Végzetem

5.rész...

Ahogy kimondtam egy hatalmas síp szóra mindenki elindúlt. Az első feladat a gumi kerekekben szögdelés volt. Hál istennek sikeresen át értem, magas térd emeléssel még haladósabb is volt. Páran a sárba végezték, mert vagy félre léptek vagy megbuktak a gumikba.

A következő feladat a kötél mászás volt egy falnál. Nem sokat vártam ahogy megláttam 5 méternél  gyorsabban szedtem lábaim és egy nagyobbat ugrottam ahogy oda értem. Így már egyből a felétől kellett csak másznom. Ahogy a fal tetejére értem éreztem, hogy valaki bokámnál fogva vissza rántott.. ha nem ragadom meg a kötelet le esek. Mire felnéztem a fiú már át is ugrott egy elégedett vigyorral a másik oldalra.

-Jól vagy? - hallottam meg Marit ahogy át értem a másik oldalra.

-Persze. Miattam ne állj meg menj! - mondtam, majd egyszerre elkezdtünk futni.

A következő feladat a bombázás volt.. Felkellett deríteni a bombákat, majd ha találtál ki kellett iktatni. Remélem nem igaziak.

Már majdnem a végénél jártam, mikor csipogást hallottam a  mellettemi sávból. Arra néztem, az a fiú volt aki vissza rántotta a lábam a falnál.. Egyre hangosabban és gyorsabban csipogott. Már csak egy lépés lett volna és kint vagyok..

-Ohh a jó szivem.. - morogtam magam elé, majd át ugrottam a másik oldalra, és a bombát kezdtem el tanúlmányozni.

-Melyiket vágtad el? - kérdeztem rá se nézve.

-A zöldet, de hülye ötlet volt tudom.. - temette arcát a kezei közé.

Felvettem a földről az eszközt, majd elvágtam a piros drótot. Össze ílesztettem a pirost és a zőld drótot, majd szép lassan elvettem a kezeim. Pár pillanat múlva elhallgatott..

Kifújtam a levegőt, majd az összekötött hajamba túrtam.

-Miért segítettél hisz.. - mondta volna a fiú, mire félbe szakítottam.

-Gondolkodj mi elött cselekszel! - mondtam neki rá se nézve, majd mentem a szögesdrót felé.

Be kellett hoznom az időt, így egyből elkezdtem kúszni. Párszor beakadtam a szögesdrótba, ami a ruhámat szaggatta... Mikor ki értem tiszta sár voltam. Megláttam a pálya végét, amit egy piros csík jelzett. Elkezdtem felé futni. Pár embert leelőztem közben, és ahogy beértem a főldre estem. Páran próbáltak segíteni, de csak behunytam a szemem és mosolyogva megráztam a fejem. Ahogy kinyitottam a nap sugarai egyből megtalálták szemeim.

-Mindenki mehet öltözni végeztünk! A ruháikat dobják bele az ajtó melletti kosárba majd! - mondta egy érdes hang.

-Igen Uram! - mondták páran a tömegből.

-Na gyere te öngyilkos! - húzott fel Mari, de a becenév miatt kérdőn néztem rá.

-Az a bomba bármikor felrombanhatott volna. Igaz nem akkorát, mint egy rendes, de bajod is eshetett volna! - szidott le ahogy feltápászkodtam.

-De nem esett. És senki másnak se. - mondtam a szemébe nézve.

-Azta.. - suttogta maga elé.

-Mivan? -

-A szemed.. - mondta csodálkozva, mire megdőrzsőltem szemeim.

-A fénytől ilyen. Kicsit fény érzékeny. -hazudtam neki.

-Mindegy.. De gyönyörű így!  Lehet többet kéne nekem is napba néznem. - mondta, mire neki mentem válának és egyszerre elnevettük magunkat.

Fél órával később...

Épp a kávézó felé tartottam, mikor is csörögni kezdett a telefonom.

-Hol vagy már?! Ez az ember kétszer letapizott már és most egy pincér nőnek sírja ki az életét! - hallottam meg barátnőm a vonal másik oldalán.

-2 perc - mondtam és sietősen bontottam a vonalat.

Amint a kávézó ajtaját át léptem még én is meglepődtem.

Oda mentem a pulthoz ahol barátnőm a pultos lánnyal beszélgetett.

-Mitcsináltál vele? - mutattam az őrre.

-Alexa egy kicsit erősített a kávéján.. - mondta a pultos lányra mutatva.

-Szia Zoé! - mutatkoztam be neki.

-Köszi, hogy segítettél! - mondtam neki, mire csak megvonta a válát.

-Jó kis móka volt különben is a barátnődért tettem. - kacsintott a mellettem álló lányra aki paradicsom vörös lett egy - kettőre.

-Ömm Amanda gyere segíts haza vinni azt ott. - böktem a szememmel a kissé se józan testőröm felé.

-Persze men.. Menjünk! - dadogta Amanda még mindig a zavartsága alatt.

-Remélem még össze futunk. - mondta a pultos lány barátnőmnek, mire mosolyogva elhúztam onnan őt.

           
                              ***

-Mi olyan vicces? - kérdezte Amanda, miközben az őrt vittük két oldalunkon a válunkon.

-Semmi. - mondtam mire megforgatta szemeit.

-Mindegy inkább mond, hogy sikerűlt? - kérdezte izgatottan.

-Egész jól.. Nem én voltam a legjobb, de nem utolsó ként értem be. - mondtam.

-Az a lényeg! Nyugi bent leszel! - mondta mire bólintottam.

-De hogy fogjuk bevinni feltünés nélkűl? - kérdezte ahogy megálltunk a kapu elött.

Megnéztem a szabad kezemen az órát. 15 múlt.

-Be visszük simán. Ilyenkor mindenki a fő bejáratnál van. Menjünk a hátsó udvarra. - mondtam, majd elkezdtünk menni az említett hely felé.

Az őrt becipeltük az udvarra, majd egy árnyékos helyre leűltettük a kinti székekre.

-Ez piszok nehéz volt.. - mondta barátnőm.

Még egy darabig néztük, majd megszólalt Amanda.

-Jó lesz itt? -

-persze. Hátra amúgy is már csak este jönnek anyum meg nincs itthon. És itt  senki sem látja.- mondtam előrébb hajólva a férfi arcát tanúlmányozni.

-És mit mondasz ha felkel? -

-Azt még kitalálom. - egyenesedtem ki.

-Most csak az érdekel a legjobban, hogy felvesznek e vagy sem.. -

-Nyugi meglesz az. - szorította meg barátnőm a kezem mire hálásan rá néztem.

-Apropó napszemcsis. A szemedre mit mondtak? - kérdezte hunyorítva.

-Igen... Nem igazán néztem másra aki meg meglátta a fény miatt olyan. - mondtam a tarkóm vakarva.

-Lencse. - mondta mire bólintottam.

-Az lesz.. -