𝑶𝒍𝒅𝒂𝒍𝒂𝒅𝒐𝒏 𝒂 𝒗𝒆́𝒈𝒕𝒆𝒍𝒆𝒏 𝒇𝒆𝒍𝒆́ ×𝑱𝒊𝒌𝒐𝒐𝒌× 18+ ✔️

48.

Három nap telt el azóta, hogy eljöttünk Párizsba. A lehető legcsodálatosabb élményekkel gazdagodtam, s ha lehet még fokozni, Jiminnel még jobb és szorosabb lett a kapcsolatom. Ő annyira különleges és páratlan. Odaadó, gondoskodó, őszinte, s mindig előtérbe helyezi azt, hogy mi van velem. Egyszerűen túl tökéletes hozzám. Jelen pillanatban egy városnéző buszon ülünk és kémleljük a szebbnél szebb utcákat, tereket, s a fő látványosságot, az Eiffel tornyot. Az utolsó este elviszem a lábához, ez már biztos.
Párom kezét óvatosan az enyémbe csúsztatja, de egy pillanatra sem veszi le csodaszép szemeit a látnivalókról. El is kell töprengnem, vajon direkt nem pillant ide, hisz zavarban van, vagy csak olyan természetes ez már köztünk, hogy észre sem veszi?
Mindenesetre szorítok pracliján egyet, mire felém pillant, de csak csillogó szemeivel, s hatalmas mosolyával találom szemben magam. Kis angyal..

-minden rendben, Jungkookie?- kérdezi, s a következő pillanatban már ajkait érzem homlokomon.- nem vagy lázas.- állapítja meg a nyilvánvalót, majd egy pillanatig nem is értem a feltételezést, amíg újra meg nem szólal.-piros az arcod. Ki vagy pirulva.-amint eljut a tudatomig, zavartan kapom el róla szemeim, s inkább előre fordulok, de ő nem hagyja annyiban.- Kook, te tényleg elpirultál?!- vigyorog hatalmasat.

-nem, én olyat nem szoktam.-jelentem ki, majd zavartan elő veszem a táskámból az ott lapuló ásványvizem, hogy azzal hűtsem le magam.

-dehogynem!- erősködik tovább.-mindenki szokott olyat! Mint most te.-kuncogott, majd egy puszit adott az orromra.- olyan kis aranyos vagy.

-Jimin ezekkel a jelzőkkel ne illess.-húztam ki magam, majd kezébe nyomtam a vizet.-ettől elszáll a maradék férfiasságom is.

-ó értem.-húzza gúnyos mosolyra ajkait.-ezek szerint bennem már egy csepp férfiasság sincs, hiszen folyamatosan aranyosnak és egyéb cuki beceneveken hívsz.

-nem ugyan az a kettő.-nézek a szemébe, majd bontom ki a vizet, amit azóta meg sem mozdított, mióta a kezébe adtam. -most pedig igyál, mert ma még csak reggel ittál, és lassan fél három lesz. Nem szeretném, hogy kiszáradj.

-tudok magamról gondoskodni, nem egy kisbaba vagyok.- húzza fel pici orrát, s kortyol nagyot a vízből.

-szeretek rólad gondoskodni.-vonom meg vállam, majd megsimogatom az arcát. -igenis férfias vagy.-suttogom a fülébe.- de vannak olyan vonásaid, amelyek még értékesebb férfivé varázsolnak. Ilyen például az ajkad.- húzom rajta végig ujjam.- vagy a csípőd..- nézek szemébe.- vagy a feneked.. Park Jimin, kikészítesz teljesen..-suttogom, majd vággyal ködösült szemeibe pillantok. -kívül és belül is te vagy számomra a legtökéletesebb férfi a világon.

-Kook egy buszon vagyunk.. Ne akarj felizgatni..

-már késő, ahogy látom..- vigyorgom szemébe.

-egy busz mennyire számít extrém helynek?-pillant felém pimasz mosollyal, mire a tüdőmben reked a levegő.

-hogy mi?- pillantok rá, de csak önelégült mosolyával találom szemben magam. Tehát szopatott.

-csak hülyéskedtem nyugi.-kuncogott.

-én viszont nem..-vigyorogtam rá, majd ki csatoltam az övem.

-Kook mire készülsz?!- Jimin teljesen kétségbe esve pillantott rám, ami még inkább meghozta a kedvem.

-játszunk egy kicsit, Minnie. -préseltem ki ezeket a szavakat a számból, hiszen elég volt csak arra gondolnom, hogy egy buszon vagyunk, s úgy érhetek hozzá szerelmemhez, hogy azt rajtunk kívül talán más is meglátja, máris gondjaim alakultak odalent.

-te teljesen meg vagy húzatva. -pillant rám, s csapja le magáról éhesen kutakodó kezeim, melyek már nemsokára elérnék ölét. -Jungkook ne szórakozz már, nem otthon vagyunk.