𝑶𝒍𝒅𝒂𝒍𝒂𝒅𝒐𝒏 𝒂 𝒗𝒆́𝒈𝒕𝒆𝒍𝒆𝒏 𝒇𝒆𝒍𝒆́ ×𝑱𝒊𝒌𝒐𝒐𝒌× 18+ ✔️

38.

-Jungkook?..- sápadt el anyám arca, majd szeméből záporozni kezdtek könnyei. - hol a francban voltál, te hülye gyerek?- jött, vagyis inkább szaladt oda hozzám, s karjaiba zárt.
Nekem sem kellett sok, folyni kezdtek könnyeim.

Miután anyával több percig ölelkeztünk, kissé elengedett, de csak annyira, hogy szemeimbe nézzen. - annyira aggódtam érted! Merre voltál? Ha apád megtudja, hogy itthon vagy, azonnal haza jön! Egy pillanat, csak szólok neki!- engedett el, s se szó, se beszéd el is tűnt. Jimin zavartan lépett be mögöttem a házba, s láttam rajta mennyire feszült.

-baby..- nyúltam kezéért, melyet hamar össze is kulcsoltam sajátommal, s mosolyogva adtam egy apró puszit ajkaira.- ne izgulj. Együtt jöttünk, együtt vagyunk.- vigyorodtam el. - minél hamarabb végzünk itt, annál hamarabb megyünk hozzátok, az ágyadba.. Vagy esetleg a konyha pultra? Uuu vagy az étkező asztalra! Sok helyen elképzeltem már, hogy megduglak.- villantottam ki fogaim, s elégedetten néztem, ahogy Jimin fülig pirul.- amíg ti beszélgetve vacsoráztok, ilyeneken fantáziálgatok.- kuncogtam.- meg azon, hogy milyen lenne, ha valami extrém helyen csinálnánk.

-Jungkook elég! - nevetett fel zavarában Chim, s pont meg akart csókolni, mikor anyám be lépett a helységbe. Minnie ijedten húzódott tőlem távolabb, azonban nem hagytam neki, ha puszit akart adni, meg is kapom azt a puszit! Utána hajoltam, s vadul ajkaira tapadtam.

-khm..- hallottam meg anyám torok köszörülését, mire mosolyogva elválltam Jimintől, s derekánál fogva magam elé húztam, hasánál össze kulcsoltam kezeim, s vállára támasztottam állam.

- anya, ismét szeretném be mutatni a páromat, Jimint.- mosolyodtam el, s láttam, hogy anyám is meg ereszt egy halvány mosolyt.

- igazán örülök a találkozásnak, Jimin!- nyújtotta kezét, mire Jimin azonnal viszonozta a gesztust.

- én is nagyon örülök, Mrs. Jeon! - mondta a törpém, majd jobban bele bújt ölelésébe, mint eddig.

- szerintem menjünk, és üljünk le a nappaliba.- mondta anya, én pedig kissé feszengve követtem őt.- apád már el jött a munka helyéről, hamarosan itthon lesz. Addig kértek valamit inni, vagy esetleg enni? - ültünk le a kanapéra.

-Szerintem megleszünk nassolnivaló nélkül.- néztem anyára, aki eléggé feszültnek tűnt. De nem csak ő volt feszült, én és Jimin is azok voltunk. Apámat miért kellett felhívnia? Teljesen meg lettünk volna nélküle. Féltem Jimint, és nem akarom hogy esetleg megint előjön olyan rohama mint amit akkor élt át mikor legutóbb nálunk volt. Kicsit aggódom emiatt , de, ha apám végre ember módjára normálisan le tud velünk ülni kommunikálni, egyáltalán nem fogok félni később idejönni. Szeretném, ha végre engem is emberszámba vennének és normálisan megtudnánk beszélni, az egymással kialakult konfliktusunkat. Én is egy teljesen normális ember vagyok, azon kívül hogy nem a saját nememhez vonzódok.

-És eddig hol aludtál? -kérdezte anyám, s tényleg úgy éreztem, hogy érdekli mi van velem.

-Jiminnél aludtam. És náluk laktam eddig. Kicsit zavaros ez az egész, de Chim mellettem állt. -mosolyogtam páromra.

-És te Jimin? Veled még nem is igen beszéltem. Mesélj magadról.- szólalt meg anyám, s láttam arcán, hogy tényleg érdeklődik afelől, hogy Jiminnel mi van. Csak nem végre észhez tértek?

-Hát nem igazán tudok mit mesélni, a fiával járok egy iskolába és nagyon szeretem őt.- nevetett fel kínosan, és láttam rajta nagyon zavarban érzi magát. Anyám elmosolyodott és láttam rajta szimpatizál a fiúval. Ezek szerint tényleg jó irányba haladunk.

-Örülök hogy a fiam végre talált valakit aki mellett boldog.- mondta anyám, végig a szemembe nézve, mire kissé megdermedt az eddig ajkaimon lévő apró mosolyom.