Megvalósult álom |Choi Soobin ff.|

26.rész

Time skip

Marha jól éreztük magunkat ezen a hosszú hétvégén, de már hiányzott az itthoni városi élet. Ahogy gurultunk Seoul utcáin megnyugtató érzés volt. Igen, nekem az a nyugtató ha a fővárosbeli pörgést látom, és a dugóban ülve a nővéremmel bömböltetjük Jay Parkot. Így repült el az a két és fél óra kocsikázás hazafelé, de egyfolytában csak Soobinra és a találkozásra tudtam gondolni. Végre a karjaiba ugorhatok, és soha nem engedem el! És tudom hogy ő se tenné ha nem lenne muszáj.

Mivel még tanítás van, ezért csak délután tudunk találkozni. Addig még rengeteg idő van, szóval fel kéne találnom magam. Kezdek egy kipakolással, bár túl sok cuccot nem vittem magammal. Mást nem nagyon kell csinálnom, talán folytatom a kdramat amit elkezdtem de nem nagyon haladok vele. Habár amit a legjobban szeretnék csinálni az a táncolás, de a fiúk nélkül nem szeretnék bemenni. Borzasztó hogy minden barátom suliban van és nem tudok semmit csinálni. Yunaval is rég gyakoroltam, azt se tudja hogy miért nem vagyok suliban. Lehet mondták a fiúk, de én előző héten kommunikáltam vele utoljára. Dettó ez Jiwonnal. Na holnap mindenkivel frissítenem kell a kapcsolatokat, még mielőtt totál elfelejtenének engem. Amire lenne okuk, ugyanis mostantól többet szeretnék Soobinnal lenni ezáltal kevesebb időm lesz bárki vagy bármi másra.

Soobin

Matek van, ami kettőt jelent: először is mindjárt kidobom a könyvet az ablakon, annyi felesleges szar van benne; de a másik ok (ami ébren tart, ilyenkor rég az igazak álmát szoktam aludni) az, hogy ez az utolsó óra. Ergo, kicsöngetnek és sprintelek haza mivel átjön Somi. Még nem tudom eldönteni hogy mennyire volt jó ötlet áthívni, hiszen Junsu is ott lesz. És ha csaj van a közelben, minden sejt a testében azon van hogy minnél jobban beégessen előttük. Aki ismer az tudja milyen könnyen zavarba jövök, főleg LÁNYOK előtt. Somival két lehetőség van. Nem jövök zavarba mert túl jól ismerem és ő is engem, meghát a barátnőmről beszélünk. De lehet hogy pont az a baj hogy együtt vagyunk, ezért nem kéne rólam kínos dolgokat tudnia. Habár, ha elkezd ezekkel cukkolni (ami Somira vallana..) akkor én is kérek pár gáz storyt Jinatol.

Végre kicsöngettek. Mintha ágyúból lőttek volna ki, úgy hagytam el a termet. Kivételesen nem várom meg a fiúkat, de tudják hogy hova sietek. Maradjunk annyiban hogy a kelleténél többször mondtam el hogy mikor jönnek haza.. Legalább a fiúknak lesz egy kis nyugtuk nélkülem és a nyávogásom nélkül. Lehet hogy Somi azért majd be akar menni később a céghez, de az se baj ha nem.

- Junsu! Nagyon szépen megkérlek, először és hidd el utoljára, hogy ne égess be. - kértem bátyámat aki a konyhában készített magának tésztát. Csak azért voltam kivételesen kedves vele, mert kezdek éhes lenni és jó lenne ha adna majd egy picit mert ha megyünk is kajálni, az nem most lesz.
- Ya, te miről beszélsz? - kérdezte még mindig háttal állva nekem.
- Mondtam hogy áthívtam a barátnőmet, Somit.. - emlékeztettem. Amint érte a felismerés, ravasz vigyorral nézett végre rám. Ez nem jelent jót..
- Hát ez marha jó! De én mikor égettelek be bárki előtt? - próbált ártatlan vagy aranyos képet vágni (nála nem lehet eldönteni) de nem jött be. Túl jól ismerem.
- JUNSU! A kisöcséd vagyok..
- Pont ezért szórakoztató! - ez nem mehet így tovább. Be kell vetnem a nagy ágyút.
Mikor megindulok felé bosszús mosollyal, már tudja is hogy jobb menekülni. Gyenge pontja hogy írtó csikis. És ezt szeretem kihasználni. Nem csak nála, Sominál is. Habár picit tartok tőle hogy egyszer visszaadják. Ugyanis én szerintem még náluk is csikisebb vagyok..

Mostmár bármelyik pillanatba megérkezhet Somi ezért le megyek a kapuba. Szerencsémre pont a kaputelefonnal babrált. Mikor kinyitottam az ajtót, azonnal oda szaladt hozzám és a nyakamba ugrott. Úristen, de hiányzott az illata! Meg egyszerűen mindene.
- Hiányoztam? - hajolt el tőlem hatalmas vigyorral az arcán. - Te hiányoztál nyuszi! - puszilta meg az orrom hegyét. És itt gondolkodtam el azon, hogy elképzelhetetlen lenne mostmár az életem nélküle.
Válasz helyett mélyen megcsókoltam, amit viszonzott. Mikor végre el tudtunk egymástól szakadni, felmentünk és közbe elkezdte mesélni a történéseket a hosszúhétvégéről.

- Ezt nem lehetne a szobádban, zárt ajtók mögött? - kérdezte egyhangúan Junsu mikor belépett a nappaliba. Tény, hogy épp az ölemben ülve csókolt épp Somi. De ez akkor se 18+,szóval nem tudom mit van úgy oda. Mondjuk erre én se lennék kiváncsi ha a csajával csinálná..
- Soha többet nem hívom át Somit mikor itthon vagy. - fújtattam, mire rögtön helyesbített.
- Ya, nem azt mondtam hogy nem akarom látni! Csak hogy ne előttem jelöld meg a területed mert még féltékeny leszek. - kacsintott. Tudom hogy csak viccel, Junsu mindig flörtöl a lányokkal. Ezért ezt az egyet elnézem neki, mert ez volt az első. A másodiknál már nem állok jót magamért..
- Aw..én vagyok rád féltékeny hogy egy házban laktok. - nevetett Somi. Na ez az én barátnőm. El is tűnt a vigyor drága bátyám képéről.
- Nah, akkor viheted!-sóhajtott megkönnyebbülten. - Vagy tudod mit? Inkább te gyere ide. - folytatta a flörtnek nem nevezhető csevegést.
- Oké, oda adom a kulcsot és be is költözhetsz a lakásomba. - vigyorgott szemtelenül, mire felkaptam az ölembe és elindultam vele a szobámba.
- Most hova viszed öcsi? - röhögött idiótán Junsu, mire hátra sem nézve visszakérdeztem.
- Nem azt mondtad hogy zárt ajtók mögött jelöljem meg a "területem" ? Pont azt fogom csinálni. - vigyorogtam vissza az ajtóból. Somi csak hangosan felnevetett. Végre nem szégyenültem meg egy lány előtt!!

Beomgyu

Egész hétvégén Yunaval gyakoroltam a meghallgatásra. Azt hiszem sokkal közelebb kerültünk egymáshoz ezalatt a két nap alatt, mint barát. Nem tudom hogy még mindig tetszik e, őszintén. De minden esetre alakul köztünk valamiféle kapcsolat. Alig várom hogy beszámoljak erről Sominak. Ettől még Somi a legjobb lány barátom, a lelki társam. Épp ezért tudom mennyire örülni fog velem együtt.

Gyu-oppa💪😘
Hol vagy? Azt hittem én leszek a második ember akihez majd jössz mikor megérkeztek!

Somin-noona🔥👑
Pontosan! De az első személlyel még nem végeztem..

Gyu-oppa💪😘
Akkor hozd őt is ha nem tud elszakadni..

Somin-noona🔥👑
Igyekszem. Bent várj meg!

Gyu-oppa💪😘
Siess noona!

- Kivel beszélsz? - lépett mellém Heeseung.
- Somival-mutattam felé a telefonom- Nemsokára jönnek be Soobinnal. - közöltem miközben mentünk az énekterem felé.
- Nagyszerű. Addig pont gyakorolhatunk. Soobint ismerve nagyon ragaszkodik hozzá, szóval nem mostanában fognak érkezni. - mondta. Egy picit meglepett hogy ő is tud a kapcsolatukról. Értetlen képemet látva hozzá tette.
- Onnan tudom hogy nekem is fél órát nyavalygott mikor elment. Aztán ugrált mikor már visszaszámolta az órákat a találkozásig. - ezzel mindent megmagyarázott. És sajnálóan nevettem egy rajta, habár én hatszor annyit hallgattam barátom lelki problémáit. Tudná én mennyi ideje szenvedek Yuna miatt! Ahhoz semmi nem fogható. Szörnyű.

Egy kis vocal gyakorlás már nem ártott. Mióta Somi itt van többet táncolunk, mivel tánc mániás. Alig hallottuk eddig az ének hangját. De mikor énekel akkor elképedünk, hogy milyen gyönyörű tiszta hangja is van.
- Kopp kopp.. Nem zavarok? - kukkantott be a résnyire kinyílt ajtón Somi vigyorogva. Azzal a lendülettel mikor bejött, rögtön felkaptam és úgy elkezdett röhögni (a tipikus Somi nevetéssel) hogy szerintem még a szülei is hallották magyarországon.
- Teeee mennyit kell rád várni?! - raktam le. Nem tudtam megállni nevetés nélkül Soobin fejét mikor meglátta hogy hozzányúltam a barátnőjéhez. Hozzá kell szoknia, nincs más választása. Somi a legjobb barátnőm. És ez nem változott meg azért mert összejöttek.
- Én jöttem volna hamarabb. De egy bizonyos valaki visszatartott. - mutatott barátjára.
- Látom jobban szeretnél lenni Beomgyuval mint velem. Megyek, nem is zavarok akkor.. - indult ki bánatosan Soobin, mire Somi ráugrott. Konkrétan.
- Ja, amúgy Heeseung akart veled beszélni valamiről. - rögtönöztem. - Bent van a táncteremben. - mondtam mire sóhajtva kiment. Így egyedül maradtam Somival, és el tudom neki mondani a Yunas storykat. Meg persze arra is kíváncsi vagyok hogy érezte magát a wellnesben.