Megvalósult álom |Choi Soobin ff.|

27.rész

Először is, szeretnék elnézést kérni hogy mostanában nem voltak/ritkábban voltak részek! Ennek két oka volt: a csodás iskola, és az ihlet hiány. De mostmár visszatért a motivációm, szóval folytatom végre a storyt. Ez a rész nem lett valami izgalmas, de egyre közeledünk a csattanó felé, amire a következő részekben lehet számítani! Addig is kitartást és jó olvasást! ✨✌️💖

Somi

Ma reggel ismét telefonom ébresztőjére keltem, sajnos. Annyira jó volt ez a pár nap pihi, mikor sokáig aludhattam. De ennek a nyugodt életnek vége van, mivel megint addig vacakoltam hogy késésben vagyok.
Otthon hagytam a fülhallgatóm, szóval a buszon még zenét se fogok tudni hallgatni. Nagyszerű. Ha lekésném visszatudnék menni érte, de akkor beírnak későnek és óráról még sosem késtem. Kivétel nélkül, mindig beértem, ha öt perccel előtte akkor is!

Annyira nem késtem el, még van tíz percem az óra kezdetéig. A szekrényemhez siettem hogy bepakoljak, de észre vettem benne valamit. Fekete boríték, amit szétnyitottam és a belsejébe volt nyomtatva "Halloween Party". Ez meghívó! Nagyon menő, ilyet otthon nem csináltak. Elrakom emlékbe az biztos! Úgylátom fel lehet lépni csapatban vagy szólóban. Ilyen szintén nem volt otthon! Mondjuk miért lett volna. Bár nagyon örültem volna ha felléphettem volna kpop számokkal, de itt mégjobb hangulata lesz.
Ezen gondolkodtam miközben beléptem volna a terembe, ha nem állít meg valaki.

-Jeon! - szólított meg Sunghoon.
- Oh, szia Hoon. - hezitáltam hogy meg öleljem e vagy inkább ne. Gondolom észre vette, ugyanis szét tárta karjait így át tudtam ölelni. Nem kínos a jelenléte egyáltalán, szóval ez jó jel. Nagyon reméltem hogy barátok tudunk maradni azok után hogy elutasítottam. De az már rég volt, azóta biztos kiszeretett belőlem, nyilván.
- Milyen volt a hétvége? - kérdezte aranyos mosollyal az arcán.
- Fhuu nagyon jó volt, de most hosszú lenne elmondani.. - indultam volna be a terembe, de megállított.
- Még el kell mennem a szekrényemhez. Ha elkísernél el tudnád mondani. - húzott a másik irányba. Hát oké..

Annyira elvoltunk hogy el is felejtettem nézni az időt, egyszer csak senki nem volt a folyosókon. Mikor megnéztem volna mennyi az idő, a nagy siettségemben (és bénaságomban) elejtettem a telefonom.
Épp hajoltam volna le, de Sunghoon megelőzött. Mikor megpillantotta a hátteremet megfagyott a levegő. Basszus! Nem így akartam hogy megtudja együtt vagyunk Soobinnal! Gyorsan kikaptam a kezéből a telefonom.
- Majd még dumálunk de sietnem kell! - öleltem meg gyorsan aztán futottam vissza a terem felé. És nem azért mert két perc múlva kezdődik az óra. Hanem a szégyen miatt..

A tanár előtt jöttem be konkrétan, a torkomban dobogott a szívem nehogy észre vegye. Ledobtam magam a székre, és miután üdvözöltük a tanárt el is kezdődött az óra, de én még mindig csak lihegtem mintha most futottam volna le a maratont. Ami ha úgyvesszük megtörtént, egész reggel csak futkározok.
- Mi történt? - bökte meg a vállamat Yuna.
- Sung.. Hoon. - suttogtam hátra.
- MI? - lepődött meg a kelletenél hangosabban.
- Shin Yuna, ha valami kérdése van az anyaggal kapcsolatban, udvariasabban is megkérdezheti. Szívesen elmagyarázom újra. - mondta Jung tanárúr, majd hozzátette. - Bár gondolom nem az irodalomról folytatott eszmecserét Jeon kisasszonnyal.. - ezen mindenki felnevetett,velem egyetemben.
- Nem tanárúr, elnézést. - hajlongott Yuna, majd szúrós tekintettel ajándékozott.

Egész nap nem találkoztam Sunghoonnal. Talán jobb is, túl fájdalmas lenne ezek után a szemébe néznem. Mivel már mindenki tud a kapcsolatunkról Soobinnal, járhatunk kézenfogva és hasonlók. A lányok olvadozva figyelnek minket, valahányszor megölel engem hátulról. Legbelül én is így olvadozok, ezt a legtöbbször ki is mutatom.
- Most akkor mi is van ezzel a bulival? - kérdeztem ebéd közben barátnőimet akik minden evőeszközt ledobtak a kezükből, és őrült mesélésbe kezdtek.
- Ez az év legnagyobb bulija ami a középiskolát illeti! Be lehet öltözni párosan vagy egyedül, de nem kötelező. - mondta nagy beleéléssel Jiwon.
- És van már ötletetek? - kérdeztem bizonytalanul. Én nagyon béna vagyok a jelmez ötletekben.
- Még nincs. De jó lenne kitalálni valamit, ugyanis már csak öt napunk van! - mondta Yuna amin elképedtem. Szólhattak volna hamarabb is! Otthon mindig hónapokkal előtte tudtunk a nagyobb eseményekről.
- Meg tudom kérni a nővéremet hogy adja kölcsön pár ruháját! - ajánlottam.
- Mi? Nekünk is van ruhánk, miért kéne a nővéredé? - értetlenkedett Jiwon, szokásosan.
- Nem, úgyértem amiket tervezett. Mondtam hogy divatot tanul! - rögtön érte őket a felismerés és heves bólogatásba kezdtek. Akkor ezt meg is beszéltük.