Megvalósult álom |Choi Soobin ff.|

8.rész

-Na és erről mit gondolsz? Még menne is a zoknidhoz. - mutatott egy függönyre Beom, mire elnevettem magam. Pár napja elkezdtük a lakás berendezését. Ma is eljöttünk egy bútoráruházba Beommal és Soobinnal a gyakorlás után. Jina dolgozik, ezért ő nem tudott jönni,de általában mindig segít választani.-Nem is tudom. Valami egyszerűbbet szeretnék, mondjuk fehéret.-vettem kettőt a kezembe,majd feléjük mutattam hogy válasszanak. Mindketten másra szavaztak, de Soobin kivette a kezemből amire ő szavazott és berakta a kosárba.-Akkor a függönyt le is rendeztük.- eresztett egy elégedett mosolyt. - Mi következik? - indult meg Beom. - Kanapé választáás! - néztem meg a listát amit írtam mára,mire összenéztek és mint a gyerekek elkezdtek szaladni az említett bútorok felé.

-Ahh ez tökéletes lesz. Le se akarok róla szállni.-jelentette ki Beom. Vagy félóra kanapé tesztelés után megtaláltuk a tökéleteset. - Pedig muszáj lesz. Ugyanis még ágyat is kellene néz... - Indulás! - pattant fel és minket hátra hagyva el is indult az ágyak felé. Mielőtt követtük volna, a kanapén félig feküdve Soobinnal egymásra néztünk és megmosolyogtuk Beom gyerekes viselkedését. Arra vártam hogy ő keljen fel először, de mintha nem akarná megszakítani a szemkontaktust. Én szívesen megtenném, mivel érzem hogy kezdek elvörösödni, de nem tudom. Mintha csapdába estem volna és nem tudnék menekülni. Ennek a cuki kis pillanatunknak egy ordítás vetett véget. Ugyanis Beom, ahogy hallottuk, megtalálta a megfelelő ágyat. Félek hogy ma kitiltanak minket innen..

-Akkor leszűkítetted a kört? - kérdezte Beom az egyik ágyon ülve. - Igen, kettőre. A két legkényelmesebbre. Az egyik egy picit kissebb, de az jobban passzolna a szobába. - gondolkodtam el. - Szerintem mindenképp a nagyobb legyen. -  már megint összeakadt a tekintetünk Soobinnal. De most hamar elnéztem, nem akartam hogy Beom kényelmetlenül érezze magát mert én nem bírok magammal. - Khm akkor amit ma akartam azt el is intézem. Utána mehetünk ha gondoljátok. - kezdtem szerelőzködni ugyanis az egyik eldugottabb ágyra konkrétan ráköltöztünk, és nem lenne jó ha észre vennék.

Beomgyu

-Köszönöm hogy ma eljöttetek velem srácok. - ölelt meg minket Somi mielőtt leszállt a buszról,amikor is Soobin sokáig nézte. Bejön neki? Az nem lehet.. Még csak alig egy hete ismertük meg. Mindenképp ki kell derítenem hogy nyuszi fiúnak tetszik e, nagyon összeillenek az szent.

Gondolat menetemet barátom szakította meg. - Várod a sulit? - elgondolkoztam. De nem kellett túl sokáig.. - Ah dehogy. Hideg ráz már most. Te? - kis hallgatás után megszólalt. - Nem is tudom. Somi miatt aggódom picit.. - Hogy érted? - Mivel európai. Félek hogy nem tud beilleszkedni, vagy hogy.. - kezdett pánikolni bár nem értem miért. - Soobin, nyugi van, nem lesz semmi baj. Mi segítünk neki, nem? - Persze! - Na akkor minden rendben lesz. Jesszusom, mi ütött beléd? - kérdeztem bár inkább költői kérdésnek szántam. Nem is kaptam rá választ..

Jina

-Uu ezek nagyon jól néznek ki tényleg. - mutogatta a képeket Szofi a bútorokról amiket ma vettek a fiúkkal. Az erkélyen üldögéltünk és kiélveztük a nyári időjárást esténként. - Mikor érkeznek meg? - adtam vissza a telefonját. - Pár héten belül. Ha minden jól halad, sulira el költözök innen. Szóval ki kell használni a csajos estéket és sokat kell pletyizni. - nevette el magát. Olyan szomorú hogy ilyen hamar felnőtt. Mikor én kijöttem, nagyon nem éreztem magam még felnőttnek ahhoz hogy egyedül legyek. Pont ebben akartam könnyíteni Szofin és ragaszkodtam hozzá hogy itt legyen velem. Meg persze hiányzott is piszkosul. De mostmár ő is egyedül lesz és élni fogja a nagybetűs Életet. - Pletyizésről jut eszembe.. Nem találod ki hogy ma ki volt bent az étteremben! - pár próbálkozás után kibökte hogy - YEONJUN! - IGEN! Úristen olyan boldog voltam egész nap. - álmodozva dőltem hátra a székben. - Minden részletet hallani akarok. Most! - koncentrált rám minden agysejtjével. - Először is, épp mosogattam mikor megszólalt mögöttem "Szia Jina". Ilyen aranyosan se mondták még ki a nevemet.. - olvadozásomat megmosolyogta és várta a többit szóval folytattam. - Leadta a rendelést, és mondtam neki hogy nyugodtan üljön le, majd kiviszem. De nem! Ő ott maradt beszélgetni.. - fangörcs szünetet tartottam majd megint belekezdtem. Az egész estét átbeszéltük, átrágtuk magunkat a munkán, fiúkon és a sulin. Majd olyan 2 fele kiütöttük magunkat. Ez nagyon hiányzott, az éjszakába nyúló beszélgetések és nevetések..