Végzetem

11.rész...

Reggel hatalmas izomlázzal keltem. A leszakadt redőny résein szűrődő fény, csak fokozta a hangulatom.

Majd egy csengő szó! És a párnát a fejre rakás már régi módi, meg itt haszontalan is.

-Ébresztő! Reggeli futás. - kiabálta be egy hang.

-Ahhhrrr..-morogtam bele a párnámba.

Tegnap éjjfélig ment a kinti edzés, megálás nélkül. Párszor majdnem ott voltam, hogy megállok és abba hagyom az éppeni gyakorlatokat, de be kell kerűlnöm! Azok akik nem bírták ki űltek és azok minuszokat kaptak. Mari az utolsó feladatnál űlt ki, mert nem bírta már a keze a kötelet. A kezem tiszta sebes a kötél miatt is..

De vissza térve a minuszok és pluszokra!
Ez a hét mindjárt letelik és még semmi eredményt nem kaptunk ki van a piros vonal alatt és ki van fentebb. A ringben szépen elgyepáltak ami minuszokat jelentett.. Meg a modorom miatt is ahhh.. A mai nap meg újra közel harc. Eddig bombákat biztosítottunk ki, mászás, ugrás, futás, kúszás és harc teknikák pár darab. A lövészet meg hát eddig csak láttam..

Édes apám sokszor mutatta, hogy kell használni a fegyvert a teknikáját és össze rakását és szét szedését is ami belátást mutatott a belsejébe.

-Hé ébresztő!- vágta nekem Mari a párnáját.

-Fent vagyok! - vágtam vissza a párnát..de nem épp neki ment.

-Ki volt ez? - kérdezte egy lány mire hirtelen elkezdtem öltözni, amin Mari hangosan felnevetett így bokán rugtam.

-Még 2 perc! - kiabálták be.

A pályára kiérve mindenki elkezdett bemelegíteni körülöttem. Én is bekapcsolódtam, majd pár perc múlva közelebb hajol Mari.

-Szerinted miről beszelgethetnek ilyen titkosan? - bökött oldalba, majd Josh felé biccentett

Egy ideig néztük őket, majd mikor megláttak, elkezdték tovább csinálni a bemelegítést. 1 óra futás utan jöttek a feladatok.

Kb. 2 óra telt el, mire megszólalt a csengő, ami az ebédet jelentette.

Elment mindenki rendbe tenni magát tiszta ruhát felvenni. Én a cuccaimmal együtt a fűrdőkhöz vettem az irányt. Csak pár embert láttam ott. Itt is a fiúk és a lányok együtt vannak. Ezzel megakarják előzni vagy inkább már tőrni a szégyenlőséget és a visszahúzodságot.

Hófehér csempe és pár zuhany függöny. Be is léptem az egyikbe, majd megengettem a vizet. Ahogy a bőrömhöz ért a forró víz, egyszerre engedtem ki a levegőt is. Tiszta sár voltam a kúszások miatt és néhol karcolások amik a vért hozták elő.

Az egész gondolatom ellszállt, csak hallgattam ahogy a cseppek a csempét érik és a bőröm. Majd kacagásokat, ami vissza vont a valóságba. Megmostam az arcom, majd elbúcsúztam a finom víztől és kiléptem egy száll törölközőbe. Ahogy lépkedtem végig hallgattam a vízes papuccsal való csattanásaim. Ez mellett a sok kíváncsi szempárokat, ami néha vagy féltékenységet vagy vágyakozást mutatott. Minden szempár.. Ilyenkor lehet jól megfigyelni az embereket, mikor a legkevésbé számítanak rájuk.

Apu régen többször próbálgatta mutatni, hogy lehet egy adott emberről mindent megtudni, csupán ahogy rá nézünk.. A mozdulatok, a mimikák a külső.

~Visszaemlékezés...

-Apu apu és azt a bácsit, hogy nézzük meg? - ilyenkor apa elnevette magát.

-Nem megnézzük kicsim, megfigyeljük. Gyere megmutatom. - mondta és oldalra fordította a fejem a bácsi irányába.

A férfi nem figyelt ránk épp elvolt foglalva a telefonjával.