Végzetem

29.rész...

A fák között néma csend van. Csak az apró szemű havat lehet hallani a talpunk allatt. A fák közt keresem öket, majd egy idő után meg állok. Ezen a fa törzsön vér van. A mellettem lévő lányra nézek. Ilyenkor Trix a földet kezdi el nézni. A fehér havat beteríti cseppekbe a vér vörös színe. Mikor elkezdi követni, én is rögtön utána megyek.

-Nem juthattak messzire. - mondom halkan a nyomot követve.

-Shh..- áll meg.

A közelbe zajokat hallok meg. A hó ropogása és az ág reccsenésére leszek figyelmes. Majd meghallok egy mély érdes hangot, aki nyugtatni próbál valakit.

-Ők azok! - kezdek el közelebb menni hirtelenjében.

-Zoé! - szól utánam Trix. -

Mikor közelebb értem egyre több helyen volt vörös a hó. Nyögdécselés hangok csapták meg a fülem. Ahogy elöttük álltam pár méterre, a látványtól ledöbbentem.

-Úristen! Miért nem enyhül a vérzése?- rogyok le a lány mellé és az elszorított helyre teszem a kezem.

- Artériát talált.- néz rám Tom.

-Forró a homloka. - hűti le hóval Roset.

Elkezdem kezemmel lapátólni a havat a lány sebére, hogy lassúljon a vérzése.

-Trix! - áll fel Tom.

-A többiek? - kérdezi tőle.

-Sarat elkapták, ahogy próbálta őket elterelni tőlünk. Így volt időnk elhozni ide Roset. -

-És a fiú? -

-Őt nem láttam. -

-Őt is elfogták akkor. - mondja Trix, mire Rose felém nyúl.

-Az én hibám.. -

-Nem dehogy! Pihenj. - szól közbe Will.

-Megfogok halni igaz? -

-Nem fog senki meghalni! - fogom meg az arcát két oldalról. Érzem ahogy forró könny cseppjei az ujjamhoz érnek.

-Hallod!? Túl éled! Nincs baj. - támasztja a fa törzsének a fejét.

-Vedd le az öved! - nézek rá.

-Tessék? -

-Az öveddel húzd meg a szorítás fölött! - utasítom Willt, mire rögtön leveszi.

- Vissza kell mennünk a bázisra! - megy el tőlünk a fiú.

-A többieket is ki kéne hozni! - szólal meg Hana is.

-Inkább ők haljanak meg, mint Rose! - megy neki Will, mire elkezdek fel állni. Ilyenkor Trix vissza löki a fiú vállát.

-Nincs erre időnk! - mondja idegesen.

-Mi legyen? -

-Nincs rádiónk se semmink amivel szólni tudnánk, hogy jöjjenek értünk.- teszi hozzá Tom.

-Tom és Will! Ti velem jöttök. - hallom ahogy a fegyverét kiboztosítja.

-Velünk mi lesz? -

-Vigyáztok rá. Ne mozduljatok el innen, míg valamelyikünk nem jön vissza értetek. - mondja Trix, mire bólintok.

-Induljunk. -

Pár percig még hallom, ahogy távolodnak tőlünk. A nap is lassan teljes egészében végleg lemegy. A szél is egyre hűvösebb. Csípi a böröm a hideg. Az elöttem lévő lányra nézek. Az ajkai remegnek, miközben a teste reszket. Csukott szemmel a fa aljába ülve várakozik. Elkezd fehéredni a bőrszíne. A felsőm cipzárjához nyúlok. Veszek egy mély levegőt, majd lehúzom azt. Levéve a ruhadarabot, a lányra teszem. Ilyenkor oldalról Hanna rám néz szomorúan. Egy enyhe fél mosolyt ejtek felé, ezzel is megnyugtatva őt.