Végzetem

3.rész...

A hűs szellő és a nap halvány sugarai kellemes borzongást varázsoltak bőrömön.

Vajon jól fog elsűlni ez az egész? Egy munkának amúgy nem is rossz választás a katonaság, hisz apa is ezt csinálta..és folytatni akarom munkáját, még úgy is, hogy anyám kézzel - lábbal tiltakozik ellene, hisz ő azt szeretné, hogy őt kövessem és a "vezér" lánya ként vannak kötelességeim.

Az ajtó nyikorgó hangja zökkentett ki gondolataimból, ahogy a kávézóba léptem. Hirtelenjébe megcsapott a finomra őrölt kávé illata. Nagyot szippantottam a levegőbe, majd azt ki fújva megpillantottam Amandát, ahogy integett az egyik hátsó asztalnál.

-Na végre, hogy itt vagy sok mindent kell megbeszélnünk! - mondta ahogy megölelt, majd vissza ült a helyére.

-Én is örülök neked! - mondtam mire mindketten felnevettünk.

-Én is neked! Bocsi, csak huu izgulok érted! - mondta elhadarva mire egy fél mosolyt engedtem felé.

-Mondd a terved. -

-Az őrjeid hol vannak? - kérdezte az ablakon ki kukucskálva.

-Egy őrrel vagyok, ő meg oda kint vár. - vettem le a sapkám, amit az asztalra tettem.

-És nem is rossz! - mondta elégedetten vissza fordúlva felém.

-Hihetetlen vagy! - ráztam meg a fejem mosolyogva.

-Jó reggelt hölgyeim! Mit hozhatok? - jött oda egy fiatal pincér srác hozzánk.

-Én egy fekete kávét kérek! - mondta barátnőm, majd rám nézett.

-Én egy cappuccinot szeretnék! - adtuk le a rendelésünket, majd újra ketten maradtunk.

-Nem félsz, hogy tudják ki vagy? - kérdezte barátnőm hunyorítva, mire lejjebb húztam napszemüvegem, hogy vissza hunyorítsak rá.

-Elötted lebuktam? - kérdeztem játékosan.

-Hát a sarkon már hiányolnak minden bizonnyal. - hallottam meg amit mondott, mire válaszul, csak bokán rugtam.

-Szemtelen! - nevettünk fel egyszerre.

-Amúgy nem nagyon félek, hisz nem szoktam tv be szerepelni és akik láttak is eddig azok még kis koromba.. Azóta sokat változtam! Mellesleg beasbol és napszemüveg eléggé elrejti az arcom. - mondtam vissza tolva az elöbb említett eszközt.

-A nevem alapján tudnának csak rá jönni, de nem mindenki asszociáll erre elsőnek szerintem. -

-Értem! - mondta, majd mikor megkaptuk a kávénkat neki kezdett a tervének.

-Szóval! A felmérésed tart kb 1 óráig, majd ha sikerűl és sikerűlni fog! Bent vagy a seregbe, ami azt jelenti, hogy elég sokáig ott leszel.. - mondta egy szuszra, mire elmosolyodtam.

-Mi olyan vicces? - nézett értetlenűl barátnőm.

-Te ezt már ilyen jól el is rendezted magadba? - kérdeztem a bögrém mögűl.

-Paraszt ész gyermekem ezt annak hívják. -

-Ohh értem, csak gondolkodni kellene ugye. - mondtam nevetve

-És mi van azzal, hogy sokáig vagyok bent? Azt hogy oldjuk meg? - kérdeztem a nagy kérdést.

-Hmm mivel anyudnak úgy adtad be, hogy elmentem pár napra, így úgy, hogy jösz velünk és anyud úgy fogja tudni, hogy kirándúlni vagyunk.. kis szieszta. - mondta komolyan mire csak néztem egyet.

-Mi van? -

-Ugye tudod, hogy anya az utcára alig mer kiengedni? - kérdeztem tőle, mire letette a csészét a tartalmával együtt.

-B terv! -

-És mi lenne az drága barinőm? - kérdeztem kicsit szívva a vérét, mire bokán rugodt.

-Auu!-mondtam lehet kicsit hangosabban, mert páran ránk néztek.

-Na semmi látni való itt, biztos hallottak már nyögdécselő hangot.- kalimpált a kezével elfele tőlünk, mire mindenki vissza fordúlt és folytatták tovább a dolgukat.

-Te néha nem vagy normális. - mondtam mosolyogva.

-De te sem! Ki az aki katonának menne, pláne úgy, hogy az ország legnagyobb politikusa megtíltotta neki? Aki az anyád.- mondta a végét már suttogva felém.

-Ritkán van otthon és csak este fele tudunk pár szót váltani és akkor is néha a vita megy, hogy ne álmodozzak és makacs vagyok. - mondtam fintorogva a végét, mire a velem szembe ülő lány is elfintorgott utánozva engem.

-Ez igaz! - mondta mosolyogva mire én a szájam sarkába relytegettem egy száj húzást.

-Hogy legyen tovább? - kérdeztem tőle mire újra ki nézett az ablakon, de az őr sehol.

-Hova tűnt? - kérdezte Amanda mire körbe néztem.

A pultnál találtam meg épp a pultos nővel beszélgetett felénk fordúlva.

-A pultnál van. - mondtam mire barátnőm hátra fordúlt.

- 2 perced van kisúranni addig elterelem az őr figyelmét.. Ahogy látom új szóval nem tudja ki vagyok. - mondta már felállva mire vissza rántottam.

-És a maradék 1 óra? - kérdeztem félve.

-Elterelem a figyelmét, te meg próbálsz sietni. - mondta mire lehajtottam fejem és vettem pár mély levegőt.

-Hé! Figyi! Én szurkolok neked és menni fog! Csak nyugi, nem lesz semmi baj. Ha végeztél gyere vissza a kávézóba. - mondta mire bólintottam egyet.

A lány megfogta a csészéjét és elkezdett a pulthoz sétálni.

-Te meg mitcsinálsz? - hallottam meg a csörömpölés után egy mély hangot.

-Ohh elnézést a mai nap olyan ügyetlen vagyok! - hallottam meg barátnőmet aki játszik a hangjával, hogy kislányos legyen..

-Hu most vagy soha! - mormogtam az orrom alatt, majd felvettem a sapkát és ki sétáltam mögöttük a kávézóból..