.

Megbabonázva álltak a küszöbön, Jase-nek is – aki utolsóként lépett be a kávézóba –, épp csak eszébe jutott, hogy becsukja maguk mögött az ajtót, amikor egy fehér villanást vett észre a székek lábai közt elsuhanni. Szerencsére a macska nem jutott el az ajtóig, mert a póráz még ahhoz sem volt elég hosszú, ahogy az asztal alól kiérjen. Robert az egyik széken ült az asztal mellett, és a macskát visszahúzó póráz az ő kezében végződött. Miután az állat szökését csapatmunkával sikeresen megakadályozták, Jase végigfuttatta a pillantását a jelenlevőkön.

John az egyik ablakban ült, és épp visszaparancsolta a lábához a két kutyát, akik lelkesen körülugrálni készültek az épp érkezőket. Steve-et alig vette észre, mert a fa ágai közé bújva még az utolsó simításokat végezte a díszítéssel. Amennyire látta, épp alma formájú, piros üveg díszeket igazgatott a tűlevelek rengetegében, mintha azokat még nem nyílt volna módjuk felaggatni. A pult mögött Paul, Peter és egy fekete hajú lány – az egyik pincér az Északi Csillagból – tüsténkedett. Hevesen rendezgettek valamit.

Kyle épp abban a pillanatban lépett ki a személyzeti helyiségből, egy tálcányi szépen megmunkált, színes üvegpoharat egyensúlyozva. Amint Robert észrevette, hogy nagyon óvatos, kimért lépsekkel igyekszik elérni asztalt, felpattant, kikötötte a fehér macskát a székhez, amin addig ült, és a másik férfi elé sietett, hogy elvegye tőle a tálcát.

De Kyle csak határozottan elparancsolta az útból, és pár lépés után már el is érte az asztalt és lerakta rá a poharakat. Mint később kiderült, elvesztett egy fogadást arra vonatkozóan, hogy Magick és a két kutya kijönnek-e majd egymással. Kyle véleménye az volt, hogy a macska majd fújni fog a kutyákra, a kutyák meg terrorizálni fogják a játékosságukkal, de sajnos Robert nyert, Magick ugyanis uralkodott Kóboron és Porcelánon, akik szinte meghajoltak előtte. Így közösen azt a feladatot állapították meg a vesztes számára, hogy neki kell tálcán kivinne a poharakat.