Megvalósult álom |Choi Soobin ff.|

29.rész

Sunghoon

- Sunghoonie! Ébredj jagiya, elkésünk a suliból! - keltegetett drága hercegnőm. Résnyire kinyitottam szemeim, és elém tárult Somi kócos kis fejével.
- Csak még picit maradjunk így.. - rántottam a takaróm alá, ami ellen nem tett semmit.
- Mostmár tényleg elkésünk jagi! - nyaggatott tovább.
- Jólvan készüljünk. - ültem fel bágyadtan. Habár ez az energiabomba most jól esett.
- Várj! - állított meg miközben szálltam volna le az ágyról.
- Miaz? - kérdeztem.
- Szeretlek! - húzott vissza az ágyra és egy puszit nyimott arcomra.
- Én sokkal jobban jagi. - csókoltam meg.

- Oppa! Oppa! Sunghoon kelj már fel, a plafon szakadjon rád ha miattad fogok elkésni! - ütögetett valaki egy párnával. Ki ez? Somi?
- Mivan máár! - hámoztam ki magam takaróm takarásából.
- Elaludtál! Az van! - találtam szembe magam mérges húgommal. Dehát Somi!.. Nem hiszem el hogy csak álmodtam! Minden esetre ez volt eddigi életem legjobb álma.
- Jó készülök már.. Istenem, szabadíts meg a gonosztól.. - kezdtem bele az imádkozásba miközben kászálódtam ki az ágyból, mire Jiwon az ajtóból fejbe dobott egy párnával. Az meg hogy került hozzá?

Borzasztó éjszakám volt, az álmomat leszámítva. Alig bírtam elaludni, csomószor fel is keltem. Végig csak gondolkodtam. Lehet rossz döntést hoztam, de az is lehet hogy ez így volt helyes? Őszintén nem tudom, elbizonytalanodtam. Visszaszívni nem tudom amit mondtam, se megváltoztatni a múltat. Szóval jobb lesz beletörődnöm, mást nem tudok tenni. Csak várni míg az idő helyre hoz mindent, és új lányt sodor az életembe akibe legalább fele ennyire beletudnék szeretni mint Somiba.

Az se segít a lelkiállapotomon hogy Jiwon itthagy. Őszintén nem lep meg, mindig tudtam hogy egyszer elfogja hagyni az országot. De nem mostanra számítottam! Minimum tíz évvel későbbre. De örülök hogy kezd magával valamit, és nem olyan kétségbe esett mint én. A sportból hacsak nem vagyok világbajnok, nem nagyon fogok tudni megélni. Szóval nekem is kéne találnom valamit ami érdekel, Somin kívül.

Annyira elvoltam gondolkozva a buszon hogy kb teljesen figyelmen kívül hagytam hogy Jiwon hozzám beszél. Amit nagyon sajnálok, mivel már nincs túl sok időnk együtt, de nem tudok nem Somira gondolni. Vajon ha írnék neki válaszolna? Vagy annyira megbántottam hogy úgy gondolja már jobb is nélkülem? Biztos hogy nem.. Hisz nagyon küzdött hogy megváltoztassa a véleményem. Ahh olyan tanácstalan vagyok! Nincs kit megkérdezzek hogy mit tenne a helyemben. Beomgyu jóba van Soobinnal is és Somival is, őt nem tudom. Taehyunnal nem nagyon beszélek. Azt a Kai nevű gyereket nem is ismerem. Yuna Somi legjobb barátja, szóval kiakadna ha megtudná tetszik nekem egy foglalt lány. A húgom meg elkönyvelne őrültnek hogy beleszerettem a foglalt barátnőjébe.

Ha Jayt kérdezném, azt mondaná mint múltkor. Hogy küzdjek érte, attól függetlenül hogy mást szeret. De nem hogy tanácsot nem merek kérni, el se mondtam még a tegnapi beszélgetésünket. Először is fejbe csapná magát hogy mekkora barom vagyok, és még finoman fogalmaztam..
Egyáltalán előadjam holnap a dalt? Vagy hülyeség lenne? Hisz megmondtam neki, nem akarok tőle semmit. Mármint barátságot. De végülis sokat dolgoztam vele, igazán megtisztelhetném magam annyival hogy nem potyára szaroztam egy dal megírásával.

Soobin

Reggel van, ami egyet jelent. Nemsokára látom Somiit! Ő az ok amiért felkelek reggel. Najó, ez picit drasztikusan hangzik. Inkább ő az oka annak hogy szeretek suliba menni! Még a reggelek is megszépülnek ha vele vagyok. Ami azért jó mert a legtöbbször mérgesen jövök el otthonról, drága bátyám agyzsibbasztó kérései miatt.

Ma reggel végre anyut találom a konyhában és nem ezt a faszkalapot.
Nagyon néz kint valamit.
- Jó reggelt anya! Mit nézel olyan nagyon? - kérdezem, majd egy puszit nyomtam arcára.
- Szia drágám. Jól aludtál? - kérdezte miközben a kávéját kevergette a pultnál. Gyorsan kivettem egy almát a pulton lévő gyümölcskosárból, majd bedobtam a táskámba.
- Igen, nagyszerűen! Holnap lesz a buli és már alig várom hogy felléphessünk, és halljam Somi hang..- basszus! Elfelejtettem hogy még nem szóltam neki Somiról!
- Vagyis halljam ahogy a közönség a nevemet ordítsa! Soobin! Soobin! - mentettem meg a helyzetet, úgytűnik sikeresen, ugyanis elnevette magát.
- Biztosan ügyes leszel. De azért figyelj oda az iskolában! - adott egy puszit az arcomra majd siettem is ki az ajtón.