Végzetem

16.rész...

Trix szemszöge..

Másnap már kora reggel fent vagyok. Ez a hétből az utolsó nap, ami azt jelenti, hogy most pár napos kimenőt kap mindenki az újoncok kiválasztása miatt. 

-Hé mit agyalsz ennyire? - vágja hozzám a párnáját Tom.

-Pakolok te gyökér. - dobom fejének a párnát, amit ő nevetve fogad.

-Későn értél vissza a szállásra vezér. -

-Volt egy kis dolgom. - mondom, mire megjelenik Nora.

-Mi dolgod volt hajnalok hajnalán?- ül le az ágyamra a lány.

-Személyes. -

-Nem szoktál ilyen lenni. - állapítja meg Tom mire kérdőn nézek rá.

-Felengedtél. - mondja a fiú ahogy felűl végre az ágyon.

-Nincs mi miatt stresszelni. - pakolok be a táskámba.

-Te  ki engedted valakin a stresszt drágám, mert a bevetés elött tiszta stressz szoktál lenni. - állapítja meg Nora.

-Oda is vissza érkezésünkor megyünk.-

-Bassza meg. - mondom ahogy a dögcédulámért nyúlnék.

-Durva szex lehetett. - nevet fel pimaszúl Tom.

-Letépte láncod. - ahogy ezt kiejti hirtelen páran elkezdenek vissza fojtva kacagni.

Körbe nézek, mire mindenki abba hagyja és tovább folytatják dolgukat.

-Remélem nem csináltál vissza fordíthatatlant Trix. - áll velem szembe Nora.

-Tudom kezelni a helyzetet. - mondom rá sem nézve, de a szemem sarkából látom a felhúzott szemöldökét.

-Ha kiderűl nagybátyád nem fog örűlni neki.- suttogja a fülemhez közel.

-Tudom mit teszek. Csak kiengedtem a gőzt ami eddig felgyülemlett bennem. Érzelmek nélkül. Ne aggódj!- nyugtatom meg, majd tovább pakolok.

Norával még a bázison ismerkedtünk meg ahogy ide kerűltünk. Sosem volt semmi köztünk, csak segítünk egymásnak, hogy túl éljük odakint. Tom fél évre utánunk jött a bázisra és a mi csoportunkba kerűlt. Húztuk már ki egymást a bajból, így nem csoda, hogy összetartunk.

Ahogy elpakoltam mindent, a fegyver raktár felé veszem az irányt. Az este esett, ami szerencsére elmúlt, mikor mentem vissza a szállásra. Ezért most minden tiszta sár. A vizes fű szaga.. Mélyet szippantok, majd kifújom. A talajt kezdem el nézni, ahogy észre veszek pár lábnyomot a bokor felől jőve. Mivel ma már 25 fok felett van az idő, így kezd megszáradni és kivehetőbbek a lábnyomok. Egy darabig még nézem, majd meghallom a recsegő rádiót. Délkor megbeszélés mindenkinek az aulába.

-Remek.- mondom magam elé, majd bemegyek a raktár helyiségbe.

Zoé szemszöge....

Elérkezett ez a nap is. Délután már otthon fekszem a saját ágyamban a plafont nézve és azon agyalhatok, hogy vajon felvesznek e. Ez mellett anyámat ért politikai gondjaival is szembe kell néznem. Utálom a sajtókat, mindent kevernek össze vissza, a vége meg csak a baj. Lehet rossz döntés volt jelentkeznem a bázisra. Nem derűlhet ki se otthon, sem pedig itt, hogy ki vagyok. Hatalmas fennforgás lenne belőle. Pláne anya arca amit akkor sugározna...De apám lánya vagyok és az ő vére van bennem!

Ébredés után a táskámhoz hajolok, hogy gyorsan betegyem a kontaktlencsét. Mivel állandóan bent van, így zavarja már a szememet. Néha ég vagy viszket. Ezért esténként ki szoktam venni és mikor megtehetem akkor is. Ez akkor van ha egyedűl szoktam lenni.