Megvalósult álom |Choi Soobin ff.|

19.rész

Somi

Egy újabb reggelre virradok ébresztőmnek köszönhetően. Ma hamarabb indulok, ugyanis Jiwonnal találkozok. Egy osztályba járunk, és a napokban nagyon jóba lettünk. Vagyis eddig csak neki mondtam el hogy gyakornok vagyok, és arról kérdezgetett egyfolytában.
Összeszedem magam, ami elég nehéz, tekintve hogy nemhogy hamarabb ritka ha  elindulok, de általában időben se megy.
Hát ma muszáj lesz

Itt állok a háza előtt egy ideje, és sehol sincs. Végre sikerült jól elindulnom, hiába.

Somi
Hol vagy?

Jiwon
Elaludtam. Gyere fel, beengedlek!

Somi
Jaj ne, nem akarok zavarni..

Jiwon
Dehogy zavarsz, csak a bátyám van itthon. A szüleim elutaztak, munka ügy.

Somi
Hát oké

Felkapuztam, majd ki is nyílt az ajtó.
Szerencsére figyeltem mikor arról beszélt mennyire utál a legfelső emeleten lakni, mivel onnan örökkévalóság leérnie. Így reflexből a 15.emeletet nyomtam meg.
Ahogy kiszálltam, az egyik ajtót nyitva pillantottam meg. Gondolom, vagyis remélem ő nyitotta ki.
- Jiwon,kész vagy? - mentem beljebb.
- Nem, nagyon nem! - jött ki pizsamában a mosdóból. - Ülj le a kanapéra, amíg nem készülök el. - mondta miközben a szobájába sietett. Hát ha már egyedül vagyok körbe nézek a lakásban.

Leültem a kanapéra, és hallgattam a Park testvérek harcát egymással. Gondolom minden reggel ilyen tipikus gondjaik vannak, minthogy ki menjen először mosdóba, vagy hogy "azt a pirítóst nem neked raktam ki, csinálj magadnak!".
Már kezdtem unni magam, mikor egyenruhában, a haját fésülve jelent meg az ajtóban.
- Gyere a konyhába, el kell raknom még kaját aztán mehetünk. - utána mentem, és megörültem hogy végre indulhatunk. De ami a konyhába volt, azt soha nem gondoltam volna.

- Somi? - lepődött meg Sunghoon mikor bementem a konyhába. Annyira biztos nem mint én..
- Szia Sunghoon! - intettem mosolyogva.
- Ti ismeritek egymást? - nézett furcsán Jiwon.
- Persze, már nyáron találkoztunk. - mondtam. Furcsa egy helyzet, az biztos.
- Somival voltál moziban, igazam van? - vonagatta a szemöldökét barátnőm, amitől azt hittem kiszaladok a lakásból.
- Hát igen.. - mondta Hoon mosolyogva, picit piros arccal. Ennek meg mi baja? Zavarban van tőlem? Nem is randi volt. Vagyis én nem annak szántam. Jó ég..
- Khm, nem is mondtad hogy van húgod.-törtem meg a kínos csendet köztünk, mert Jiwon néha itt hagyott minket mikor a szobájában pakolászott.
- Nem meséltél rólam? - kérdezte Jiwon mikor épp belépett.
- Te talán igen? - Ya, én nem tudtam hogy randiztatok! - kezdtek veszekedni. Épp közbe szóltam volna hogy az nem randi volt, de folytatták tovább.
- Akkor meg miért akadsz ki?
- Sresstes állapotban vagyok, mivel megetted a pirítósom! Ne várj tőlem szeretetet ezek után. - nézett báttyára szúros szemekkel, majd elviharzott a szobájába. Lassan elkészülhetne..
- Én a helyedben csinálnék neki pirítóst. - adtam nevetve tanácsot Hoonnak,amin ő is elnevette magát.
- Arra már nincs idő. De esküszöm soha többé nem nyúlok a kajájához.. - rázta a fejét.
- Ne is! Mindig így húzzátok egymást? - kérdeztem  mikor leült mellém az asztalhoz.
- Ne tudd meg.. Nincs rossz kapcsolatunk, de majdnem mindig ő nyeri a csatákat. Én nyugodtabb vagyok nála. - mesélte, én meg egy percre megfeledkeztem az időről. Nyugodt.. Annyira tudnám szeretni, olyan tökeletes. De mégse tudom, mert ő nem Soobin.

Soobin

Rengetegszer próbáltam beszélgetni Somival, de olyankor mindig ott hagy. Nem tudom mit tegyek már, ha egyszerűen szóba se áll velem. Szerelmet nem vallhatok ha utál, egyenlőre. Bár szívesen megtenném. Nagyon rossz vagyok az időzítésekben. Most vagyok azon a ponton hogy Taehyun segítségét kell kérjem.
- Mindennek a megoldása a meglepetés. Ezt jegyezd meg. Fontos hogy adj neki kis jeleket, amik nem olyan feltűnőek. - magyarázta suliba menet. Eddig nem tűnik olyan bonyolultnak. És van is egy ötletem!
- Be kell ugorjak a boltba! Gyere! - húztam át a túloldalra a kisboltba.
- Mit akarsz? - követett Tae a boltban. Egyenesen a nasi részlegre mentem.
- Meglepetést. Somi imádja a kis nasikat, legyen az chips vagy csoki. - pakoltam bele a kosárba két kistábla csokit és egyet a kedvenc chipséből. - És a kis szívószálas gyümiléket.. - abbóp is elvettem hármat.
- Jó, kezdésnek nem rossz. De ezeket csak úgy oda adod neki? - kérdezte mikor a kasszához tartottunk.
- Majd meglátod!

Még jó hogy ma korábban értünk be, így a kis tervemet meg tudom csinálni.
- Van a szekrényedben az az öntapadós kis színes papír.. Izé. - mutogattam, mire kijabított. - Post it..- Igen! Na, azt ide hoznád kérlek? - kértem miközben kipakoltam a szerzeményeket az asztalomra.
- Van a táskámban is! - szedte elő mosolyogva, majd megpillantotta furcsa képem. - Mivan? Szeretek ragasztgatni. - mentegetőzött. - Furcsa vagy. De így szeretünk. - veregettem meg a vállát.

Épp mentem Somi szekrényéhez becsempészni a cuccokat, Beomgyu jött feo a lépcsőn.
- Sziasztok. Miben sántikáltok? - jött hozzánk őrült mosollyal.
- Ajándékok Sominak. Talán így megbocsájt. - mutogattam a dolgokat.
- Hát akkor siess, nincs két perce hogy összefutottam velük a bejáratnál. - ekkor lányok nevetését (pontosabban Somiét) hallottuk meg. - Tartsd fel őket! - lökte Tae a lépcső felé. Azt akarom hogy tényleg meglepetés legyen neki. Ha a szeme láttára csempészném be, abba nem lenne semmi cuki. Ennyi erővel a kezébe is adhatnám.

Somi

Egész buszúton gáz/vicces storykat meséltünk egymásnak Jiwonékkal.
Tipikus testvéres storykat. Mindannyiunknak van elég, mint kiderült. Viszont a beszélgetés alatt nem kerülte el a figyelmem, hogy folyton utalásokat tett arra hogy Sunghoonnal van köztünk valami. Konkrétan kijelentette hogy "lesz következő randi". Egy se volt még! De mivan ha tényleg úgy mesélte a húgának hogy az volt? De ha érezne valamit, azért észre venném. Gondolom. Ahj annyira bonyolult! És annyira nem nekem valóak ezek a bonyolult helyzetek!

- Ott megy Beomgyu! - mutattam a fiúra, aki jóval előttünk volt. Oda szaladtam volna és ráugrottam volna hátulról szívesen, de kivételesen fáradt vagyok hozzá a korai kelés miatt.
- Jaaj vele is van storym! - mondta Hoon, előre röhögve. Ha előre nevet, biztos jó lehet.
- Hallgatom! - állítottam meg. Mielőbb hallani akarom legjobb barátom kínos storyját.
- Előbb menjünk be, mindjárt csengetnek! - húzott be minket Jiwon.

Dőltem a nevetéstől miközben mentünk fel a lépcsőn. Mint kiderült, egyszer mikor Beom átment Sunghoonhoz egy házi dogát megcsinálni a nappaliban dolgoztak. És az akkori kutyájuk seggbe harapta és úgy sikkantott fel mint egy kislány.
Mikor felértünk Beom szaladt felénk. Emlegetett szamár.
- Sziaa Beom! - öleltem meg nevetve. A többiek se bírták ki mosolygás nélkül.
- Miről maradtam le? - kérdezte furcsán nézve.
- Hallottam egy jó kis storyt rólad.. - mondtam majd mindannyian nevetésben törtünk ki.
- P-pontosan milyen storyt? - maszírozta a nyakát zavarában. Mintha érezné.
- A nyakaddal is történt valami? Vagy csak a segged sérült? - kérdeztem majd megfordítottam hogy rálássak a nyakára. Ekkor leesett neki hogy min röhögüno tíz perce kb.
- Fuss. - nézett Sunghoonra, aki először azt hitte viccel.
- Mi?
- Fuss ha jót akarsz!! - kezdte kergetni a folyosón, és elnyelte őket a terem amiben az első órájuk lesz. Lenyugtáztuk magunkban hogy csak a kövi szünetekben fogjuk látni őket, így elindultunk a szejrényekhez.

- Te nem veszel ki semmit? - kérdezte Won, miközben pakolászott ő is a szejrényében, ami pont az enyém mellett volt.
- Nem.. Talán a fülhallgatóm. De úgyis elromlott az egyik fele. - mondom miközben kinyitottam, és pár nasit találtam benne.
- Ezek mik? - kérdeztem, inkább magamtól.
Egyesével kiveszgettem. Egy chips, amin egy "Bocsáss" cetli volt. Mellette egy kis üdítő "Meg" felirattal. Azt követte a kedvenc csokim, "Somi!" felirattal. Egyből levágtam hogy Soobin csinálta ezt az egészet, nem kellett nagyon törnöm a fejem.
- "Bocsáss meg"? Mégis kinek? - kérdezte Jiwon értetlenül.
- Mindegy. Nem lényeg. - csaptam be a szekrényajtót, tudomást se véve a kedvenc nasijaimról a szekrényben.

- Várj, kiesett egy papír..- vette fel a földről, majd a kezembe nyomta.
" Lehetnénk újra barátok?" felirat volt rajta. Ahh, kikészülök. Visszarakom a szekrénybe, jól bezárom, és elfelejtem hogy kinyitottam ezt a szekrényt. Ha meg rákérdez,azt mondom hogy még nem láttam. Bár igazán csábít a gondolat, hogy elfogyasszam azt a kis chipset!