21.rész...

265 24 0
                                    

-Mi a baj Trix? - néz rám kérdően Nora.

Nem szólok semmit csak elfordítom a fejem és csinálom tovább a dolgom.

-Olyan nyugodt vagy, miközben egy... -

-Hallgass! - csaptam le a kezem az asztalra.

-Nincs miről beszélni. Az első és egyetlen szabály, hogy ne bízz senkibe! Ezt megtanultuk ott kint. Én vagyok a vezér! - mondom eréjesen a szavakat amiket a fájdalomtól csak még ijesztőbbnek tűnnek.

-Kifele edzeni! - kiáltom el magam, mire a helységből mindenki eltünt.

-Keresd meg a cédulád, mert nem lesz mit haza küldeni, ha elesnél. - mondja a lány gúnyosan. Majd ő is követi a többieket.

-Bárcsak tudnám az is hol van.. - suttogom magam elé a szavakat, majd követem a többieket.

Zoé szemsz......

Elmúlt 15 óra és semmi szünet nem volt. Mindenki edz kint a pályán vagy bent a termekben. Reggel óta.. Volt hogy órákat edzünk, de úgy, hogy egy ebéd szünetet sem tesznek bele. A ruhám teljesen át ázott az izzadságtól és a Nap perselő fénye csak mégjobban rá tesz erre. A lábam már a földbe gyökerezve, és a többi testrészeim lügtetnek a fájdalomtól.

-Hé az nem Trix? - bök oldalba Mari, mire fáradtan a pálya másik végébe nézek.

-De, és már megint azzal a pasassal beszél. -

-Biztos fontos dolog, hiszen még is egy tábornok. - néz a lány a távolba.

-Biztosan. - morgom az orrom alatt, mire hangos kiáltást hallok.

-Még 5 kör mindenből! - adja ki az utasítást egy százados.

A térdemre támaszkodva szedem a levegőt, hogy ne essek össze itt helyben. Azt se tudom már hanyadik kört teszem meg ezen a napon.

-Mindenkire vonatkozik! - kiáltja el újra magát a férfi, mire kiegyenesedek.

Egy utolsó nagy levegő vétel, majd megrázom a végtagjaim. Elkezdem a lábam szedni, reménykedve, hogy hanar vége lesz ennek a napnak is.

Az utolsó köröket futva a lábamat már vonszóltam magam után. Egy hatalmas sípszó vetett véget a szenvedésnek.

-Az ebédlőbe! -

Ahogy ezt kikiáltották, mindenki újjongan és fáradtan sétált az imént említett helyre.

-Foglal helyet, pár perc és én is megyek. - szóltam oda Marinak, ahogy a homlokom töröltem le. A lány biccentett egyet, majd ment a többiek után.

Elindúltam a szállásra és onnan tovább a fűrdőhöz. Ahogy beléptem az ajtón a gőz megcsapott. Látom nem csak nekem jutott eszembe elsőnek. Állapítottam meg, majd levettem a ruháim. Beálltam a zuhanyrózsa alá és megnyitottam a jéghideg vizet magamra. Ahogy a vízcseppek a bőrömhöz értek, egy jó eső libabőr járta át testem. Akaratom ellenére egy apró nyögés csúszott ki számon, mire valaki a másik fülkéből felnevetett.
Gyorsan a szám elé tettem a kezem és melegebbre csavartam a hő fokot.

-Miattam abba ne hagyd. - kuncogott egy lány akinek nem volt ismerős számomra a hangja.

-Mindjárt végzem. - szóltam hozzá, mire válasz nem érkezett.

Pár perc múlva magamra terítettem a törülközőt és elhúztam a függönyt. Pont akkor lépett ki a lány is.

-Te nem vagy újonc. - állapítottam meg hangosan véletlen.

VégzetemDonde viven las historias. Descúbrelo ahora