Végzetem

19.rész...

-El sem hiszem, hogy ezt teszem! -

-Nem lesz gond! Gratulálok, ez volt az álmod mindig, hogy a bázisra kerűlj! - szorítja meg Amanda a kezem, a bíztató szavaival.

-Csak annyira hihetetlen, hogy pont én. - engedem el a kezét és kortyolok egyet a kávémba.

-És anyudnak mit mondasz? Tudod már? -

-Épp ez az. Mr. Scott az inasunk mondott pár öt.. -

-Az inas? Tudja? - vág bele a lány a szavamba.

-Ő vette fel, mikor hívtak a bázisról. - teszem le a csészét az asztalra.

-És anyud? Neki elmondta? -

-Nem. Anya nem tud semmiről. Mr. Scott-al megálapodást kötöttünk. Nem fogja elmondani anyának, mind addig, míg nem esik komolyabb bajom. Vagy nem tudódik ki ki vagyok ott. - nem mond semmit, csak bólint az eddig hallottakra.

-Na és mi az ötlet? - kérdezi, mire közelebb hajolok picit.

-Anyumnak kéne hazudnod. - mondom, mire elmosolyodik.

-Mi az? -

-Szerencséd van! De még mekkora. - mondja ahogy hátrébb dől. Kérdőn nézek rá, mire résnyire kinyitja száját.

-Anyud otthon van? -

-Igen. - közlöm vele, mit sem tudva mire keszűl.

-Gyere!- ahogy ezt kiejtette már ránt is fel maga után az ajtóhoz vezetve.

Az őr egyből észre vette, hogy elindulunk, így ő a hátunk mögött kisért minket.

-Amanda! - szólok utána, de mint aki mit sem hall, megy a kocsihoz.

Ahogy beülünk a lány egyből mondja, hogy haza menjünk. A keze irányába nyúlok és meghúzom neki kicsit, hogy figyeljen rám.

-Nyugi már! Van egy tervem! - szűkítem össze a szemeim, hogy még is mire készűlhet.

Mondtam, hogy mr. Scott adott ötletet. De abba csak annyi volt, hogy Amandával kapcsolatos legyen. Mert más opcióm nincs akihez anya elengedne több napra. De, hogy Amanda mit akar anyával közölni az rejtély számomra.

Ahogy a házhoz értünk a kapun beszól a sofőr, hogy meg érkeztünk. A kapu egy sípolás után kinyílik, szabad utat adva nekünk. Ahogy leparkolunk a lány már a kezemtől fogva húz magával, egyenesen a bejárat ajtóig.

-Amanda. - szólok neki, ahogy ránk figyeltek az őrök.

Nem is telt el pár pillanat, anya a dolgozó szobájából lépett ki.

-Jó napot Mrs. Carl! - köszön oda hangosan anyának, aki csak a fejét rázza, hogy megint így szólítja.

-Szia Amanda! - nézz rám kérdőn, mire a lány újra felszólal.

-Szóval, pár hétre elmennek a szüleim nyaralni és én is mennék velük. Önök is már elhívtak engem, és Zoéval legjobb barátnők vagyunk..-

-A lényeg? - szól anya közbe.

-Zoé velünk tarthatna-e? Nem csinálunk semmi rosszat!- teszi a lány a szívére a kezét.

Anya rám pillant, mire nyitnám ki a szám, hogy valami rendes mondatot tegyek össze. De megjelenik Mr. Scott anya oldalán.

-Egy kis kikapcsolódás rá férne hölgyem a lányára és önre is. Nem akarok tolakodó lenni, de így a munkájára tud elsődlegesen koncentrálni. És mire lezajlana minden, addigra már miss. Carl is vissza térne. - biccent mr. Scott egy válaszra várva.