𝑶𝒍𝒅𝒂𝒍𝒂𝒅𝒐𝒏 𝒂 𝒗𝒆́𝒈𝒕𝒆𝒍𝒆𝒏 𝒇𝒆𝒍𝒆́ ×𝑱𝒊𝒌𝒐𝒐𝒌× 18+ ✔️

Prológus

Csengetés után tíz perccel értem be az első órámra, ami miatt rendesen meg is kaptam a magamét.
Próbáltam meg húzni magam, ezért sunnyogva indultam meg  a helyemre, ahol legjobb barátom Tae már vigyorogva várt.

-te meg hol a fenében voltál? - dorgált le barátom, de nem igazán tudtam teljesen rá figyelni, ugyanis megakadt a szemem egy ismeretlen fiún.

-hát ő meg kicsoda? - biccentettem szememmel az ismeretlen fiú felé, aki idő közben elő vett egy füzetet táskájából.

-Park Jiminnek hívják. Most költöztek ide Busanból. - válaszolt Tae, mire hümmögtem egyet. - elvileg tánc szakos lesz, szóval lesz időnk bőven megismerni. - bökött oldalba könyökével.

-szóval Jimin.. - ízlelgettem nevét. - kíváncsi vagyok rá. - sóhajtottam egyet, majd kinéztem az ablakon.

-nem akarsz jegyzetelni? - vigyorgott rám haverom, nekem pedig ebben a pillanatban esett le, hogy órán vagyok. Mint valami őrült kapkodtam ki füzeteim táskámból, s el is kezdtem írni azt, amiről a tanár beszélt.

Az irodalom óra  szerencsére hamar eltelt és ezután végre jött a tánc... Az egyetlen olyan óra, amin végre önmagam lehetek.
Felpattantam székemből s egyenesen az új srác felé vettem utam. Még ült és valamit irogatott a füzetébe, de ez nem nagyon akadályozott meg abban, hogy megszólítsam.

-szia! - tettem kezem vállára, mire ijedten kapta rám gyönyörű, s csillogó szemeit.
Na igen.. Ekkor éreztem először azt, hogy megsemmisülök.
Csak álltam, s döbbenten figyeltem kissé pufi arcát, s ragyogó szemeit. Lassan le vezettem tekintetem Cseresznye piros dús ajkaira, mire nyelnem kellett egy hatalmasat. Megbabonázott a látvány.

-hahó! - legyezett szemem előtt apró kezével, mire kissé feleszméltem- jól vagy? Hallasz? - kezdett aggodalmaskodni, majd fel állt a székből, hogy jobban szemügyre vehessen.
Ahogy mellém állt, feje búbja pont álammal szemezett, amit apró mosollyal az arcomon figyeltem. Mennyire pici és aranyos!

-szia! - vettem elő leg csábosabb mosolyom, majd felé nyújtottam a kezem. - Jeon Jungkook vagyok! - apró mancsát enyémbe helyezte, majd viszonozta gesztusom.

-Park Jimin! - szólalt meg, mire megráztam kezét, s tudtam, minnél többet szeretnék meg tudni róla.

-hallottam, hogy most költöztél ide Busanból. Hogyhogy itt kötöttél ki? - mosolyodtam el ismét.

-Mindig is imádtam táncolni, úgyhogy nem volt kérdés hova szeretnék járni, miután ide költözünk. - ejtett egy apró mosolyt. - és veled mi a helyzet? - vette fel hátára táskáját, s ebből arra következtettem, menni szeretne.

-Egy pillanat, csak össze szedem a cuccom! - villantok felé egy mosolyt, majd oda is slisszanok könyveimhez és mint bevágom a táskámba. Közben körbe nézek, és Tae - t már sehol sem látom, úgyhogy el is indulhatunk.

-Gyerek korom óta imádom a táncot. - kezdek mesélni, majd el indulunk közben a táncterem felé. - mindig is imádtam azt a szabadság érzetet és nyugalmat, amit a tánc okoz számomra. - nyitottam ki az öltöző ajtaját, amin előre is engedtem a kis törpét. Egy apró köszönömmel előre is ment, de nem kerülte el figyelmem a halvány pír, ami arcára kúszott.

Tehát zavarba hoztam?

-JK azt hittem már sosem jössz! - termett mellettem Tae aki se szó, se beszéd rángatni kezdett a sarokban lévő pad felé. Szegény Jimin is csak állt és nézett utánam.
Gyorsan magamra kapkodtam a táncos ruhám, ami nem állt másból mint egy melegítő és egy fehér bőbb póló, majd indultam is a terem felé.

Már szinte mindenki bent volt, így kezdetét is vehette a nyújtás. Fülesem betéve léptem át egy teljesen más világba, ahol senki sem volt körülöttem. Csukott szemmel koncentráltam arra, hogy minél jobban meg tudjam nyújtani lábaim, de ezt egy apró kéz szakította félbe, ami lassan megérintette a hátam. Le állítottam a zenét, s szemeim Jiminre vezettem, aki szégyenlősen nézett le rám.
Ne Jimin! Ne legyél ennyire ártatlan! Mindjárt felizgulok.. Ne tedd ezt velem.

-Kook.. - ejti ki zavartan a nevem, mire megrándulok odalent. - a tanár kérte, hogy álljunk párokba és arra gondoltam.. Tudod hogy.. Lehetnénk együtt. - pirult el mondata végére, mire nem bírtam. Jimin.. Ha tudnád mennyire kikészítesz..

-Persze.. Lehetünk együtt. - mosolygom rá, majd szemeimmel Taehyungot szugerálom, hátha veszi az adást, és nem jön ide harmadiknak.. Még csak az kéne. Rám emeli szemeit, mire én Jimin felé biccentek, erre pedig halványan bólint. Tehát meg értette. Működik ez a telepátia cucc.

-okés. - mosolyodik el Jimin, majd mellém lépdel, és el kezd figyelni a tanárra.
A lökött barátom meg vigyorogva siet Jimin mellé, majd kárba tett kézzel figyelni kezd ő is.  Taehyung semmit sem vágott le abból amit próbáltam neki le kommunikálni?! Még hogy létezik a telepátia.. A faszt..

-Tehát hárman leszünk? - suttogom magam elé, mire mind ketten rám kapják fejüket. Jimin talán picit csalódottan, de Tae... Mintha élete legboldogabb napja lenne. Ezzel még számolni fogunk az biztos!

-Tehát két hónapotok lesz rá, jó felkészülést és sok sikert! - mosolyodik el a tanárnő.

-Hogy mire lesz két hónap? - nézek értetlenül a mellettem állókra, mire Jimin sóhajt egy nagyot.

-Jungkookie.. Ha nem figyelsz, hogy fogsz így jól teljesíteni? - néz rám morcosan, de most nem tudok ezzel törődni.. Adott egy becenevet!

-Jungkookie? - néz rám Tae, majd kitör belőle a röhögés. - hát ez rohadt jó! - szakad tovább.

-szerintem aranyos. - nézek Jiminre, aki reakcióm után elpirultan kezd neki a magyarázásnak, hogy mire is kaptuk azt a két hónapot.

Sziasztok!
Nagyon más most ez a könyv, másabb mint amit/amiket  régen írtam, de igyekszem:)
De remélem, hogy hamar rátaláltok majd erre a könyvre és tetszeni fog!
Köszönöm, ha el olvastad!
❤️