Végzetem

8.rész..

Hangos sípszóra ébredtem, mire a párnát a fejemre raktam.

-Újoncok! 10 percük van, majd ki a pályára! - ordította egy mély hang, majd hallottam, hogy vissza csapja az ajtót.

Lányok, fiúk együtt vannak. Ez állítólag bátrabbá tesz minket, hogy ne féljünk senkitől? Hát nagy értelme van mondhatom..

-Ohhoo szöszike.. - hallottam meg a jelzőt egy lánynak szólva, mire felűltem.

-Vetközz nyugodtan..-mondta egy másik srác, mire a hang irányába néztem.

-Azok a lábak.. - szólalt meg az előző srác újra.

-Ne nézzetek kérlek. - mondta a lány gyengéden. Nem ide való..

-Készülődjetek inkább! - álltam fel a helyemről, mire felém néztek.

-Te se vagy rossz hús barna szemű szépség! -

-Hé álljatok már le. - állt fel Mari mellém, mire már mindenki ránk nézett.

-Sok szép lány egy helyen.. -

-Azok a szemek és az a száj hmm.. -beszélték meg a fiúk maguk közt amik épp a szemük elé kerűlt.

-Ha nem akarsz bajt készülődni kezdesz és nem leskelődsz! - mondtam mire közelebb lépett hozzám egy fél fejjel magasabb fiú.

Mari hátrébb lépett egyet, de én nem mozdúltam.

-Ugyan már. Élveznétek.. - mondta miközben közelebb húzódott.

-Igaz skacok? - nézett hátra a vála felett a haverjainak akik csak bólogattak.

Ahogy vissza fordúlt lendületett vettem és lefejeltem. Ennek hatására hátrébb lépett. Pár lány felsikított.. A fiú az orrához kapott, majd megnézte a kezét, ami tiszta vér volt.

-Ezért kinyírlak! - mondta haragosan, majd elkezdett felém szaladni, mire mind a ketten a földön kötöttünk ki.

-Haver elég lesz! -

-Hagyjátok abba! -

Hallottam a hangokat, amiket a körénk gyűlt tömeg mondogatott.

Többször bordán és arcon ütött, mire lerugtam magamról és úgy kezdtem el én ütni.

-Elég! - hallottunk meg egy érces hangot és fény szűrödött be.

-Szét válni! - mondta mire páran lehúztak a fiúról, aki a földön feküdt még.

Felsegítették, majd elém állt egy férfi. Hangja egyre ismerősebbé válva.

-Eresszétek! - kiáltotta.

-Igen is mr. Bern tábornok! - mondták páran, mire elengedtek.

Tanulmányozta az arcom, de nem hiszem, hogy olyan sokat lehetett látni a vértől és a felszakadt szájamról a kócos hajamtól többet.

-Rendbe teszitek magatokat, majd kijönnek! - mondta mire semleges arccal néztem a kitűzőit.

-Értve vagyunk?! - mondta kimért hangon.

-Igen Uram! - sziszegtem a fogaim közűl.

-Uraljátok magatokat! - mondta a tömegnek szólva nekem hátat fordítva.

-Ez a hét sokat számít! Sokan repülhetnek innen! Nem kevesen jelentkeznek ide! - mondta majd a fiúhoz állt.

-Ügyes! - mondta az orrára.

-Ez az ütés. - mondta egy félmosolyal amennyit láttam oldalról.

Nem szólt senki semmit, mégegyszer körűl nézett, majd kiment 2 férfival az oldalán.