𝑶𝒍𝒅𝒂𝒍𝒂𝒅𝒐𝒏 𝒂 𝒗𝒆́𝒈𝒕𝒆𝒍𝒆𝒏 𝒇𝒆𝒍𝒆́ ×𝑱𝒊𝒌𝒐𝒐𝒌× 18+ ✔️

17.

-Szerinted mit kéne magammal vinnem? - nézek Jiminre, aki ágyamon elterülve figyel. Holnap indulunk a családjával Busanba, és éppen az utazó táskámba pakolok, de nem tudom mit vigyek. A szüleim nincsenek itthon, szóval gyorsan ide jöttünk össze szedni mindent, ami még esetleg nem volt Jiminnél.

-olyan vagy mint egy lány. - kuncog. - csak tegyél be pár nadrágot meg pólót, alsót, zoknit, pulcsit és kész is. - fordul hátára. - nem kell túl gondolni.

-kettőnk közül max te vagy a lány. - mosolyodom el, majd közelebb sétálok hozzá. - én szoktalak megtömni. - mászom fölé.

-Jungkook.. - simít végig arcomon. - nem hiszem, hogy ezt itt kéne csinálni. Nem akarom, hogy a szüleid megint így lássanak minket. - néz zavarodottan a szemembe.

-figyelj Chim. - mászok le róla, s húzom őt is ülő helyzetbe. - szeretlek, és ha ezt ők nem tudják elfogadni, akkor szarok rájuk. - jelentem ki.

-ne beszélj így róluk.. - vesz egy mély levegőt. - attól még a szüleid..

-te egy annyira jó és önzetlen ember vagy. - tűrök egy rakoncátlan rózsaszín tincset füle mögé. - nem érdemellek meg. - fújtatok.

-ilyet ne is mondj. - rázza meg buksiját, s most fedezem fel eddig szemeiben rejtőző könnycseppjeit. - ne mondj ilyet. - ismétli meg, s halkan szipogni kezd.

- te vagy a legjobb dolog ami történt velem. - húzom mosolyra ajkaim, majd le csókolom puha arcáról, apró könnycseppjeit.

-én is így gondolom. - bújik bele ölelésembe. - tudod.. - mondta volna, azonban kinyílt az ajtóm. Mind ketten a nyikorgó hang felé kaptuk tekintetünk, s mikor meg láttam anyát, egy hatalmas gombóc került torkomba. Jimin jobban hozzám bújt, s várta mi fog történni, én viszont képtelen lettem volna meg szólalni. Anya szemeiben könnyek gyűltek, s aggódva indult meg felénk, azonban három lépésre az ágyamtól megtorpant. Mintha kissé habozott volna, hogy mi tevő legyen. Szemei össze vissza cikáztak köztem és Jimin között, s nem tudta mi tevő legyen.

-fiam.. - szólalt meg, de alig hallottam valamit beszédéből. Halk volt. - hát itthon vagy. - buggyant ki egy kövér könnycsepp  szeme sarkából, s szántotta végig sima arcbőrét. - és el hoztad Jimint is... a párod..? - kapta Chimre a tekintetét, aki kicsit megilletődve bólintott.

-jó napot Mrs. Jeon..-köszöntötte Chim, aki szinte suttogta a szavakat.

-fiam! - hagyta figyelmen kívül Jimin köszönését. - annyira hiányoztál! Kérlek gyere haza! Bárhol is élsz most, tudod, hogy itthon sokkal jobb! Apád is meg enyhül, csak kérlek gyere haza! - sírta el magát. - ha azt mondod, hogy csak szórakoztál, és nem vagy meleg, minden olyan lesz mint rég! - jön közelebb, s kezem után nyúl, de elkapom kezem, így nem tud elérni.

-hogy mit mondjak? - kapom fel a vizet. - anya, az isten szerelmére! - állok fel, így egymagasságba kerülök vele. - szeretem Jimint, és nem fogok hazudni! Hogy kérhetsz ilyet egyáltalán? A saját fiad vagyok! Hát nem szeretsz?.. - nézek rá döbbenten. - holnap el utazok, ne keressetek. - jelentem ki, majd megfordulok. - Jimin, menjünk. - indulok meg az ágyamon hagyott táskámért, azonban anya csuklóm után kap.

-kérlek.. - szorítja meg az említett testrészem. - kérlek ne tedd ezt velünk..

-én ne tegyem?.. - csuklik el hangom. - inkább ti ne tegyetek tökre engem. - rántom ki kezem gyenge szorításából. - örülnötök kéne, hogy végre találtam valakit, akit tiszta szívemből szeretek. Azt hittem, hogy ti majd mindenben támogatni fogtok, de azt hiszem félre ismertelek titeket.. Főleg téged, anya.. - indultam meg ismét, s táskám fölkapva fogtam Jimin kezére, s hagytuk el a házat, talán utoljára.