Megvalósult álom |Choi Soobin ff.|

15.rész

Soobin

Somi a legtávolabbi helyre ült tőlem, de így is tökéletesen rá látok. Akárhányszor próbálom felvenni vele a szemkontaktust, elfordult vagy mással kezd beszélgetni.
Pár szót váltottunk eddig, azt se a szemembe mondta.
Biztos vagyok benne hogy észre vette hogy folyton őt bámulom, látszik rajta hogy kényelmetlenül érzi magát miatta. Azt nem értem csak hogy miért lett hirtelen ilyen. Semmi nem jut eszembe amivel megbánthattam. Sőt, pont kezdtünk egyre közelebb kerülni egymáshoz. Persze barátilag..

- Daebak! Nem gondoltam volna hogy te ilyen romantikus ie tudsz lenni hyung. - hitetlenkedett Kai, bár inkább volt csipkelődés. - Nem is voltam. De ah srácok, ha egyszer, valaha, felnőttök annyira hogy tudjatok valakit így szeretni.. Persze tisztelet a kivételnek- kacsintott rám Yeonjun. Ami Sominak is feltűnt és rögtön komor tekintettel meredt maga elé. Nem értem.. - Akkor megtennétek mindent a szerelmetekért. Mint látjátok én erre is képes voltam Jinaért. - mondta nyáltól csöpögő hangon, és szerelmetes pillantást váltott Jinaval. Örülök hogy így szeretik egymást, de az én nemlétező szerelmi életem kicsit kaotikus.

Tovább beszélgettünk arról hogy Somi nemsokára teljesen beköltözik a lakásába. Beomgyu feldobta hogy azt is meg kéne majd ünnepelni egy lakásavató buli keretében. Túl sok a buli mostanság. Persze nem bánom, így többet tudok Somival lenni. Ha elkezdődik a suli lehet lesznek más barátai is, nem fog mindig rám érni. Mostanában meg egyáltalán nem ér rám. Vagy nem tudom.
Gyorsan odébb ment felvenni a telefonját. Nem tudom ki hívta, de van egy tippem hogy ő se, ugyanis elég értelmetlen képet vágot mikor megpillantotta a kijelzőt.

Somi

Olyan aranyosak Yeonék hogy nem hiszem el. Szinte látni lehet köztük a szikrát, egész vacsinál mosolyogtak, átkarolták egymást vagy megfogták egymás kezét. Ezzel szemben én úgy jöttem ide hogy délelőtt kisírtam a lelkem is. Biztos jön nekem is valaki az életemben aki nem Soobin. Túl kell rajta legyek bármilyen nehéz is elfelejtenem.

- És anyáék tudják? - kérdeztem Jinat. Minden nap próbálok velük beszélni de még nem említették meg Yeonjunt.
- Még nem mondtam nekik, majd egyszer ha hívásozunk. Mondjuk vasárnap. De nem tudom hogy videóhívásban mutassam e meg nekik vagy karácsonykor mikor haza megyünk. - mondta de nem is nekem, konkrétan végig Yeonjunt nézte. Ha ilyen kóros a szerelem nem biztos hogy kérek belőle.. - Jagi azt akarod hogy veletek menjek magyarországra? - kérdezte Yeon elvékonyult hangon. Jesszus mit tett vele a nővérem!? - Persze szerelmem, ha addig nem debütálsz. - nevetett. Szép lenne ha négy hónapon belül tudna debütálni.

Még egy darabig néztem ahogy cukiskodnak, mikor megcsörrent a telefonom. Ismeretlen szám, megint. Marha jó, most mit csináljak?
Nem tudom bunkóság e vagy nem de kimegyek a mosdóba felvenni.
~ Hallo? ~ Szia Somi, Sunghoon vagyok. Tudod a cukrázdából. ~ Oh, Sunghoon! Honnan van meg a~ Csak annyit akartam hogy.. Lenne kedved valamikor találkozni? ~ hadarta. Aranyos.. ~ Fhu, ohm. Persze, miért ne.. Mikor gondoltál? ~ Majd írok. ~ hallottam a hangján hogy mosolyog.
Neki támaszkva a mosdókagylónak pihenek meg az izgalmak miatt. Erre nem számítottam. De honnan szerezte meg a számom? Mondjuk elég egyértelmű hogy Beomgyu keze van az ügyben. Ő mutatott be neki.

Egy utolsót pillantok a tükörbe és visszamegyek a többiekhez. Nem szeretnék lemaradni semmiről. Nem mintha lenne miről, csak beszélgetünk. De a fiúkkal mindig van valami történés.
Mikor kilépek a mosdóból, Soobinba ütközök. - Beszélhetnénk? - állta el az utam a szűk folyosón. Észre vettem hogy feltűnően sokat néz, bár nem tudtam hova tenni. Nézze a barátnőjét..
- Miről? - Arról hogy átnézel rajtam. Meg lerázol. Mit csináltam? - látszik rajta hogy tényleg nem tudja mi lett velem. Tudni akarod mit csináltál? Összezavartál! Meg úgy mosolyogtál rám hogy nem tudtam nem beléd szeretni! Olyan jól elképzeltem a fejembe hogy ezt a képébe vágom, de inkább nem mondok neki ilyeneket. Barátnője van..
- Nem rázlak le.. - löktem odébb hogy vissza tudjak ülni az asztalhoz, de megragadta a karom. - De most is! Somi ne csináld már ezt. - nézett rám a cuki kis csillogó szemeivel. Nem tudom ezt sokáig csinálni ha ilyen ellenállhatatlan.
- Yuna.. Vele együtt vagytok ugye? - téptem ki a karom a kezéből és neki dőltem a falnak. Ha igent mondd és elkezdek sírni akkor az elég gáz lesz a továbbiakban. Szóval megbántam hogy megkérdeztem.
- Nem! De te honnan.. - Jaj Soobin láttalak titeket a cukrázdában. Ne nézz már hülyének. - vettem egy mély levegőt és rá néztem kifejezéstelen arccal. - Akkor Beomgyu mesélt róla. De téged miért zavarna ha lenne barátnőm? - mosolyodott el. Erre mit mondjak?! Ki kéne valamit találnom gyorsan, de az agyam leáll ha látom mosolyogni. - Engem aztán nem érdekel, miért zavarna? Vagyis izé, persze hogy zavarna hisz tudjuk mit érez Beomgyu, nem? - De igen. Csak ezért zavarna igaz? - huh azokkal a szemekkel a lelkemig is tudna hatolni. - Persze, minek kéne még zavarnia? - Fogalmam sincs.. Csak kérdeztem. De akkor már jók vagyunk? - döntötte oldalra a fejét,amitől mégjobban bele szerettem ha az lehetséges. - Jók hát. - EZAAZ! - ujjongott majd megölelt és felkapott a levegőbe. Kezdek szédülni.
- Jézusom nyugodj már meg. Menjünk vissza inkább. - mosolyogva elindultam, és úgy éreztem ennél jobban nem is alakulhatott volna az este.
Bár Sunghoont nem tudom hova tenni, azért majd megkérdezem Beomgyut hogy mi ez az egész.

Jina

- Nagyon jól éreztem magam jagi - csókolt meg Yeonjun. Minden alkalommal egyre jobban belé szeretek. Sose gondoltam volna hogy együtt leszünk, azt főleg nem hogy ez konkrétan Sominak köszönhető. - Én is, örülök hogy így támogatnak a többiek. - vigyorogtam majd összedöntötte a homlokunkat. Olyan édes.. - Mostmár mennem kell Jina. - adott egy utolsó puszit.
Egy darabig még ölelkeztünk de sajnos ez se tartott örökké.

- Ki hívott amúgy? - most jutott eszembe, a vacsora közepén egyszer csak felszívódott Soobinnal. - Egy srác.. - mosolygott. - Értem. És milyen srác? - Najó üljünk le. - rántott le a kanapéra. - Khm szóval, tudod a cukrázdába láttuk Soobint egy csajjal. Ez igaz, csak azt nem mondtam hogy miért voltunk ott. - hatás szünetet tartott, de nem tudtam elmenni egy dolog mellett. - Gondolom kajálni! - nevettem. - Haha rohadt vicces vagy. Nem! Azért voltunk bent, mert a kassza mögött Beom osztálytársa volt, Sunghoon. Picit beszélgettünk. De aztán ugye észrevettük őket és Beom nagyon nem volt jól, ezért ki ráncigáltam. - mesélte picit vörös fejjel.
- Ez hülye kérdés, de jól néz ki? - Unnie! Nekem Soobin tetszik.. - kiabált rám, de szerintem csak tereli a témát. - Nem rossz. Kedves is. De nem tudom honnan van meg neki a számom.. - gondolkodott el. - Ezek szerint Beomgyutól. De nem azt mondtad hogy tudja.. - De igen! Elsők között jött rá hogy szeretem Soobint, mégis megadta a számom. - ez érdekes. De nem hiszem hogy annyira bánná, ismerem annyira hogy tudjam kedveli ezt a srácot. Akkor is ha csak egyszer találkoztak.