Megvalósult álom |Choi Soobin ff.|

10.rész

Nagy készülődésekbe vagyok, ugyanis négy óra fele jutott el a tudatomig hogy hatra kéne készen lennünk. Soobin még dobott egy üzit hogy találkozzunk a lakásomnál, mert azt mindenki tudja hol van,ugyanis sokszor jöttek fel segíteni bútort szerelni és hasonlók.

Jina már kész van, mivel ő tudta mit akar felvenni. Nekem meg a fél ruhatáram az ágyamon van, ezért már feladtam. Szokásos farmer shortba betűrtem egy nagy méretű férfi pólót. Szeretem a fiús/nagy ruhákat szóval ez volt a legegyszerűbb.

Pont kész lettem mikor megszólalt a csengő, és a fiúk csörtettek be. Nem gondoltam hogy a nővérem felhívja őket!
-SOMI GYERE MEGJÖTTEK A SRÁCOK! - kiabált be a szobába. Már csak cipőt kell választanom a sok ezer közül.

-Nah vagyok, indulhatunk! - jöttem ki, mikor olyat láttam amire soha nem gondoltam volna. Mégpedig arra hogy Soobinon ugyanolyan póló lesz mint rajtam.. Ez az átka ha a férfi osztályról vásárolok.
-Daebak! Matching cuccaitok vannak? Ez olyan aranyos!! - ugrált elvékonyított hangon Beom, amin alapesteben nevettem volna. De nem ebben a szituban.
-Nem erről van szó.. - Somi fontos tulajdonsága hogy szeret fiú pólókat felvenni, és hát ez előfordulhat hogy egy srácon is ugyanolyan lesz.. Mint most. - védett be Jina amiért hálás voltam. - Na indulhatnánk már? - nyavalygott Kai mire elkezdtem kifelé menni. Pont Soobin mellett mentem volna el ha Taehyun meg nem kérdezi hogy-Nem veszed át a felsőd?.. - megtorpantam és mentem is volna vissza. - D-de egy pillanat és itt vagyok.. Lent megvárhattok. - utasítottam le mindenkit majd beszaladtam a szobába. - AHHH EZ KOMOLY? Nálam nagyobb szerencsétlen biztos nem létezik a.. - Figyelj ne vedd át ha nem akarod, engem nem zavar. - jött utánam Soobin. - De muszáj, félreérthető.. - Nembaj. Vagyis gondolom tetszik, maradjon rajtad. - helyesbített. - Ez a kedvencem. - mosolyogtam rá majd ő is elmosolyodott. - Nekem is. - Najó ezt betudjuk egy véletlennek. - Nem jöttök? Le megy a nap mire leérünk. - szólt be Beom, majd le is szaladtunk hogy azért ne várassuk tovább a többieket.

A busz út elég érdekesen telt. Kai berakott zenét, mire Beom elkezdett táncolni. Már attól féltem hogy le fognak minket szállítani, de szerencsére Yeon hamar lerendezte annyival hogy elvette tőlük a telefont.
Miután lenyugodtak a srácok, Yeon oda ment Jinahoz és elkezdtek beszélgetni. Nagyon izgultam értük, és reménykedtem hogy egyre közelebb tudnak kerülni egymáshoz.
Hallottam hogy Soobin olyasmit suttog hogy ~Fighting Yeonjun-hyung~.
-Miért drukkolsz neki? - néztem rá és reménykedtem hogy Jinahoz lesz köze a dolognak. - Szerinted miért? Nézz rájuk. Oda vannak egymásért de egyikük se tud róla. Vagy tévedek? - hajolt közelebb, pedig a suttogás miatt így is közel volt. - N-nem tudom.. - hirtelen olyan meleg lett. Lehet bedöglött a légkondi.. Rozoga busz.
- Nem mondott róla semmit a nővéred? - vonta fel az egyik szemöldökét. - Miért, neked mondott Yeon? - mentem most én közelebb. Nem láthat félénknek. Az nem az én asztalom. - Én kérdeztem előbb, kisasszony. - mosolygott ami engem is arra kéztetett. - Lehet igen, lehet nem. Jó találgatást, és tippelgetést! - kacsintottam mire elnevette magát és megrázta a fejét.
Hirtelen mintha villám csapott volna belé, úgy elkomorodott hogy azt hittem én mondtam valamit amit nem kellett volna. Nem mertem rákérdezni, de időm se volt hisz rögtön elment mellőlem és elbújt.

Soobin

Hihetetlen ez a lány. Az univerzum akar valamit tőlünk,meg vagyok győződve.
Mikor megláttam hogy ugyanolyan pólót visel mint ami rajtam is van, az első ami beugrott az hogy barátja van. Ha nem lettek volna ott a többiek, lehet az első reakcióm az lett volna hogy "Ez a barátodé?!". Ezért próbáltam a lehető legcsöndesebben maradni.
Persze Jina bevédte hogy szereti a fiús dolgokat, azért még utána mentem hogy rákérdezzek. De nem mertem. Azt akartam hogy maradjon abban, hiszen én se örülnék ha levetnék velem a kedvenc pólóm.
Ami mostmár valamiért ez. Nem voltam odáig ezért a pólóért, csak felkaptam valamit. De most jobban megtetszett. Érdekes..

Jól el voltunk Somival, beszélgettünk, nevettünk. De mikor megláttam egy bizonyos személyt felszállni a buszra, bennem rekedt a levegő.
A mostoha testvérem az, Minji. A szüleim elváltak alsó középiskolás koromban. Most az anyámmal élünk. Ő azóta nem ismerkedett meg senkivel, apámmal más a helyzet. Ő szerencsésen (vagy nem) újraházasodott és a feleségének lánya egy elkényeztetett, nyávogós hangon rinyáló senki. Vagyis elég népszerű az iskolájábán a szépsége miatt, sok bártja is van. De mindegyik csak a hírneve miatt áll vele szóba. Párszor találkoztam csak vele, de sose volt szimpatikus. Egészen addig nem gyűlöltem amíg ki nem találta hogy randira hívtam és szerelmes vagyok belé. Apám persze elhitte, mivel lecserélt engem és Junsut Minjire. Nem tekintett már ránk a gyerekeiként, ehelyett Minji vette át a helyünket a porondon és úgy viselkedett vele mintha a biológiai lánya lenne. Ő az oka annak hogy az apám utál és semmibe vesz, és ezt sose fogom neki megbocsájtani.

El akartam kerülni hogy észre vegyen, főleg hogy Somi is tudjon a dologról. Ezért gyorsan a busz elejébe futottam. A többiek nem hiszem hogy észre vették, mivel beszélgettek. Kivéve Somi. Ő rögtön oda jött. - Soobin mi az? - kérdezte látszólag ijedten. Nem hibáztatom, egy pillanat alatt futott át rajtam a hideg és szaladtam el mindenféle magyarázat nélkül.
A következő megállónál nyitódott a buszajtó, és gondolkodás nélkül ragadtam meg a lány karját majd lerántottam a buszról.

Somi

-Mi történt? - nyugtalanított Soobin viselkedése. Nem értettem mi ütött belé egy másodperc alatt. Nagy dolognak kell lennie, ha még a buszról is leugrott velem.
Nagyon sokkosnak tűnt az arca, de nem olyan drasztikusan. Mintha látott volna valakit akit nagyon nem akart volna.
Habár ha jobban visszaemlékszem, egy lányt nézett aki egy sráccal szállt fel karöltve. Nem tudom ki lehetett ő, de az biztos hogy szegény Soobin nagyon összetört.
Leültettem a padra és átkaroltam a vállát, hátha picit megnyugszik. Nagyon meglepődtem mikor a karomba bújt és megölelt.
-Köszönöm. - vált el tőlem könnyes szemekkel, hosszú percek után. Vagyis nekem annak tűnt.. - Ugyan Soobin. Ezt ne köszönd meg. Amúgy nem kell elmondanod mi történt ha nem akarod.- simogattam meg mire vett egy mély levegőt. - Még nem. Talán egyszer majd.. - csörrent meg a telefonom. - Jina az.. Valszeg feltűnt nekik hogy nem vagyunk a buszon. ~Ti hol az istenben vagytok? ~ jött a mérges hang a telefonból, mire végre mosolyogtunk picit. ~Csak leszálltunk mert rosszul lettem. Tudod hogy nem bírom a buszozást.. ~nem akartam elmondani Soobint, hiszen még én se tudom mi baja. ~És nekem nem tudtatok volna szólni? Ah mindegy. Jobban vagy azért? ~ Jina meg a túlaggódás. Ha valami történik velem, rögtön elveszti a fejét. ~Add ide Soobint! ~jaj ne inkább kihangosítom.. ~Figyelj, Somi képes eltitkolni ha nem érzi magát jól. Szóval kérlek ha látod hogy rosszul van akkor menjetek haza mert.. ~ Unnie jól vagyok oké? Na megyünk utánatok. Sziaa~raktam le és próbáltam ignorálni Soobin kitörni készülő nevetéséről.