Végzetem

22.rész...

Késő estig gyakoroltunk. A kimerűltség itt nem lehet kifogás. Későn fekszel le, korán kelsz. És ebbe a pár napba minden felgyorsúlt. 3 nap telt el, de ez a 3 nap maga a pokol volt. Épp hogy lefeküdtünk, már keltünk is fel. Egy perc pihenőnk sem volt. Mindenből erős ki képzés. Az okát meg senki nem mondja, mire ez a felhajtás. Csak Mariban bízok meg. Segítünk egymásnak, néha már túl élni is a napot. Mióta Trixel döntetlen lett a párbajunk, nem beszéltem vele. Párszor meg figyelem a közös edzéseken, de mikor észre vesz mindig elnéz. Mintha kerűlni próbálna vagy nem is tudom...

-5 perc! - rugja be valaki az ajtót, mire mindenki felugrik.

Az órámért nyúlok, majd megnézem hány óra. Hajnali 4... Eddig 6 körül keltettek, most meg már 4.

-Mari kelj fel mennünk kell. - mozgatom meg a lánynak a vállát.

-Ez a halál tábor? Mert akkor eltünök.- mosolygok a lány kérdésén, ahogy fel állok.

Ahogy végeztünk a készülődéssel, úgy rohantunk is ki a többiek után. Fel álltunk, majd vártunk, hogy mindenki felsorakozzon. A legvégén egy fiú és egy lány jött ki mögöttünk.

-Futással kezdünk! - kiáltja el magát az egyik tiszt.

-Igen uram! - kiáltjuk vissza.

-Ki jött ki utoljára? - kérdezi szét nézve köztünk.

-Én. - szólal meg a lány.

-Tessék?! -

-Én uram! - lép előrébb a félénk lány.

-Futás közben ezt fogod viselni! - mutat a földre a férfi.

Oda megy a lány, majd a mellényért nyúl. A kezei alig bírják el. Semmi izma nincs.

-Ez nem bizonyít semmit.- szólalok meg hirtelen, mire Mari megrántja a ruhám.

-Hogy mondja? - néz rám a százados.

-Ez nem bizonyít semmit. Bárki ki jöhetett volna utoljára. -

-Akkor szivesen át veszi a helyét!? - förmed rám, ahogy a mellényre mutat.

Bólintok egyet, majd elkezdek az említett tárgy felé menni. Két kézzel emelem fel, majd veszem magamra. A légzésem nehezebb lett.

-Indulás! - kiabálja a férfi, mire elkezdem a lábaimat lassan szedni.

Pont erről beszéltem. És ez még nem is olyan rossz. Senkinek semmi energiája nincs. Kimerült mindenki a csapatunkból. Néha jobban tenném ha a véleményeimet magamba tartanám, mert már így is sok tiszt kinézett magának az edzések során. Veszek el a gondolataimba, miközben a nap sugarai a bőrömet éri. Meleg van a levegő is fűledt. Ez még jobban rá segít a fáradékonyságra.

Minden egyes nap megállás nélküli edzések. Kora reggeltől egészen késő estéig. És napi két étkezés édes kevés, ilyen tempóban. A csoportok kerülik egymást. Néha a B-sekkel lógunk vagy éppen egyesek kavarnak. Az A-sok csak az edzésre figyelnek ránk. Amúgy meg mintha nem is léteznénk. Trix is ritkábban van az edzéseken, és még ritkábban látom a bázison. A fehér köppenyes orvosokból meg annál több akad.

Másnap reggel...

-Mi a.. - kiabáltam, ahogy egy vödör vizet a fejemre öntöttek.

-Készülődés 5 perc! - ordítja kettő magas rangú tiszt egyszerre.

-Ezek őrültek! - hallom meg egy srác hangját az ablaknál.

-Mit akarnak? - kérdezi egy lágyabb hang úgyszintén az ablaknál.