Megvalósult álom |Choi Soobin ff.|

23.rész

Somi

Soobinnal tegnap este sehogy sem bírtunk elszakadni egymástól, ezért írt az anyukájának hogy Yeonjunnál marad éjszaka. Lezuhanyoztunk, (természetesen nem együtt..) adtam neki egy nagy pólót pizsinek, én meg felvettem az övét. Megvacsiztunk, beszélgettünk, közbe kdramat néztünk. Olyan tökéletes volt, egymás karjában aludtunk el.

Leírhatatlan érzés arra kelni hogy úgy ölel mintha nem lenne holnap. Ahogy ránézek alvó arcára, eszembe jut mikor Jinanal aludtunk együtt. De ez teljesen más. Most együtt vagyunk, és nyugodtan megcsókolhatom, vagy hozzá bújhatok mégjobban ha ez lehetséges egyáltalán. Ugyanis ha ennél közelebb lennénk egymáshoz, szinte már egy test lennénk. De nem tudom felébreszteni ezt a kis angyalt, egyelőre. Pedig sajnos nemsokára esedékes lesz, mivel Jina kilencre jön értem.

Egy darabig gyönyörködöm benne, majd arcára simítok. - Soobin.. - szólítottam meg lágyan, és elkezdett nyöszörögni. Ugyanúgy utálja a kelést mint én. - Csak maradjunk még így kérlek.. - bújt hozzám mégjobban. Egyszerűen imádom. Lehetetlen hogy jobban tudjon engem szeretni, mint én őt.
- Rendben szerelmem. - adtam egy puszit a kis szájára. - Hmm, csináld mégegyszer! - kérte mosolyogva, és én eleget tettem kérésének, csak ezúttal hosszabban.
- Szeretlek. - nézett vigyorogva rám a kis álmos fejével. Nem akarom itt hagyni. Egész nap így akarok vele lenni, összebújva. De már megígértem Jinanak hogy megyek, nem akarok vele kitolni.

Miután összeszedtük magunkat ahhoz hogy kikeljünk az ágyból, megreggeliztünk. Megkért, (vagyis inkább parancsolta) hogy maradjak a pólójában, és vigyem magamal erre a pár napra hogy érezzem az illatát. Nem mertem volna megkérni rá, de pont ugyanez jutott nekem is eszembe.
Éppen elkészültem teljesen, mikor telefonom csörgését hallottam meg. Mikor beértem a nappaliba, Soobin kezében pillantottam meg. Amint észre vette hogy az ajtóból figyelem, rögtön eldobta a kanapéra és úgy tett mintha bámulna ki az ablakon. Gyanús tekintettel lépkedtem közelebb.
- Mit csináltál a telefonommal? - húztam össze a szemem, de ő továbbra se nézett rám.
- Hozzá se nyúltam. - jó színész, de átlátok rajta. Elé lépek, majd beluhappanok az ölébe.
- Hazudsz. És ilyenkor még cukibb vagy! - döntöttem össze a homlokunk mosolyogva.
- Ya! Én nem hazudok! - kezdett el csikizni sértődötten. Na itt a végem. Tudja mennyire csikis vagyok, és úgy látom ezt a jövőben is rendesen ki fogja használni. Eldőltünk a kanapén, én alá kerültem. Még mindig nem hagyta abba kínzásom, de tudom már mivel lehet leállítani ezt a kis félénk nyuszit! Pólójánál fogva lejjebb rántottam, épp hogy egy kis hely legyen köztünk. Elpirult, úgy nézett velem farkasszemet.
- Na mi van? Miért hagytad abba? - kérdeztem még mindig farkasszemet nézve vele. Ebben verhetetlen vagyok. Nem bírta már sokáig, így bele bújt nyakhajlatomba.
- Miért vagy ilyen gonoosz? Tudod hogy te vagy a gyenge pontom és zavarba jövök.. - dünnyögte a vállamba, közben karjait körém fonta. Nem tudtam nem elmosolyodni aranyos viselkedésén.
- Sajnálom baba, de ugyanezt csináltad.. - simítottam tarkójára, hangomból hallatszódott hogy vigyorgok. Síráshangot imitálva mégjobban magához szorított.
- Ne menj el! Veled akarom tölteni a napot! - helyezkedett mellém, és hátulról ölelt. Így babrált a kezeimmel.
- Tudom. Én is. De Jina.. - Persze, a nővéred. És megígérted neki. - szakított félbe. Ekkor eszembe jutott hogy még nincs olyan közös fotónk amikor együtt vagyunk. Mint egy pár. Elővettem a telefonom.
- Mit csinálsz? - kérdezte.
- Képet! Még nincs közös fotónk. - közöltem, majd beállítottam a megfelelő szöget. Soobin mégjobban magához húzott, és neki döntötte a fejét az enyémnek. Én hátra nyúltam és megnyomtam az arcát, pont ott ahol kis gödröcskéi vannak. Ezen elmosolyodott.
És hát így nézünk ki a fotón.
- Waa de aranyosak vagyunk! - puszilt meg.
- Igeen!- helyeseltem, közben átküldtem neki is a fotót.