Szofi egy 17 éves lány, aki "viccből" küldött be egy videót a Bighitnek. Évekig nem jött válasz, már el is engedte. De egyszercsak jött az értesítés, hogy felvették gyakornoknak. Örült, hogy tett egy lépést az álma felé,és még a nővérével is újra kö...
Nagyon sajnálom ezt a viszonylag hosszabb kihagyást, mint amit ígértem! Elkezdtem egy másik storyt is, bár nem tudom hogy gondoltam hogy menni fog. Hisz így sincsenek valam sűrűn részek. Pedig igyekszem változtatni ezen! Más: Az előző részen történt pár lényeges változtatás, érdemes csekkolni. Ennek oka szimplán annyi, hogy nem tudtam volna úgy folytatni ahogy eredetileg tervben volt. Minden esetre most picit szét vagyok esve, de igyekszem készben tartani a dolgokat! Jó olvasást kívánok! <33
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Jina
Reggel Yeonjun mellkasán ébredtem, pont ahol el is aludtam. Nagyokat pislogva néztem fel barátom alvó arcára. Ilyenkor a legaranyosabb. Finoman elkezdtem simogatni a mellkasát, olyan boldog és nyugodt vagyok mint még talán soha. Kint gyönyörű napsütéses idő van, lágy napfény szűrődik be. Pont tökéletes minden. Yeonjun nem sokkal utánam mocorogni kezdett. Vagyis közelebb szorított magához és pislogva lenézett rám, majd lágyan elmosolyodott. - Gyönyörű vagy jagi! - hajolt le mehpuszilni a homlokom. - Szeretlek! - nézett csillogó, fárdt tekintettel szemeimbe. - Én is helyes bácsi! A múlt este után azt hiszem mégjobban szeretlek.. - simultam hozzá mégjobban már minden porcikámmal. - Elhiszem.. - nézett perverzen mire zavaromban a mellkasába nyomtam arcom. - Ah, nem hiszem el.. - dobta hanyatt fejét. - Mit? - kérdeztem hirtelen felindulása okát. - Hogy milyen mázlista vagyok veled. - mondta még mindig hátra vetett fejjel. Közelebb másztam hozzá és lágyan megcsókoltam, ami ahogy érzékeltem picit meglepte. Rövidnek tervezett, ám eléggé elnyújtott csókunknak levegőhiány miatt végeszakadt. - Meg tudnám szokni ha minden reggelünk így telne. - mondta újra karjaiba zárva. Hát én is.. - Én azt ha minden esténk úgy telne mint az előző! - eresztettem egy kielégült mosolyt,ezt látva ő is elnevette magát. - Miért ne telhetne így? - kezdte, ezzel eszembe juttatva valami zseniálisat. Eddig még sose gondoltam a következő szintre, pedig már pár hónapja együtt vagyunk. - Te is arra gondolsz hogy.. Öszeköltözzünk? - kérdeztem, és úristen miért nem jutott ez hamarabb eszembe?! Bólogatva ecsetelte tovább miért ne? - Arra! Lassan négy hónapja együtt vagyunk és egyre kevesebb időnk van egymásra. - ült fel, így kezdtem érezni hogy ez komoly beszélgetés. Nem csak valami ötlet. - Ez lenne a következő szint! De készen állunk rá? - bizonytalanodtam el. Mi van ha most vagyunk pont jól, hogy nem vagyunk annyira elköteleződve. - Én teljesen késznek érzem magam jagi. Te nem? - esett kétségbe. - Nem erről van szó. Csak mi van ha ez valamit elront köztünk? Nem akarlak elveszíteni! - bújtam karjaiba amire csak egy aranyos mosollyal reagált. - Hogy veszítenél el Jina? Pont arról beszélünk hogy szintet lépünk. - nevetett. Imádom a nevetését. - Igaz..- mosolyodtam én is el. - Figyelj, ha nem megy akkor nem kell erőltetnünk egyelőre. De meg kell próbálni! És ha valami konfliktus van leülünk és megbeszéljük, oké? - nézett mélyen szemembe miközben hátamat simogatta. - Persze! - csókoltam meg, ezzel megpecsételve kijelentésünket miszerint ÖSSZEKÖLTÖZÜNK!
