Megvalósult álom |Choi Soobin ff.|

28.rész

Jiwon

Egész este fent voltam és az egyik Ausztráliai iskolának a weboldalát néztem.
Pár napja mikor Somival jöttünk haza, összefutottunk egy ismerősével Ausztráliából. Hannah nagyon batságos lány, így rögtön szimpatikus lett mikor elkezdtünk beszélgetni. Mire észbe kaptam már a Star Bucksban ültünk, és a tökéletes iskolájáról számolt be. Pontosabban a cserediák programukról is, többek közt. Megadta az iskola nevét és mielőtt elváltunk, lelkemre kötötte hogy utána nézek.

És hát igen. Így jutottam el oda, hogy azon agyalok a következő félévemet meg e kezdjem a csodás Ausztráliában! Ez azt jelentené hogy mindent és mindenkit itt kell hagyjak, de tökéletes lehetőségeket kínál a tanulásra. Mindig is érdekeltek az állatok, de eddig eszembe sem jutott hogy állatorvosként foglalkozzak velük. De Hannahnak hála, most újabb kapuk nyíltak meg előttem, tele ötletekkel. Nem akarok elhamarkodott döntést hozni, de nemsokára be kell küldeni jelentkezést az iskolának, így jobb ha minél hamarabb eldöntöm hova húz jobban a szívem..

- Min gondolkozol? - ült le mellém az ebédlőben Somi. - Nagyon elbambultál. Minden oké?
- Persze, minden. Figyelj, ez nagyon hülye kérdés lesz.. De, neked nem volt nehéz meghozni azt a döntést hogy ott hagyod Magyarországot és ide jössz egy másik kontinensre? - kérdeztem meg óvatosan, nehogy rájöjjön milyen őrült hátsószándék vezérelt.
- Huu. Igazából nem annyira, mivel mindig is tudtam hogy itt van a helyem. A távolság ellenére. - mondta a számomra kicsit sem nyugtató választ. Hát persze hogy Sominak nem volt nehéz döntés. Kiskora óta gyakornokként képzelte el a jövőjét, más választása nagyon nem is volt.
- De nem hiányzik? Nem bántad meg? - faggattam tovább.
- Nyilván hiányzik, de a honvágy senkit sem tántoríthat el az álmaitól. De miért érdekel ez ilyen hirtelen? - kérdezte gyanakvó tekintettel. Nemsokára úgyis megtudja, hisz ez plusz löketet adott ahhoz hogy döntsek.
- Semmiért, csak olyan régóta itt vagy és még sose láttalak sírni a honvágy miatt. Ez minden. - hazudtam láthatólag meggyőzően, ugyanis tovább folytatta a beszédet a céljaink eléréséről.

- Ah hihetetlen mennyien vannak ebben az ebédlőben..- huppant le mellénk idegeskedve Yuna- Miről beszéltek?
- Semmi különös. Lányok, délután lenne kedvetek átjönni? - kérdeztem terelve a témát. Vagyis annyira mégse, de ők még nem tudják hogy pont ezért szeretném őket áthívni. Hogy megbeszéljük ezt a döntést, ami amúgy az enyém, de így könnyebb.
- Uh nem hiszem.. Vagyis de! - változtatott választ Somi, amit nem nagyon értettem de végülis az a lényeg hogy akkor jó neki.
- Ohm. Akkor biztos? - azért a biztonság kedvéért mégegyszer rákérdeztem.
- Persze csak azt hittem van tervem de nincs. A bátyád is otthon lesz? - érdeklődött, amit szintén nem tudtam hova tenni. Hisz mi köze ahhoz hogy én áthívtam? Lehet hogy összevesztek? De arról biztos tudnék. Sunghoon mindent elmond nekem, tényleg mindent.
- Nem tudom. Biztos. Yuna? Neked jó? - néztem rá barátnőnkre aki az eddigi párbeszédből teljesen kimaradt, mivel a telefonjával volt elfoglalva.
- Tessék? - kérdezte de még mindig nem nézett fel a képernyőről. Borzasztóan érdekelt hogy mi terelte el ennyire a figyelmét, ezért egy laza mozdulattal kikaptam az előttem üló kezéből a készüléket.

Beomgyu
Akkor mikor érsz ma rá? Csak mert nemsokára itt a meghallgatás és gondolom még gyakorolnál..☺️

Yuna
Persze, szeretnék. Nekem bármikor jó😄

Beomgyu
Legyen mondjuk 5? Vagy az késő?

Beomgyu
Ott vagy?

- Nem hiszem el!Beomgyu foglalt le ennyire? - vontam fel a szemöldököm. Ez aztán a fordulat.
- Yah, add azt vissza! - kapta ki a kezemből feldúltan. - Mi van? Somi is jóba van vele, meg te is. - érvelt bár nem tudom miért. Semmivel nem vádoltam meg. Csak csodálkoztam hogy Beom miért érdekesebb mint mi.
- Ez igaz. De nekem ő a legjobb barátom.- mondta Somi, mire Yuna fejbe csapta magát.
- És ha nekem is? Vagy nekem nem lehetnek fiú barátaim? - akadt ki, amivel el is árulta magát.
- Nem! - mondtuk egyszerre Somival amin mégjobban kiakadt. Vicces nézni ahogy egyre idegesebb lesz.
- Na és miért vagyok másabb mint ti? - kérdezte tettetett nyugalommal.
- Ahj mert te vak vagy hozzá! Nem látod hogy néztek egymásra! - mesélte csillogó szemekkel Somi, amivel Yuna már készült volna vitatkozni, de én is közbe szóltam.
- Azt se veszed észre hogy izzik köztetek a levegő! Az izgalom szinte tapintható a nézőtéren ahol mi vagyunk mikor beszélgettek. Feszengve várjuk hátha tesztek valami lépést. - Somival egymás vállára dőlve folytattuk barátnőnk és Beom alakuló szerelmi életét.
- Az első lépés már meg is történt, ami az hogy végre beszéltek telefonon is plusz találkoztok is sulin kívül is. - mielőtt Yuna megint közbe szólt volna, folytatta. - Tudom, "csak segít felkészülni a meghallgatásra". De honnan tudod hogy ez nem csak egy alkalom amit meg tudott ragadni hogy a közeledben legyen? - húzogatta a szemöldökét.
- Nem vagytok normálisak. Komolyan. - mondta unalmas hangon,ámde kipirult arccal barátnőnk, amin elröhögtük magunkat majd folytattuk inkább az evést.