Végzetem

14.rész...

-Üss! - kiabálja egy szakvezető.

A ringben dúl a harc a két ember közt. Senki nem szólt semmit az 1 óra elötti ügy után. Senki nem tudja hova vitték Josht és a másik srácot.

Szét nézek a terembe, de csak a mi csoportunk van itt. Mari éppen gyakoról, míg én ütéseket viszek be a zsáknak....mire hirtelen megjelennek a felsősök és valaki megfogja a derakam. Érzem ahogy a szívem egyre hevesebben kezd el verni.. Ahogy majd kiugrik a melkasomból. A légzésem szaporább és csak arra eszmélek rá, hogy egy izadság csepp folyik le szép lassan a homlokomon..és minden porcikám megfeszűlt.

-Ne állj ilyen feszesen. - suttogja a fülembe és kicsit oldalra fordítja a csípőm.

-Az egyik lábad elől- suttogja továbbra is és a lábával előrébb tolja az egyik lábam mire nyelek egyett.

-A hasad feszítsd be! -

-Ezt a kezet felemeled a fejedhez.. - ahogy mondja, felvezeti az ujjait a bal kezemhez, majd a fejemhez emeli.

-A másik kezedet készíted az ütéshez.- elengedi a bal kezem és megragadja a csípőm, míg a jobb kezemet megfogja és lassan üt vele, ahogy a csípőmet oldalra mozdítja.

A csípőmön lévő keze előrébb simúl.. A légzésem annyira szapora hogy már alig kapok levegőt..

-Trix..-

-Üss! - utasít mire beleverek a zsákba, akkorát, hogy por is száll ki belőle.

Pár pillanat után hátra fordulok, de nincs már mögöttem. Egyszer csak valaki oldalba bök.

-Kicsit megizzasztott, de ez szép ütés volt. - szólal meg Mari.

-Ha ennyire jó, akkor lehet én is veszek tőle pár leckét. - hallom meg a lány szájából, mire hirtelen rá nézek.

-Nyugi csak vicceltem hős szerelmes. -

-Nem vagyok szerelmes. - mondom, majd még párszor gyakorlom a beállást.

Pár pillanat múlva meghallom a gúny nevem..

-Öngyilkos! Gyere a ringbe. - ahogy ezt kimondja lefagyok.

Nem mozdulok... Úgy érzem, mintha kirántották volna alólam a talajt.

-Miss Scott! - szólal meg egy másik tiszt, ezzel ösztönözve, hogy siessek.

Elindulok a ring felé, majd belépek. Szemben állok a csoportomból egy lánnyal.

Ahogy nyúl a sípa felé a szakvezető, felveszem a harci állást.

-lábam a talajon, szemem a célponton! Én irányítok, mindent megoldok! - mondtam el magamban a mondókám.

Ahogy meghallottuk a síp szót a lány a lábát lendítette, mire én hátrébb léptem. Végig tartottam vele a szemkontaktust, kivéve akkor mikor a lábát néztem. Előrébb lépet és lendített a karjávál. Mint, ha minden lelasúlt volna.. Tudtam mit kell tennem. Felemeltem az arra eső kezem és ahogy hárítottam az ütést, a másik kezemmel a torkát megütöttem, amitől oda nyúlt az egyik kezével és elkezdett köhögni. A másik kezét megragadtam és az egyik lábam mögé tettem, majd át borítottam. Amit éppen fogtam karját kicsavartam egy picit, hogy ne álljon fel majd. Rá térdeltem a hátára, hogy lecsapja, mert csak úgy lehet vége a harcnak, ha az egyik lecsapja. Ezzel ő ki szál. Felnézek mire szemben Mari elkezd újjongni. A szemem sarkából meg egy ismert alakot. Arra nézek, mire Trix csak egy fél mosolyt ejt a szája szélén. Majd hallok egy csattanást és felállva elengedem az alattam lévő lányt. Ahogy megyek ki a ringből a szakvezető oda súgja, hogy jó volt. Ezzel nem is törődve Trixet kezdem el keresni a szememmel, de sehol nem látom.

-Hova tünik állandóan? - kérdezem magamtól.

Pár perc múlva megmozdúl az összes felsős és ki megy. Nézegetem őket, de Fin sincs sehol. A nagy nézelődésemben, valaki nekem jön és valamit tesz a kezembe. Ahogy hátra nézek már ki is mentek a felsősök. A kezemben lévő cetlire pillantok..

"11-kor a fegyver raktár melletti épületben. Ui.: Trix."

Mikor elolvastam, gyorsan a zsebembe teszem a papírt.

-Hé mi van Zoé! - üti meg Mari kicsit a vállam.

-Csak gondolkodom. - mondom és Mari mellé áll még 2 lány.

-Nagyon jó voltál. - mondja nekem az egyik lány mire rá mosolygok.

-Igen és ezt meg kell ünnepelnünk! - teszi rá a kezemre a kezét Mari.

-Shh halkan mond. -

-Tényleg! A csoportunkból páran ünneplünk. - mondja Mari nekem az előző mondatot.

-Majd benézek, de van egy kis dolgom elötte. - mondom, de aki megse hallotta két lánnyal az oldalán nevetgélve megy ki. Elmosolyodok, majd vissza fordulok a ring felé.

Hirtelen be ugrik egy emlék..

~~-Apa! apa! -

-shh halkabban Zoé! - mondja apa és rám teszi a sapkáját.

-Egyszer majd nekem is lesz ilyenem?- kérdezem, ahogy a sapkára mutatok.

-Te lennél a legjobb katona Kincsem! Csak oda kell figyelni kibe bízol meg.-

-Benned. Majd te segítesz a bázison. - mondom újjongva. -

-Remélem megélem azt. - mondja apa, majd ad egy puszit a fejemre. ~~

-Segíthetek? - kérdezi tőllem a szakvezető.

-Nem Uram! Elnézést, csak elbambúltam. - mondom és már mennék is ki.

-Az arcod nagyon hasonlít egy.. -

-Szerintem össze kever valakivel uram! - vágom rá az előző kijelentésére, amit be se fejezett.

-Biztosan.- mondja, majd biccent egyet.

Nem mondok semmit, csak ki megyek az épületből. A friss levegőt beszívom, majd a benttartott remegést is kiengedem..