𝑶𝒍𝒅𝒂𝒍𝒂𝒅𝒐𝒏 𝒂 𝒗𝒆́𝒈𝒕𝒆𝒍𝒆𝒏 𝒇𝒆𝒍𝒆́ ×𝑱𝒊𝒌𝒐𝒐𝒌× 18+ ✔️

Epilógus

Minden pillanat, melyet megél az ember, egy újabb emléket hoz létre.  Egy emléket, melyre jó, illetve akár rossz vissza emlékezni.  Ebben az emlékben lehetünk egyedül, de az sem kizárt, hogy szerepeljen benne rajtunk kívül más is. Más alatt érthetünk akár egy idegent, vagy egy olyan személyt is, ki mindvégig mellettünk áll, közel a szívünkhöz.
Az én emlékem jelen esetben Park Jimin.  Jimin, Ki mindvégig mellettem volt, s van is.  Ki olyan helyet kapott az életemben, melyet rajta kívül más sosem fog.  Kivel megéltem az eddigi legcsodálatosabb pillanatait az életnek, s a jövőben is szeretnék minden percet vele tölteni. A karjaimba zárni apró, s törékeny testét, és megvédeni mindentől, amitől csak tudom.

Hatalmas gombóccal a torkomban foglaltam helyet az autómban. Muszáj volt lazítanom nyakkendőmön, hisz jelen pillanatban annyira ideges voltam, hogy simán megfulladhattam volna.  Beindítottam a motort, s türelmetlenül pillantottam karórámra, hisz egyre csak ketyegett az idő. Már az éjjel sem tudtam aludni, ezért talán feszültebb voltam, mint kellett volna.  Hamarosan nyílt az anyósülés felöli ajtó, s Mason foglalt helyet, egyenest mellettem.  Arca kisimult, s boldogságot sugárzó volt.  Igaz, fel lehetett már fedezni rajta egy két kisebb ráncot, azonban simán letagadhatott volna korából legalább öt évet.  Hatalmasat boxolt vállamba, majd kurjantva egyet lehúzta az ablakot, s rágyújtott.

-el sem hiszem, hogy JK ma férjhez megy!- kiáltotta, majd mobilját előkapva kezdett azon rohamosan pötyögni. - Taebaby azt mondja, már elindultak!- lesz holtsápadt, mire halkan felkuncogok. Mason Tae apukájának munkatársa, kivel az én őrült barátom a gimi vége óta együtt van.  Azaz lassan hat éve. És az a hat év, mást is magába foglalt Tae és Mason kapcsolatán kívül.

Jiminie és én...

Hét év.

Hét év után, múlt hónapban elhatároztuk, hogy itt az idő. A suli után Jimin egyetemre jelentkezett, én pedig dolgozni kezdtem. Nyitottam egy tetováló szalont, mely  nem messze található a jelenlegi lakásomtól. Vagyis inkább lakásunktól. Öt éve élünk közösen. Jimin mostanra végzett az egyetemmel, ezért ő is munkába állt, így jelenleg közös háztartást vezetünk, akár egy család. S a mai naptól tényleg egy család leszünk...

-figyelsz te rám?- zökkentett ki a nagy melák amerikai mellettem kedves gondolatmenetemből, mire zavartan bólintottam. -csak nem Jiminie kerek seggén jár az eszed?

-te csak ne vedd a perverz szádra Jiminshi popsiját!- mordultam rá, mire kuncogni kezdett.

- az évek alatt még kerekebb lett, ezt te sem tudod letagadni!- emelte fel védekezően kezeit.

-ne nézd a párom seggét! Én sem bámulom Taehyung fenekét!- zsörtölődtem.

-ajánlom is!- nézett rám össze szűkített szemmel. Erre csak szemet forgattam, s inkább még gyorsabban kezdtem hajtani, hogy biztos oda érjünk. - van valami programod ma estére?- kuncogott fel.

-megrakom a férjem.- vontam vállat nem törődőm stílusban, azonban belül igenis dagadt a mellkasom, hogy ilyen remek elfoglaltság vár rám.

-ez eléggé jól hangzik.- motyogja, majd folytatja.- tőlem egy kissé más ajándékot kaptok majd mint a többiektől.-kuncogott.

-igazán?- mosolyodtam el, majd leállítottam a motort, ugyanis megérkeztünk.- ideje bemenni, barátom. - Mason helyeslően bólintott egyet, s miután kiszálltunk még hozzá tette, hogy bizony valami perverzség vár majd ránk.

Egyre idegesebb lettem, s mikor megérkeztem a helyszínre hatalmas gombóc keletkezett torkomban. Egyből megpillantottam anyát, aki azonnal sietett is hozzám, majd megigazította frizurám.