Megvalósult álom |Choi Soobin ff.|

20.rész

Yuna

Somi először egyáltalán nem volt szimpatikus, nem tagadom. Szerintem ő is észre vette, amit egy picit sajnáltam. Annyi bajom volt vele csak, hogy ahogy besétált mindenki bírta. Pontosabban hogy már suli előtt jóba lett Beomgyuval. Mikor megláttam a folyosón hogy egymás nyakába ugrottak első nap, elfogott az undor. De elég hamar kiderült hogy csak barátok. A hülye is látja hogy néz Soobinra.

A napokban elég sokat beszélgettünk, és kitért arra is hogy segítene nekem gyakorolni a meghallgatásra. Ami nem mellesleg, nemsokára esedékes, úgyhogy most nagyon jól jön a segítsége.
- Indulhatunk? - kérdezte Somi, mikor leért a kapuhoz. Suli előtt megvártam mert még valamiért vissza szaladt a szekrényéhez.
- Persze. Erre! - mutattam az utat. Ugyanis most hozzám megyünk, mivel elég nagy a házunk, lesz elég hely gyakorolni.
Meg senki nincs otthon jelenleg, szerencsére.

- Hű! Hatalmas házatok van! És olyan gyönyörű.. - képedt el mikor beléptünk.
- Örülök hogy tetszik. De nem mindig jó hogy ilyen óriási. - mondtam miközben beljebb invitáltam. Csak ámult. Aranyos.
- Például? - vonta fel a szemöldökét.
- Ha egyedül vagyok. Olyankor unalmas tud lenni egy ekkora ház is.. - együttérzően bólogatott majd ledobta magát a kanapéra.
- Hoztam váltóruhát, te is öltözz át! - szedte ki a táskájából a cuccait.
- A fürdőben is átöltözhetsz. De közelebb van a konyhai tároló ha nem akarsz felmenni..- Jó, mindegy. Nem vagyok szégyenlős előtted. - nevetett.
Én felmentem átveldleni valami kényelmesbe, és kezdődhetett is a móka.

Nyújtással kezdtünk. Somi még tesi tanárnak is elmehetne, olyan jó gyakorlatokat tud. Mindenem átmelegedett a tánc előtt. Amit nem mellesleg szintén nagyon jól tanít. Nagyon adnám ha együtt lehetnénk gyakornokok, élmény lenne minden próba vele.
Végig beszélgettük és bohóckodtuk az egészet. Mutatott egy csomó mozdulatot is. Amikből majd legközelebb összerakunk egy koreót, és azzal megyek a meghallgatásra.

- Köszönöm hogy átjöttél! Egy élmény volt. - nevettük el magunkat az emlékre, mikor kikísértem. Nem lakik messze tőlem, így buszoznia sem kell.
- Ugyan! Alig várom a kövit! - ölelt meg.
- Hát én is, az biztos!
- Aztán figyeld meg, egyből felvesznek! Főleg ha meghallják a hangodat.. - mondta tátott szájjal.
- Menj mielőtt zavarba jövök. - mosolyogtam. Integetett, aztán sarkon is fordult. Hogy tudtam utálni? Én se vagyok normális..

Somi

- Várj meg lent, mindjárt jövök! - szaladtam fel a szekrényemhez. Yunahoz fogok menni hogy picit táncoljunk, és hoztam váltóruhát.
A szekrényeknél pont Soobint pillantom meg, aki egész nap próbálkozott beszélgetni.
- Nem eszed meg? - dőlt neki a mellettem kévő szekrénynek, miközben pakoltam.
- Nem. Visszaadom. - csaptam be a szekrényt, és a kezébe nyomtam mindent amivel a nap folyamán tele nyomta a szekrényem.
- De ezek a kedvenceid! Tudod, megjegyeztem.. - kacsintott. Fhuu.
- Soobin, fejezd be! Egyszer és mindenkorra, fejezd be azt hogy összezavarsz! Miért jó neked ez? Úgy viselkedsz mint egy hódoló! De csak barátságért küzdesz! Nem értem a logikádat, az igazi érzéseidet meg főleg nem! És tudod mit? Nem is akarom megérteni. Játszol velem, tudod? És hihetetlenül összezavarsz! - vágtam a képébe mindent, amit most gondoltam. Jól esett.
- Somi.. - Nem érdekel. Szia. - hagytam ott döbbent szerelmemet. Nem kell a magyarázkodása, attól csak jobban fájna.

Nagyon jól éreztem magam Yunaval. Rengeteget beszélgettünk, és sokat megtudtam róla. Nagyon kedves és szerethető lány, és okkal voltam rá féltékeny! Akkor is ha nem volt köztük semmi Soobinnal, csodálom hogy nem szeretett bele egyből. Persze még nem ismerem annyira.

Jiwonék házánál megyek, mikor a sarkon velem szembe jön Sunghoon.
- Somi! Hogy hogy ilyen későn egyedül járkálsz? - öleltük meg egymást.
- Yunanal voltam. De ugyan ezt kérdezhetném Sunghoon! - néztem rá szigorúan. De elnevette magát.
- Drága húgom leküldött nasiért. - mutatott fel egy zacskó nasit.
- Mindent értek. Megint vita volt igaz? - nevettem el magam, és elindultunk.
- Ne is kérdezd.. Olyan makacs! - nézett az égre, és nem bírtam nem nevetni rajta. Annyira különböznek, Sunghoon olyan más. Sokkal konfliktus kerülőbb. Szegény..
- Sunghoon! Férfi vagy nem? Állj már egyszer a sarkadra! - mondtam határozottan mint egy kiképző tiszt.
- Még csak 17 vagyok. Nem nevezném magam férfinak. - oktatott ki.
- Akkor hagyd hogy elnyomjanak. De figyelmeztetlek, ha most hagyod akkor minden nő átgázol majd rajtad!
- Ya! Engem nem nyomnak el! Amúgy miért is érdekelnek a nőügyeim? - kérdezte cserfes mosollyal az arcán.
- Nem érdekel. Csak mondom hogy vigyázz. Ennyi. - ez a beszélgetés kezd rossz irányba menni..

- Köszi hogy haza kísértél, de nem kellett volna.. - álltunk meg a kapum előtt.
- Dehogynem! Még elrabolnak, vagy rosszabb.. - nézett komolyan.
- Ez csak a filmekben van. Nem hiszem hogy este nyolckor szembe jön velem egy emberrabló és beránt a furgonjába. - forgattam meg a szemem.
- Nem tudhatod. Meg hát te kinek nem kellenél? - nézett hosszan a szemembe. Ajajj..
- Vicces vagy, mondták már? - löktem meg nevetve, hátha visszatér a komolytalan Sunghoon. De vészesen kezd közeledni. Most mit csináljak?!
- És ha nem vicceltem? - suttogta konkrétan tíz centire a számtól.
- Sunghoon.. - bújtam ki mellette, mire csukott szemmel neki dőlt a falnak.
- Sajnálom.. -kezdtem de félbe szakított. 
-Ne kérj bocsánatot. Én nyomultam, ne haragudj. - nézett végre a szemembe. Annyira kellemetlen.. Picit habozok hogy meg e öleljem.
- Meg tennéd hogy ezt elfelejted? Nem akarom hogy kínos legyen köztünk, tudod..
- Persze, nem történt semmi. M.. Megölelhetlek? - ügyes vagy, meg akar csókolni, aztán te még egy ölelést is megkérdezel.
- Ha szeretnél.. - tárta szét a karját szégyenlősen. Látom rajta hogy zavarban van, és megértem. Én is.
- Bocsáss meg, de muszáj tudnom.. Szóval.. Te mást szeretsz, ugye? - megszakad a szívem. Olyan jó srác. Annyira nem akartam elutasítani. Főleg nem így. Olyan szarul érzem magam.
- Hát.. - Jó, értem. Ne is mondj többet. - nézett szomorúan az útra.
- Annyira sajnálom.. - néztem rá könnyes szemekkel. Ezen miért sírok? Utálom hogy ilyen érzékeny vagyok, de nem tehetek róla.
- Miért kérsz bocsánatot? Nem csináltál semmit. - mondta lágy hangon. Olyan nyugtató. - Ya! Ne sírj már, mert én is sírok. - ölelt meg.
- Úgy szeretlek.. - dünnyögtem a vállába.
- Tudom.. Csak nem úgy mint én. - sóhajtott miközben a fejemet simogatta. Miért vagyok olyan szerencsétlen, hogy egy tökéletes srác meg akar csókolni, de én mást szeretek!? Ez az én formám, mindig rossz emberbe szeretek..

- HOGY MI TÖRTÉNT? - döbbent le Jina. Akármennyire próbálkoztam, nem tudtam elaludni. És láttam hogy elérhető, így gondoltam beavatom és felhívom videóhívásba.
- Jól hallottad. Haza kísért, tök jól elvoltunk. Aztán a kapuban egyre közelebb hajolt és... WAA NEM NEM NEM. - túrtam bele az arcom a párnába.
- És? Mit csináltál? - láttam hogy minden izma megfeszül, annyira figyel a válaszomra.
- Elhajoltam. Mit csináltam volna? Nem szeretem.. Úgy.- pici csend volt, ebből következtettem hogy Jina épp feldolgozza a hallottakat.
- Hogy. Mit. TETTÉL? Egy tuti pasi le akar smárolni, de te mit csinálsz? Elhajolsz.. - akadt ki. Amit nem teljesen értek.
- Most mivan? Ha hagyom hogy megcsókljon, és később megtudja hogy nekem nem jelentett semmit, az bunkóság lenne. És rá mehet a barátságunk.. - nem szólt semmit.
- Jó, igazad van. De gondolod hogy ezután minden a régi lesz? - vonta fel a szemöldökét.
- Igen?
- Nem! Szofi, hogy lenne már? Szerinted most hogy elutasítottad ki is szeretett belőled?
- Gondolom. Hamarosan. Ja? - most elbizonytalanodtam.
- Továbbra is szeretni fog. És azzal hogy megkért, felejtsd el, ő nem fogja. - tapasztalt nővel van dolgom, úgylátom.
- Hát én sem. - sóhajtottam.
- Erről beszélek! Picit sem szereted? Talán adhatnál neki egy esélyt.. - kérdezte, és én elgondolkodtam. Nem tudom. Foggalmam sincs, hogy mit érzek. Mármint, tudom hogy Soobint szeretem. - Minek? És ha mégse tudok belé szeretni? Nem akarok játszani az érzéseivel.. Ő jobbat érdemel ennél. - könnyesedett be megint a szemem. Annyira rosszul jött ki ez az egész..
- Ah Szofi, nem tudunk mit csinálni. Csak reménykedni hogy mihamarabb kiszeret belőled, és talál egy másik lányt aki viszont szereti. - mosolygott együttérzően.
- Igen, az lesz a legjobb. Vagyis a legjobb az lenne ha Soobin viszont szeretne.. De Sunghoonra nagyobb az esély hogy összejön valaki mással. - sóhajtottam. Olyan nehéz ez a szerelem dolog.