Végzetem

30.rész...

Egy nagy darab egyenruhás őr állt az ajtóba. A hűvös szelet azonnal megéreztem a bőrömön. Engem látott meg elsőnek. Majd mögém pillantott. Ilyenkor láttam, hogy Hanna felveszi a kezébe a fa széket. A férfi épp a fegyveréhez nyúlt, amit az oldalánál tartott. Ilyenkor egy csattanás hallatszott és a szék darabokba hevert a földön. Ebbe a pillanatban a fickó egy hatalmas pofont adott a lánynak aki a földre esett. Éreztem ahogy a szívem a torkomban dobog, mikor rám nézett. A fegyvert elővéve a fekvő lányra szegezte. Ilyenkor erőt véve magamon neki szaladtam. Az eszköz ki esett a kezéből, engem meg odébb dobott. Elkezdtem a pisztolyért kúszni, de egy erős szorítást éreztem meg a lábamon. Elkezdett magafelé húzni. Ösztönösen egyből próbáltam a padlóba kapaszkodni. Már körömmel húztam magam el előle. De addigra már ott voltam. Megfordúltam, hogy szembe kerüljek vele majd arcon rugtam. Kihasználva míg nem figyel, fel álltam és neki szaladtam. Lendületből rá ugrottam és elkezdtem a fejét ököllel verni. A kezem fájt majdnem minden egyes ütésnél. Ekkor megfogott és az asztalra vágott. A hátamra érkeztem. A bordámnál szúrós fájdalmat éreztem és a légzésem is le lassúlt. Egyből a gerincemhez nyúltam, amit az ütődés ért. A lábaimmal alig tudtam tartani magam az asztal szélénél. Váratlanul felém került a férfi. A nyakam megragadva kezdett el folytogatni. Egyszer-kértesz az asztalba verte így a  fejem. Próbáltam leszedni magamról a kezeit, vagy arrébb rugdosni őt. De sikertelenül. Jóval erősebb nálam, és az asztal széle egyre jobban nyomja a gerincem. Az oxigén hiánya miatt kezdett elhomályosodni körülöttem minden. Alig volt erőm tartani magam. A lábam elkezdett össze csuklani, és a kezeimet sem tudtam már mozdítani. Ilyenkor egy hangos lövést hallottam meg mellőlem. Egyszer csak abba maradt a szorítás. Egyből a földre estem és a nyakamhoz nyúltam. A fülem sípolni kezdett, miközben kapkodtam be a levegőt. A férfi elöttem hanyatfekve hever. Oldalra nézek, mire meglátom Hannat fegyverrel a kezében. Abba a pillanatban elengedte azt és hozzám sietett. Nem értettem hogy mit mond, csak a szája mozgott. Fel állva melőlem Rosehoz sietett, majd vissza a rádióhoz. Én addig megpróbáltam fel állni, de vissza estem. Négykézlábra próbáltam állni, hogy kimenjek. Egyszerűen nem kaptam levegőt ide bent. Az ajtó kilincsére támaszkodtam, mire az kinyitódott és kiestem rajta. A talajon feküdtem, amit beterített a hó. Az égre figyeltem csak. Egyre nagyobb pelyhekbe szálínkózott. A hallásom ahogy tisztult észrevettem, hogy sípólva veszem a levegőt. A bordámhoz nyúltam, ami elvolt deformálódva. A szemem elkezdett lecsukódni. Hallottam körülöttem a társaim hangját és másokét is. Mikor valaki felém hajolt, már minden el sötétedett.

Trix szemsz....

-Induljunk! - jelentem ki a két fiúnak az oldalamon, majd ott hagyjuk a többieket.

Három lányt ott hagyjtam egyedül az erdőbe, úgy hogy az egyik megsérült. De nem tehettem mást. Két társamat ki kell hoznunk és ott nagyobb erőben lesznek. Nem kockáztathattam, hogy baja essen Zoénak. Pláne azt hogy valami még nagyobb probléma történjen. Ha valakit zsákba viszek haza, akkor lefokoznak. Már így is lebuktunk. Járkálásomból hangos nevetés szakít ki.

-Már közel vagyunk. -

-Itt vagyunk. - mondja Tom a mellette lévőnek.

A fák közt lehajólva nézek körül, míg a fiúk várják a parancsot. Több mint 3 méteres kerítés veszi körül a táborukat. Két őr fel alá járkál, míg egy másik a kapuban áll.

-Nincs más bejárat? -

-Arra nincs időnk. Én megyek előre. Tom te dobd le őket. - mutatom felé a kést, mire bólint egyet.

-Te meg maradj életbe. - mondom oda a vörös hajú fiúnak rá se nézve.

Az eszközt szorosan a kezembe fogva kezdek el az őr felé menni. Megvárom míg a másik kettő  hátat fordít neki, majd kibújok a bokrok mögül. Az ör nyakába szúrom a kést. Éreztem ahogy a nyelőcsövén át halad az eszköz. A vére egyből elkezdett fröcsögni, ami még a száján is kijött. Rám nézett, mire egyből a bokorba rántottam  magammal együtt. Pár pillanat múlva hallom, ahogy a földre esik a másik kettő is. Az elöttem hevert testről elkezdem le venni az egyenruhát. Gyorsan megszabadúlva az enyémtől is, magamra öltöm az övét. A bokorból fel állva megigazítom magam és a sapkát a fejemre rakom. A fegyverét elveszem, a késemet meg elteszem. Ezután a társaimhoz sietek.