Megvalósult álom |Choi Soobin ff.|

30.rész 1

El is érkeztünk a harmincadik részhez, el sem hiszem! Nagyon régóta tervezgetem ezt a részt, ezért most ilyen kis különkiadásra terveztem mivel több részletben fogom kirakni. Személyes kedvenceim ezek a részek az egész történetben, remélem nektek is annyira fog tetszeni mint nekem! Jó olvasást!

Somi

Zsinórban második reggel ébredek fel ébresztő előtt. De ma kivételesen boldogan, ugyanis ma délután lesz életem első halloween bulija Seoulban. Ez egyben az első iskolai rendezvényem is lesz az Ansanban. Annyi jót hallottam erről a buliról, alig várom hogy én is átéljem végre.
Ha már korán keltem, ki használom ezt a fél órát és előkészítek pár dolgot délutánra.

Először is meg kell keresnem hova raktam Jina ruháját. Yunaval úgy döntöttünk, ha már halloween buli be kéne öltözni jelmezbe, de olyanba amit át tudunk alakítani ha színpadra lépünk. Így esett a választásunk az angyal jelmezre. Gyönyörű fehér ruhámat kiakasztottam az ajtómra, a szárnyaimat meg leraktam a nappaliba hogy ne kelljen a szekrényben kutakudni délután, ezzel is időt spórolok. A sminkek nagyrészét Yuna hozza, nekem nincs nagyon ilyesmim.

Olyan jó időben vagyok hogy még reggelizni is van időm! Agyam eldobom milyen összeszedett életem lett. Mondjuk ezek egész alap dolgok egy ember életében.. Hát, az enyémben nem. Nem igazán tudok/szoktam korán enni, de most nagyon élem hogy friss és üde vagyok hajnal hatkor, szóval ez különleges alkalom. Épp kezdtem felnőttesnek érezni magam, mikor a szokásos Choco Balls müzlim után nyúltam az szektényben.. Van ami nem változik, ez sem fog.
Addig hitegetem magam hogy sok időm van hátra hogy a végén megint élkések. Szóval az egyenruhámat kapkodva veszem fel, mint mindig.

A buszmegállóba szaladván vettem észre Yunat és Beomgyut.
- Sziasztok! El se tudjátok hinni, végre nem kések! - meséltem reggelem legnagyobb szenzációját mikor oda értem hozzájuk.
- Khm.. Somi.. - hívta fel figyelmem Beomgyu arra hogy fogják egymás kezét. Várjunk csak.. FOGJÁK EGYMÁS KEZÉT!?
- MI A F@SZ! - káromkodtam véletlenül magyarul. Gondolom az arckifejezesemből kivették mit mondhattam.
- Ez mégis hogy? És mikor? Beomgyu, te kan, végre a tettek mezejére léptél.. - boxoltam bele vállába, ám mielőtt folytathattam volna ezt a csodás gratulációt félbeszakítottak.
- Elég lesz Somi egyelőre.. Jézusom, megint energiaitalt ittál? - nézett rám aggódva Yuna.
- Nem. Csak örül ilyen.. Somisan? Érted! - nevetett Beomgyu. Nem bírom ki, meg kell őket ölelgetnem.
- Annyira örülök nektek! Te! Meg te! Miért nem szóltatok az első percben? Amint megtörtént? Hmm? - vontam kérdőre őket halál komolyan. De csak röhögcsélést kaptam válaszul..
- Yuna nevében nem tudok beszélni, de engem éjfélig fogva tartott az elvetemült barátod a táncteremben. - mondta Beomgyu, mire egyszerre kezdtük el ütögetni Yunaval. Ő nem tudom miért, de nekem az az oka hogy elvetemültnek hívta az elvetemült Soobinom.
- Kösz hogy segítesz.. - forgatta szemét Yuna. Hát igen, ő igazán szólhatott volna hamarabb.
- Na és te? Milyen mentséged van erre a borzasztó gaztettre? Én is aggódom hogy történjen köztetek valami, habár megjegyezném tudtam hogy fog, de azért... - Itt a busz dráma királynő, fent elmeséljük ha befogod a szádat. - szakított félbe Beom, majd Yunaval két karomnál fogva ráncigáltak fel a lépcsőn. Kedves..

- Szóval minden úgy ment ahogy elképzeltük? - kérdeztem Beomot mikor mentünk fel a lépcsőn.
- Pontosan. Megvártam hogy besötétedjen, kivittem a mólóra a folyóhoz és ott mondtam el neki. - mesélte kipirult arccal. Aaaw de aranyos hogy zavarba jött!
- És mit mondott? - érdeklődtem csillogó szemekkel.
- Hát a válaszát nem vártam meg. - fordult el mosolyogva.
- Nem mondod hogy...- állítottam magammal szembe hogy úgy mondja tovább.
- De! Megcsókoltam! -
- Ahh yes, ez az én tanítványom! Tudod mire vágynak a lányok. És milyen volt? - kérdeztem halkan.
- Finom. - mondta a kiábrándító választ.
- Ennél konkrétabb nem is lehetnél.. - forgattam a szemem.
- Miért? Tényleg az volt. - mosolyodott el az emlékre, de én nem akarom elképzelni milyen Yuna nyelvének íze.
- Egyébb nem ilyen részletes érdekesség? - vontam fel a szemöldököm. - Ezeket a részketeket nem hiszem hogy a folyosón kéne megbeszélnünk. Majd ha ketten leszünk elmondhatod.. Tudom hogy akarod.- kacsintottan barátomra. Beomgyu nem egy érzelmes srác, de tudom hogy olyan izgatott ezektől a dolgoktól hogy csak meg szeretné velem osztani. Velem mindent meg szeret osztani hogy jól kibeszéljük, így ezt miért ne mondaná el?