Végzetem

17.rész...

A házhoz közel egy út szélén megálltunk és elmeséltem neki mindent. Hogy megismertem egy lányt a csoportunkba, akivel jó barátok lettünk, hogy voltak bajok a doppingal pár ember közt stb stb. Némelyiken eléggé meglepődött, de pár dolgot kihagytam. Köztük pont az egész storyban a fontosakat. De ez így jó most.

-Mi elötti bemegyünk vedd ki! - mutat a szemére, mire egyből értem mire céloz.

Épp, hogy kiveszem, már jönnek is az őrök.

-Mi ez a nagy felhajtás? - kérdezi a mellettem álló lány, mire megrántom a vállam.

-Szóljanak mindenkinek!- hallom meg anyám hangját, ahogy beljebb lépek.

-Msr. Carl! Telefonon keresik önt! -

-Ne most Scott! - legyint anya, majd fordúl egy öltönyöshöz.

-Készítsenek mindent elő! Jó ként kell feltűnünk, ha megjönnek. -

-Igenis Msr. Carl! - mondja és azzal el is megy a férfi. Fordúlna anyám egy másik őrhöz, mikor is meg szólalok.

-Anya! -

Fordúl felém és egy aggódó pillanatot vet rám.

-Már ilyen hamar? - kérdezi, ahogy közelebb jön.

-Egy hét ahogy megbeszéltük. - szólal meg a mellettem lévő lány.

- Igen persze, csak nem is figyeltem az időt. - mondja és azzal megsimogatja Amanda vállát.

-Ki jön? - kérdezem rá emelve tekintetem.

-Apád egy réges régi barátja. Persze vacsorára. -

- A bázisról? - kérdezem hirtelen.

Nem jön válasz.

-Én mennék is akkor, nem szeretnék zavarni. - szólal meg a mellettem álló lány, mire anyám csak bólint.

Idegesen kifújom a levegőt, ahogy a bejárati ajtóhoz sétálok.

-Remélem nem lesz gond! - súgja a fülembe a lány, ahogy megölel.

-Ha tudok valamit szólok. -

Megy a kapu felé mire utána szólok.

-Amanda! Köszönöm! - artikulálom az utolsó szót.

Mosolyogva legyint egyet és ki is lép a kapun.

Ahogy vissza lépek a házba, már anyám el is tünt a dolgozó szobájába. Az inasok ide oda forgolódnak, hogy minden a legtökéletesebben álljon. Ha még lehet ennél is.

Felmenve a lépcsőn csak agyalok, hogy ki az a régi barát. Remélve, hogy nem a bázisról jön. Ez az egy hét kicsit megváltoztatott. Minden másabb, mint itthon. Végre nem úgy éreztem, hogy külön gyerek vagyok, akit mindenki irigyel, mert a legnagyobb politikus lánya vagyok. Vagy éppen gyűlölnek ezért. Megküzdhetek magam az álmaimért. Semmi kivételezés, csak is a tettek. Igaz ez a hét csak egy felmérés volt, hogy kiszűrjék ki oda való és ki nem. Aki a piros vonal alatt van, az autómatikusan ki esik. Ezt velünk nem osztották meg. Mindenkiben ott hagyták a reménykedést. Szép..

Gondolat menetemből egy kopogtatás szakított ki.

-Igen? - mondtam, ahogy felűltem az ágyon.

-1 óra múlva itt vannak a vendégek. Az anyja megkért, hogy szóljak önnek, hogy ez fontos est a számára. - közli velem Mr. Scott az ajtót félig kinyitva.

Nem mondok semmit csak bólintok, mire ő ki  is lép a szobából.

Ez elképesztő lesz. Apa halála óta nem várunk vendégeket. Most meg megjelenik egy régi barátja, ki tudja miért. Rég nem kellett elegánsan megjelennem. Figyelem felhívás elkerülése végett nem is terveztem. Pláne nem ma este.