10.rész..

536 41 5
                                    

Sötétség.. Ami elsőnek az eszünkbe jut erről a szóról a ridegség vagy akár a pokol.
Egy fény szűrődött be a semmiből és hirtelen..

Mozgást hallottam körülöttem és hangokat. Az ujjaim lassan mozgattam a szemeim meg próbáltam kinyitni. Ahogy sikerűlt kinyitnom láttam, hogy minden fehér.. Felakartam űlni, de valaki vissza nyomott azzal, hogy pihenjek még, mert elég nagy ütést kaptam fejre.

-Mióta vagyok itt? - kérdeztem miután tanulmányoztam mindenem megvan e.

-2 napja miss.. -

-Simán Zoé. - mondtam, majd lassan  felűlve nem érdekelve a nővér felálltam.

-Még nem mehetne el, pihennie ké... - mondta tovább, de már nem figyeltem, mert az ajtó melletti kis asztalra vándorólt a szemem, vagy is inkább egy aktára.

-Josh Meth.. - mondtam magam elé.

-Tessék? - kérdezte a nővér mire megráztam a fejem.

-Köszönöm az ellátást! De nekem mennem kell. - mondtam az ajtón át lépve.

A fejem lügtetett még egy kicsit, de nem foglalkoztam vele. Csak egy valamin járt a fejem. Olyan ismerős ez a név...

Ahogy a szálás ajtaján berontottam, azt láttam, hogy üres. Az ágyakon és a többi dolgokon kívűl semmi nem volt. Elkezdtem nézelődni, hogy az én cuccaim is megvannak e még, majd mentem volna az ajtóhoz, mikor beleütköztem valamibe és négy kézlábra estem.

-Azta roh.. - a káromkodásom a felborított doboz elfolytotta.

Rengeteg papír szanaszét a földön. Ahogy szedtem össze észre vettem egy nevet amit már olvastam.

-Josh Math! A katonai bázis gyógyászati titkosított részlete, amit orvosi igazolás nélkűl benyújtott... Ble ble ble dopping szer ami fokozza a teljesítményt. - olvastam a sorokat mikor megszólalt a csengő és több hangot is kintről .

-Baszki.. - mondtam és gyorsan vissza pakolva mindent a dobozba az ágyamra űltem.

-Pont mondták azt is, de láttátok a fej... Zoé! - hallottam meg Mari hangját, ahogy felém közelesett.

-Szia . - mondtam mosolyogva ahogy felálltam.

-Hogy vagy? Minden rendben? Sokáig ki voltál ütve. - öleltük meg egymást.

-Pontosan 2 napig állítólag. - mondtam ahogy elengedtük egymást.

-Mi lemegyünk kicsit edzeni, jösz te is Mari? - kérdezte pár lány.

-Igen 2 perc. - mondta, majd felém fordúlt.

-Te jösz? - kérdezte mosolyogva mire megráztam a fejem.

-Ma még lesz valami? -

-Majd 18 - ra mondtak egy kis kinti edzést. - mondta mire bólintottam.

-Látom míg én nem voltam leváltottál. -

-Hangolódunk össze, de nem váltottalak le.. - nem folytatta tovább, ahogy látta, hogy mosolygok.

-Szemét! - ütött meg, majd mind ketten felnevettünk.

-Tényleg nem jösz? -

-Nem, de.. - Mari háta mögött észre vettem azt a srácot aki szépen elintézett a ringben. "vezér".

- Ő Josh? - kérdezem mire bólint egyet.

-Miért? Agyrázkodást is kaptál csajszi? - mondja nevetve.

VégzetemDonde viven las historias. Descúbrelo ahora