Szofi egy 17 éves lány, aki "viccből" küldött be egy videót a Bighitnek. Évekig nem jött válasz, már el is engedte. De egyszercsak jött az értesítés, hogy felvették gyakornoknak. Örült, hogy tett egy lépést az álma felé,és még a nővérével is újra kö...
- Ki az? - nyitottam ki az ajtót, majd mikor megláttam azt a bizonyos személyt, azt hittem rá vágom az ajtót. - Figyelj, tudom hogy most gyűlölsz engem de muszáj meghallgatnod! - lépett egyet közelebb Sunghoon, hogy az előbbi kis tervemet ne tudjam megvalósítani. Vagyis meg tudnám, de akkor biztosan betörne a képe. - Előbb beszéltél Somival, ezek után van képed idejönni hozzám? - vontam kérdőre a srácot. Teljesen felháborítónak tartom hogy ekkora.. - Tényleg találkoztunk, de nem azért amire gondolsz! - tisztázta rögtön. - Valóban? - kérdeztem unottan. Pont az érdekel legkevésbé hogy ezek ketten mit beszéltek. Najó, Somi érdekel de ez a gyerek sose volt szimpatikus. - Elutasított. - mondta ki azt amire nem tudom hogy számítanom kellett volna vagy meg kéne esetleg lepődjek? Minden esetre lefagytam. - Mit számít ez? Hamarabb kellett volna! - mondtam sértetten, mire már Beomgyu sóhajtozását is meghallottam a nappaliból. Vagyis a fal mellől, nyilván valóan hozza a formáját és hallgatózik. - Nem tudom feltűnt e, nekem elég sokat számít. Elvégre minden kapcsolatot megszakított velem miattad. - dőlt neki az ajtófélfának bágyadtan. Most meg kéne sajnálnom? - Mit csinált?? - kérdeztem vissza döbbenten. - Jól hallottad! Azt mondta te vagy a mindene és ha téged zavar hogy ha ezek után beszél velem, akkor véget vet ennek. Mindent meg tesz hogy megbocsájts neki. - fejezte be halkan. Elég őszintének tűnik, de akkor se tudok bízni benne hogy igazat mondd. Miért tenném? Van okom nem bízni benne! - Miért kéne ezt elhinnem? - vontam fel az egyik szemöldököm. - Csak hidd el. Tényleg nagyon szeret téged.- nézett rám villámot szóró szemekkel. - Én megtettem amit meg tudtam, a lelkiismeretem tisztább lett. Ezek után már a te döntésed hogy mind a hárman szenvedünk, vagy ti folytassátok ahol abbahagytátok én meg majd túl leszek rajta. SZIA BEOMGYU! - üvöltött be a házba a tagnak, majd hátat fordított és elhúzott. Én meg csak ott álltam az ajtóban kővé dermedve és dolgoztam fel a hallottakat.
Somi
Este nem tudtam aludni, ezért ötleteltem mivel tudnám visszahódítani Soobint. Írtam egy listát is! Vagyis akartam volna ha több az ötlet. Nem nagyon voltak, a legtöbbhöz beszélnem kellett volna vele de nem hiszem hogy szóba áll velem. Ezért kitaláltam a legjobb megoldást, amihez nem kell beszélni. Jó nem én találtam ki,igazából őt utánzom! Méghozzá a szekrénybe csempészett nasi megoldást.
Reggel korán keltem, direkt hogy legyen időm beugrani a kisboltba suli előtt. Kivételesen többet időztem a fürdőben, mindent megtettem hogy normális méretű szemem legyen és ne látszódjon hogy az elmúlt napokat meg-meg szakított zokogással töltöttem. Valamennyire sikerült is elérnem a természetes hatást, ráadásul még időben!
Míg a buszt vártam, meg is írtam Yunanak a tervemet. Sajnos nem ért le időben hogy együtt buszozzunk, ezért majd ott megvárom. Reménykedtem ugyan, hogy nyugis utam lesz, fiúk nélkül. Vagyis a legjobban azt reméltem hogy Soobin vagy Sunghoon nem lesz rajta. De persze a sors kicsit sem volt kegyes hozzám. Soobin és Beomgyu hátul szálltak fel, így próbáltam minél kevesebb feltűnést kelteni, nehogy kiszúrjanak. De persze erre nagyon kicsi esély van, főleg hogy háttal vagyok nekik. Csak nem ismernek meg. Hittem ezt, de amint elindult a busz, meg is hallottam legjobb barátom hangját hátulról a nevemet szólítani.
Próbáltam úgy tenni mintha nem hallanám, hátha fel adja és belátja hogy tévedett, én nagyon nem Somi vagyok. De mivel ez életem egyik legszerencsétlenebb reggele, a sorozat folytatódott. - Hallgass már el, én nem akarom hogy ide jöjjön.. - hallottam meg Soobint suttogni. Ez kábé felért egy hasbarúgással. Ez még egy okot adott arra hogy ne forduljak meg, hisz így is majdnem elsírtam magam. - Jó akkor menjünk oda! - mondta remek ötletét Soobinnak, akinek nyilván nem tetszett az ötlet. Ezt ki is mutatta. - Ha nem ülsz le a seggedre, le foglak rúgni innen a következő megállónál.- fenyegette meg legjobb barátomat, mire akaratlanul is hátra néztem. Ezt rögtön kiszúrták, így nem csoda hogy Beomgyu fejét vesztve szaladt felém, majdnem beleesve néhány utas ölébe. - Szia Somi, jóreggelt! - ölelt meg legjobb barátom, amit persze viszonoztam. - Vissza kéne menned Soobinhoz.. - mondtam sajnálkozva. Nem akartam hogy itt hagyjon, de ez nem segít abban hogy Soobin visszafogadjon. - Elküldesz? Engem? A legjobb barátodat? - nézett rosszallóan. - Dehogyis! Csak tudod Soobin így is utál, nem szeretném hogy mégrosszabb legyen köztünk a dolog. Ugye megérted? - tettem fel a költői kérdést. Persze hogy megérti! Vagyis ezt hittem.. - Jó hát akkor vissza megyünk, mit szólsz? - mondta vidáman, majd válaszomat nem megvárva karon ragadott és hátrahurcolt Soobinhoz. Előre félek ettől az úttól.
Már egy 10 perce velük vagyok, de eddig csak Beomgyuval beszélt. Ő próbált engem is belevonni a beszélgetésbe, hogy akarata ellenére is hozzám szóljon Soobin de ez hiába volt. Én is akartam hozzá beszélni, de egy idő után feladtam és csak bámultam ki csendben az ablakon. - A szemed.. Szóval sokkal jobban néz ki mint pár napja. - intézte végre szavait hozzám. Bár elég halkan tette, én így is tisztán hallottam. Először a meglepettségtől nem tudtam reagálni semmit, majd lereagáltam egy bólogatással. A szemkontaktust még mindig nem szakította meg. Nem tudom mit érezhet, teljesen összezavart ezzel. Minden esetre jó úton haladunk, remélem.
Yuna
Amint leszálltam a buszról, megpillantottam Somint Beom és Soobin társaságában. - Sziasztok! - szaladtam oda hozzájuk, majd barátom nyakába vetettem magam először. - Végre itt vagy jagi! Képzeld Somival egy buszon jöttünk. - mondta nyomatékosan Beom. Először nem értettem mire céloz, majd leesett. - Értem.. Ohh érteem! - világosodtam meg, majd felváltva néztem Sominra és Soobra, sejtelmes mosollyal. - Nem akartál valamit venni a boltban? - kérdezte tettetett nyugodtsággal barátnőm. - Hmm nem, még ráér. - villantottam egy ezerwattos mosolyt, ezzel húzva az agyát. - Boltba mentek? Megyünk mi is! - ajánlotta fel Beomgyu, mire egyszerre vétóztuk meg ötletét Sominnal. Szegény Beom csak jót akart, de ezzel nem segítene. - Foglald le Soobint és kerüljétek a szekrényeket, ne menjetek a közelébe! - súgtam barátomnak, majd szaladtam is Somin után aki már ott várt a zebránál.
- Végre hogy leráztuk őket! Teljesen elment az eszetek? - förmedt rám miközben majdnem elütöttek minket, mert már javában váltott a lámpa, ám Somin idegesen lépdelt az úton. - Nekünk nem, neked viszont annál inkább. Veszélyezteted az életünket, ráadásul nem is csináltunk semmi rosszat. - mondtam teljesen nyugodtan, majd beléptünk a kisbolt ajtaján. - Igazán? - kérdezett vissza gúnyosan, majd elvett egy kosarat és már vettük is az irányt a nasik felé. - Igen! Én csak célozgattam rá hogy úton vagytok a békülés felé. Beomgyu meg csak intézkedik az együtt töltött időtök bővítésére. - magyaráztam, majd megállt egy pillanatra. - Értem.. Várjunk! Ti ezt kiterveltétek jól sejtem? - nézett gyanakvóan. Válaszul csak sejtelmesen elmosolyodtam. - Inkább segíts nasikat választani.
Itt lenne a folytatás.. Nem mondok már semmi védő beszédet ennyi idő után és nem is ígérek már semmit. Ezt a részt is úgy írtam meg, hogy most már vissza kell lendüljek és azt hiszem sikerült, segítseggel amit nagyon köszönök innen is <33! De nem mondom hogy visszatértem, mert még én sem tudom mi lesz. Remélem tetszett ez a rész, igyekszem a következővel!
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
