𝑶𝒍𝒅𝒂𝒍𝒂𝒅𝒐𝒏 𝒂 𝒗𝒆́𝒈𝒕𝒆𝒍𝒆𝒏 𝒇𝒆𝒍𝒆́ ×𝑱𝒊𝒌𝒐𝒐𝒌× 18+ ✔️

30.

Hamar le feküdtünk aludni, miután Tae bevette a gyógyszert amit kapott, és ivott is egy keveset. Jimin gondosan betakargatta őt a kanapén, majd lelkére kötve, hogyha bármi baja van, azonnal telefonál magára hagytuk, s az emelet felé vettük az irányt.

-szerintem majd holnap fürödjünk. Ráérünk vele. - mosolygott rám Chim, én pedig telefonom elő véve néztem meg az időt.
Hajnali fél egy.. Január elseje? Baszki kiment a fejünkből!

-Jiminie..? - léptem közelebb hozzá, mire zavartan pislogott fel rám. - le szaladok a konyhába, mindjárt jövök. - simítottam arcára, majd már el is tűntem a sötét folyosón. A konyhába érve kinyitottam a hűtőt, s szerencsémre Jimin szülei meg bontottak egy pezsgőt, így könnyű szerrel vettem azt ki, s töltöttem két pohárba. Nem akartam sokat, hiszen így is ittunk eleget, de meg akartam adni a módját, hiszen mégis csak átléptünk egy új évbe, ráadásul közösen.

Jiminéknek szuper jó házuk van, ugyanis annak ellenére, hogy emeletes ház, két szintje van, szóval egy lépcsőn fel lehet ugye menni az emeletre, de van földszintje is. Nekem is ilyen ház kéne.. Menő.
Az jutott eszembe, hogy mikor a liftel utazunk fel, mindig látok egy gombot, ami a tetőre vezet.. Fel kéne vinnem oda Chimet.
Miután ez a szuper ötlet bevillant, futva közelítettem meg Jimin szobáját, s reakcióját meg sem várva indultam meg vele fel a tetőre. A pezsgőt sikerült valahogy úgy felcsempésznem, hogy észre sem vette. Jó vagyok.

-miért jöttünk ide? - pillant hátra a liftben Jimin, mire mosolyom szélessé válik, s sejtelmesen megvonom vállam. A lift elindul felfelé, mi pedig szemezünk egymással még egy ideig, majd a kis szerkezet csilingelő hangjára eszmélek csak fel, ami jelzi, meg érkeztünk. Ki is lépek a liftből, és a tető ajtaja felé veszem Jiminnel az irányt. Szerencsénkre nincs zárva, így könnyedén kinyitom, s kilépünk a hidegbe. Lehet hoznom kellett volna kabátot. Chim fázik..

-gyere ide. - húztam magamhoz, majd átöleltem, miközben kisétáltunk a tetőre. A várost különböző színekben díszítették a karácsonyi égők és díszek, s ez így egybe csodás volt. Szorosabban öleltem derekát, majd nyakába csókoltam. - tudod kicsim, ez a lehető legjobb érzés. - suttogtam fülébe, mire kirázta a hideg. Bár nem tudom biztosra, hogy nem a hidegtől, hanem miattam.

-micsoda? - kérdezte, s kezeit hasát körbe ölelő mancsaimra helyezte.

-hogy itt tartalak a karjaim közt. Megóvva a világtól. - meredtem a távolba. - és tudod mi jó még? - kérdeztem, mire kuncogva meg rázta buksiját, ezért, már le nőtt rózsaszín tincsei, csiklandozni kezdték arcom.

-micsoda? - pillantott rám válla felett, nekem pedig melegséggel telt meg szívem.

-hogy veled tölthetem az új év első napját. És remélem, hogy az összes többit is. - villantottam ki fogaim, neki pedig elnyítak ajkai.

-baszki! - csapott homlokára, és már kezdett volna bele az idegeskedésbe, de egy egyszerű csókkal elnémítottam. Ez a csók most nem volt se erőszakos, se akaratos. Igyekeztem minden érzelmem bele sűríteni, s lágyan, szenvedéllyel csókolni. Karjait nyakam köré fonta, s a tarkómon lévő hajammal kezdett játszani. Karjaim derekára vezettem, de nem martam bele, nem vezettem lejjebb mancsaim, csak pihentettem őket, s kiélveztem a pillanatot.
Pont ekkor lőtt fel valaki egy tüzijátékot, nekem pedig egyből egy bugyuta romantikus vígjáték jutott eszembe, de ez a pillanat tényleg olyan volt. A mi saját romantikus vígjátékunk.
Csókunk után, apró puszikkal csókoltam le Jimin szájáról kettőnk nyálát, majd csillogó szemébe néztem. Kissé eltoltam őt magamtól, és a pezsgőért nyúltam, s adtam Jimin kezébe. Látszott, hogy kissé meg leptem, de zavartan elmosolyodott, majd össze koccintotta poharaink.

-boldog új évet! - hajoltam vissza párnácskáira, mire kuncogva csókolt vissza.

-neked is Jungkookie!

-fázol? - pillantottam rá, mire aprót bólintott. - mennyünk vissza. - mosolyogtam rá, majd keze után nyúlva lépdeltünk egészen a liftig, s onnan pedig meg sem álltunk Jiminék lakásáig.

-szerinted Tae emlékezni fog arra, amit látott?.. - nézett rám zavartan a liftben.

-hát.. Ő mindig emlékszik mindenre, pláne, ha az valami perverz. Ezért szerintem a mi jelenetünket, örökre az eszébe véste. - simítottam zavartan tarkómra, mire pirultan bólintott egyet. Még mindig zavarba jön előttem! Annyira édes...

-reménykedem benne, hogy sok volt neki a pia, és nem fog emlékezni.. - motyogta maga elé, s kilépett a liftből.
Mosolyogva mentem utána, s halkan próbáltam becsukni a bejárati ajtót.

-köszönöm.. - pillantott fel rám Jimin, mikor már cipőnk vettük le.

-mégis mit? - néztem le rá, s simítottam ki egy tincset szeméből.

-hogy itt vagy velem. Köszönöm. - pipiskedett hozzám, s csókolt meg.

-ez természetes. Én is köszönök neked mindent. - adtam puszit szájára, majd el indultunk felfelé. Jimin haladt előttem, ezért muszáj volt legalább egyszer rácsapnom seggére. Annyira vonzó! Muszáj volt rácsapnom, na! Ne ítéljetek el, mégis csak férfiből vagyok. Megnézem azt, ami jó.. És Jimin bulája a legjobb amit valaha láttam!
Nem túlzok.

-Jungkook! - nézett rám hátra gyilkos tekintettel, mire halk kuncogásba kezdtem.

-te riszálod nekem! - kenem rá az egészet, mire megtorpant, s felém fordult.

-Jungkook.. - villantja rám szemeit, majd közelebb lép. - a lépcsőn vagyunk.. Te alattam álsz pár fokkal... Elég egy kis mozdulat, és legurulsz innen. - húz mosolyt ajkaira. - biztos, hogy rám akarod még kenni?

-jolvan na! - nevetek fel. - túl jó a segged, mit csináljak?.. - sóhajtok fel drámaian, majd az égre pillantok — ami jelen esetben a plafon—, s halkan kieresztek ismét egy sóhajt.

-menjünk aludni. - kuncogott fel Minnie, s kezem után nyúlva kezdett ismét elindulni az emeletre. - most az egyszer elnézem neked, de mostmár ne bámuld! - néz ismét hátra, én pedig zavartan pillantok fel fenekéről, hiszen megint oda vándorolt tekintetem...

-lehetetlent kérsz tőlem, édes.. - sóhajtottam fel ismét, mire kuncogva becsukta mögöttünk az ajtót, s fenekét riszálva eltipegett az ágyig, amibe bele is feküdt, de előtte még jól megigazgatta a takarót, s párnát, hogy közben jól ki tudja nekem nyomni popsiját. Direkt szívózik velem. De ezt imádom benne ennyire.

Ha játszani akarsz, hát játszunk Park!
Megmutatom, hogy én hogyan szoktam játszani!

Sziasztok!
Itt is van az ígért rész, remélem tetszik!
Hamarosan hozom a folytatást.
Tényleg eszméletlenül hálás vagyok nektek, és kijelenthetem, hogy szuper olvasóim vannak!
Szeretlek titeket!
❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️