Megvalósult álom |Choi Soobin ff.|

9.rész

-Kész vagy már asszony? - kiabált nekem a nappaliból nővérem. - Igen megyek mindjárt csak.. Auu... - gondoltam hogy le fogok zuhanni a székről, mivel a szekrény legtetejéről próbáltam leszedni egy táskát. De megvan! Tökre megérte.
-Végre itt vagy. Miért sántítassz? - lépett az ajtóhoz hisz indulásra készen voltunk. Félig meddig.. - Csak elestem. Olyan béna vagyok mint te sajnos. - muszáj volt belé szúrnom, kinevetetett! - Haha nagyon vicces vagy. Gratulálok amúgy hogy a buli előtt töröd össze magad. - invitált ki az ajtón, majd a dicséretre reagálva meghajoltam.

Holnap lesz a buli ahova a fiúk hívtak minket, és arra az elhatározásra jutottunk hogy jól kell kinéznünk. Szóval, mivel ilyen esetben nyilván nem alkalmas egy a szekrényünkben lévő ruha sem, elmegyünk Jina munkahelyére. Mivel ugye divattal foglalkozik, egy cégnek tervez ruhákat és erre az alkalomra állított össze pár outfitet. Ezeket fogjuk most felpelróbálni.

-Neem nem ez borzasztó. Utálom a szoknyákat! - nyavalyogva akartam leaggatni magamról a ruhadarabot. Már órák óta itt vagyunk, és nekem még mindig nem találtunk megfelelő öltözéket. Kezdem feladni.. - Akkor van egy rossz hírem, ugyanis a suliba kötelező az egyenruhát viselni. Ami, mint te is tudod szoknyát tartalmaz. - oktatott ki miközben szépen összehajtogatta a remekművét és elrakta a többi közé. Magával a ruhadarabbal nem volt semmi bajom, nagyon szép volt. Farmer anyagból. De mindig is kényelmesebbnek és biztonságosabbnak tartottam a nadrágokat. - Tudom. Még fel se próbáltam azokat, remélem nem lesznek jók és én leszek a kivétel akinek nem kötelező hordania. - jöttem ki az öltözőfülkéből. - Gyártass magadnak nadrágot. Vagy csórd el az egyik srácét. - röhögött a viccén mire tőlem csak egy szemforgatást kapott. - Menjünk haza. Biztos találok valami elviselhető ruhát. Amúgyse bálba készülünk, szóval nem kell a felhajtás. - szerelőzködtem és el is indultam kifelé.

Soobin

Yeonjunnál kajálunk és megbeszéljük a buli részleteit. Általában nálam szoktunk lenni, mivel nekünk nagyobb házunk van de most nincsenek itthon Yeonjun szülei ezért ide jöttünk. Direkt szülő mentes környezetben beszéljük meg hogy ki menjen a lányokért, mert ha bármelyikünk anyja meghallja hogy csaj van a dologban kérdezősködni kezd és azonnal meg akarja ismerni a jövendőbeli menyét. Vagyis ők úgy gondolják rögtön randizunk velük.

-Nem tudom. Nekem egyre kevésbé tetszik ez a diszkó dolog. - hozta fel hiretelen Taehyun. - Hogy érted? Akkor mit csináljunk? Nyár búcsúztatónak lennie kell! - csapott az asztalra Yeon. - Aigoo, higgadj már le. Nem mondtam hogy ne tartsuk meg. Csak azt hogy ne diszkóban. Nem hiszem hogy illik a lányokhoz.. - vett el egy pizzát mire Yeon lecsapta a kezét. - Ne hidd hogy ezek után megkapod az utolsó pizzát! - majd elkezdte magába tömni. - Egyet értek Taehyunnal. Nem hiszem hogy egy buliban meg tudnánk ismerni őket. Elmehetnénk kajálni heten, nem? - ajánlottam és fejben már el is képzeltem az egészet. A fiúknak csak rá kéne bólintaniuk és minden tökéletes lenne.

Hosszú vita után megállapodtunk abban hogy a tengerpartra megyünk egy kis bárba kajálni, mert az a leghangulatosabb egy nyárbúcsúztatónak. Mivel kocsiba nem férnénk be heten, busszal fogunk utazni de ez még változhat holnapig. Remélem a lányok nem bánják a hirtelen programváltozást..

Somi

Reggel a telefonom csörgésére ébredtem. Ismeretlen. Nem tudom miért, de idegeneknek mindig nehezen vettem fel.
Jelen pillanatban kicsit se érdekelt hogy ismeretlen, tudni akartam ki zaklat hét órakor.
~Jó reggelt Somi-noona! Ugye nem keltettelek fel?~érkezett egy elég ismerős hang. ~Kai? Nem dehogy már fent vagyok egy ideje.. ~ásítottam véletlen. Mindegy, a rekedtes hangomból biztos rájött hogy nincs egész 20 másodperce hogy felkeltem.
~Na persze.. Mindegy, csak szólni akartam hogy programváltozás történt. Nem buliba fogunk menni, vagyis nem ahova megbeszéltük hanem... -KAI MIT KERES NÁLAD A TELEFONOM?! ~hallatszódott a háttérből Soobin hangja. ~Ohm milyen telefon? Somi mennem kell majd beszél..- ADD IDE TE IDIÓTA. Khm.. Szia Somi! ~rendzte a hangját őrültből kis aranyosba. Sikerült. ~Reggelt Soobin.. Megtudhatnám hogy ti miért vagytok fent hajnal hétkor? ~ próbáltam nem idegesen kérdezni. Hát igen. Reggel nem vagyok a legszerethetőbb.. ~ Jah hát itt aludtunk Yeonjunnál és ilyenkor fent vagyunk kb egész éjjel. Bocsi hogy ez az ökör felébresztett.. NE RÖHÖGJ! ~szólt rá a fiatalabbikra mire én is nevetésben törtem ki. ~ Szóval tegnap este megbeszéltük hogy mégse buliba megyünk, hanem máshova. De azt nem árulom még el hogy hova, lényeg hogy hatra legyetek kész. ~ nőiesen rákérdeztem hogy "he?" mire elnevette magát. Istenem az a nevetés..~ Úgy hallom reggelente neked is selejt a memóriád.. Mindent megírok később jó? ~ajánlotta fel és hangján még mindig hallottam hogy mosolyog. ~Megköszönném.. Ha nem haragszotok most bepótolom ezt az öt percet. ~ búcsúztunk el, miután rögtön vissza is aludtam.

Yeonjun

Kai rázott fel hajnalban, frissen és üdén. Esküszöm megfolytanám ha nem szeretném valamennyire..
Mint kiderült, a legfontosabb dolga hajnalban az volt hogy megtudja Somi számát. Próbáltam ignorálni de addig nyaggatott míg kénytelen voltam ráírni Jinara és elkérni tőle.
Minden érdeklődés nélkül megadtam Kainak hogy utána nyugodtan tudjak aludni tovább. Sajnos nem érdekelt hogy szegény lányt felébreszti e vagy sem.

Nem telt el fél óra, Soobin kiabálását hallom. Sose fogom őket áthívni, hihetetlen hogy nem tartják tiszteletben a szépítő alvásom fontosságát.
-Mi bajotok van máár?- mentem ki lefőzni egy kávét, mivel nem hiszem hogy engednek tovább aludni.
-Kai elvette a telóm éa felhívta rajta Somit! - jöttek be a konyhába feldúltan. - Ami persze nem baj,nem azért mondom értitek. - ültek fel a bárszékre és Kai megrúgta Bint. - Nem baj mi? Olyan zavarba jöttél mint Yeon Jina közelében.. - röhögött mire minden reggeli erőmet összegyűjtve kezdtem szaladni hozzá de elmenekült. Szerencséje.
-Nézd a jó oldalát, már nem kell elkérned.. - súgtam oda neki nehogy a többiek meghallják. - Ki kéri el? Aigoo itt senki se normális.. - ment ki a konyhából vörös fejjel. Itt tényleg senki se normális.