Szofi egy 17 éves lány, aki "viccből" küldött be egy videót a Bighitnek. Évekig nem jött válasz, már el is engedte. De egyszercsak jött az értesítés, hogy felvették gyakornoknak. Örült, hogy tett egy lépést az álma felé,és még a nővérével is újra kö...
Ha van valami amit nagyon nem bírok, az az alkohol. A másik meg a féltékenység. A kettő együtt meg.. Hát nem tudom milyen, de szinte biztos hogy brutális lehet. A ma esti bulival kapcsolatban meg sajnos ez a két érzés tölt el, különbőző okokból. Első:Yeonjun azt mondta hogy Taehyun jelenleg Sominál tartózkodik, így együtt is fognak jönni (mint azt az ebédlőben ki is jelentette). Második: túl sok pia van ahhoz hogy bánatomban ne fogyasztjak belőlük, szóval szinte biztos hogy egy pici becsiccsentésre lehet számítani nálam.
Mivel otthon már teljesen untam magam, gondoltam elindulok Jinahoz - vagyis nemsokára Yeonjunhoz - és elütöm velük az időt, segítek amiben kell. Nem vittem túlzásba a kinézetem, sötét pulcsiba és szemüvegbe, egy sapkával feldobva indultam el otthonról.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Sietve futottam fel a lépcsőn, szinte beestem az ajtón mikor szembesültem vele hogy én vagyok az elsőként érkező vendég. Nem értem. Yeonjun azt írta már mindenki itt van és rám várnak. - YEONJUN - kiáltottam el magam, majd a konyhából kiszűrődő halk kuncogásra felfigyelve feltéptem annak a helységnek is az ajtaját. - TE! Van fogalmad róla mennyire siettem hogy ide érjek tíz perc alatt?? - vontam kérdőre még mindig szórakozott állapotban lévő barátomat, majd lihegve leültem a konyhapult mögé. - Tudom! Ezért csináltam! - röhögött tovább a szituáción amit kreált. - De miért is szaladtál idáig? Tudtommal még az is kérdés volt pár órája hogy jössz e egyáltalán. - rakott le egy pohár vizet elém, amibe óriásit kortyoltam és eljátszadoztam a gondolattal hogy ráköpnék egy adagot. De nem tettem meg, mert mégis ő a barátom és nem süllyedek le a szintjére.. Vagy mi. - Nem kell válaszolnod, úgyis tudom hogy mi az oka. Vagyis inkább hogy Ki az oka. - mondta sejtelmesen, miközben vissza rakta a nagy üveg ásványvizet a hűtőbe. - Igen, Somi miatt jöttem mert nagyon nem tetszik hogy Taehyun körülötte sündörög, felviszi a lakására és még együtt járkálnak ide-oda. - válaszoltam picit megemelve a hangomat a magas pulzustól amit a személy gondolata okoz nekem. Yeonjun picit meglepődve a válaszomon próbált reagálni rá de.. - És igen, rohadtul irritál minden egyes fiú a közelében rajtad és rajtam kívül. Ezt akartad hallani? - bukott ki belőlem minden gondolatom, aminek tudom hogy semmi értelme ha azt nézzük mennyire kerülöm a lányt. Így persze könnyű elvárni hogy más se menjen a közelébe. Tököm ki van a saját logikámtól komolyan. - Értem. De elmondanád hogy ennek mi értelme akkor? - kérdezett rá Yeon előbbi gondolatmenetemre. - Természetesen semmi. Azt akarom hogy ne legyen senkié oké? Ha már én nem vagyok vele, más se legyen. - durcáztam be, ami rohadt szánalmasan nézhetett ki kívülről de ez van. Ezt érzem. Apropó érzelmek, rám férne már az a soju.
Konkrétan már semmivel nem tudtam elütni az időt. Minden maradék dobozt kicsomagoltam ami még a fürdőben állt, kipakoltam, újra hajtogattam Yeonjun ruháit a szekrényében. Alig vártam hogy piát kapjak, ugyanis Jina megtiltotta az ivást/evést a buli kezdetéig. Vagyis amíg meg nem érkezik mindenki. Szinte örökkévalóságnak tűnt az idő múlása, mintha meg se akart volna moccanni. Így utólag visszagondolva, bárcsak ott ragadhatnék..
Somi
Életem legfurcsább 3 órája után Taehyunnal végre odaértünk Jinaékhoz. Túl sok kétértelmű dolog történt, remélhetőleg csak az én véleményem szerint. Minden esetre picit elterelődtek a gondolataim a ma estéről, de ez csak addig tartott míg a liftben voltunk. Mielőtt becsengettem volna, Taehyun tartott vissza. - Hé. Mielőtt bemegyünk és elkzedődik a buli, szeretném hogy tudd minden oké. - kezdte. - Ezt meg hogy érted? - kérdeztem bele. - Csak nem akarom hogy csalódott legyél ha nem úgy alakulnak a dolgok ahogy szeretnéd. - fejtette ki, és rájöttem valamire. Rájöttem arra, hogy Taehyun nagyon is ismer. És attól függetlenül hogy még csak mostanában kezdtünk el többet kettesben lenni, sokkal közelebb került hozzám. Igazán jó barát és ennek nagyon örülök! - Köszönöm Tae! És a délutánt is! - hatódtam meg. - Na gyere, vár a buli! - nyúlt a kilincshez. Amin azért lepődtem meg, mert én még úgy is csengetni akartam hogy a lakás egyik tulajdonosa a tesóm. Tae meg simán benyit a haverjához. Úgy tűnik van még mit tanulnom..
- Sziasztok! - köszöntünk a konyhában lévő társaságnak. Ekkor jöttünk rá hogy már mindenki itt van. Tényleg mindenki. Még Soobin is. És hogy mennyire jól néz ki.... na az egy külön fejezet. - Végre megjöttetek! Gyere csak velem! - jött közelebb Jina, és karomnal fogva félrevezetett a konyha ajtóhoz. - A fiúd tökre depressziós! - közölte kicsattanó örömmel, mintha egy örömhírt közölt volna. - Lehet hogy velem van a baj hogy nem értem.. de az miért is jó? - kérdeztem furcsán. Nem tudtam hogy ennyire utálja Soobint, hogy még rosszat is kíván neki! - Mert ez egyet jelent! Féltékeny! - mondta mintha ez egyértelmű lenne. Hát ez becsavarodott. - Tessék? Mire lenne féltékeny. - néztem az említett fiúra, aki búskomoran ült az asztalnál. Tényleg annak tűnik.. Mármint totál depisnek, nem féltékenynek! - Ugyan már Somi, te vagy a szakértő! Az egész délutánt Taehyunnal töltötted! Szerinted ez hogy esett neki? - mondta még mindig boldogan. - Úristen mit tettem! - kaptam számhoz a kezem. Most aztán jól el löktem magamtól. - Jól megszorongattad! De mostmár vegyél vissza, így is érzékenyebb mint kéne lennie. - adta a jó tanácsot, majd visszament a többiekhez. Igen. Mostmár nem szabad játszmáznom. Csak egyenesen előre ahogy eddig tettem!
Jina mindenkit átinvitált a nappaliba, ami teljesen buli hangulatú volt. Lufikkal, elszórt csillag darabokkal és sok műanyag piros pohárral a party kellékesből. Épp azon tűnődtem hogy több pohár van mint amennyien vagyunk, mire Soobin lépett be a helységbe már picit elázva. - Mióta megjöttetek csak iszik. - hajolt közelebb Beomgyu a kanapén, mintha csak a gondolatomban olvasna. - Nem kéne leállítani? - kérdeztem aggódva. - Normális vagy? Még sose volt berúgva, kíváncsi vagyok milyen olyankor! - nevetett fel ördögien barátom. Hát tény hogy kíváncsiak vagyunk rá mindannyian, azt azért szerintem mindegyikünk nevében kijelenthetem hogy nem lesz jó vége ha ő iszik.
- Somii. - hallottam meg nevemet óbégatni egy elmosódott hangnak. Épp kilépni készültem a fürdőből. Mikor megtettem, Soobint vettem észre egy üres szobába benyitni és tovább hajtogatni a nevem. Szóval ő szólongat! - Mit csinálsz? - mentem utána a szobába. Még a sötét szobában is tökéletesen láttam alkoholtól csillogó szemét. - Somii. - ismételte megint nevem, majd közelebb lépett és rádőlt a vállamra. Ez eléggé váratlanul ért. Gyorsan megtartottam egy öleléssel, ugyanis az ember alig áll a lábán. - Mi a bajod Soo. - kérdeztem egy idő után, ugyanis a 186 centis embert egymagam megtartani elég nehéz volt. - Gyere igyunk még! - szólalt meg, majd karon ragadott és elkezdett maga után húzni a konyhába. - Biztos hogy nem iszol többet!! - ellenkeztem. Plusz én sem vagyok egy iszákos, ezért egész este csak egy Somersbyt terveztem fogyasztani. - Biztos hogy de. - mikor a konyhába értünk meg is célozta a Soju kartont. - Nem Soobin, így is dölöngélsz pedig csak egyet ittál. - vettem ki kezéből. - De muszáj. Őszintébbnek kell lennem. - nyitotta ki és elkezdte veszettül kortyolni. Mielőtt fel tudtam volna dolgozni mit mondott, jött is a megmentő.
Yuna hívott karaokezni a nappaliba. Yeonjun ellen megy a harc, szóval nem tudom mennyit ér beszállni. De szórakozás céljából persze. A 'Dancing with our hands tiedt' indítom el Taylor Swifttől. A mostani érzéseimet ez írja le a legjobban.
Megfordultam a közönség felé, ugyanis kívülről tudom a szöveget, nem kellett a TVről néznem. A szobában elkezdtem keresni a személyt akinek éneklek és meg is láttam. Soobin akkor lépett oda az ajtóhoz, tekintete égett ahogy az enyém is.
I, I loved you in secret First sight, yeah, we love without reason
Mindenki táncolni kezdett a refrénnél, ezért senki nem tudott velem foglalkozni. Velünk. Ugyanis Soobin oda lépett és elkezdett velem táncolni. Nagyon emlékezetes pillanat volt, mert tudtam hogy mindenki be volt már alkoholizálva de én még teljesen józan voltam. Az egyetlen részegítő dolog aminek a hatása alatt voltam, az Soobin keze ami a derekamon pihent.
A szám végére már egymás karjaiban, szorosan ölelkezve álltunk a nappali közepén. A mikrofont leejtettem magam mellé, majd valaki (nem figyeltem ki) kilopta kezemből. A karaoke abbamaradt, de a bömbölő zene persze nem szűnt.
