Végzetem

6.rész..

Dél volt... A házat bejárták a finom illatok. A háttérben az eső cseppek hangjai ahogy az ablakot verik és a talajra hullanak. Imádom az esőt.. Az illata megnyugtat és amilyen borús az idő, mégis felszabadúltnak érzem olykor magam.

Már 5 nap telt el a "felvételi" óta és még mindig semmi. Már kezdtem feladni a reményt, hogy valaha is bejutok és segíthetek az embereken..

Gondolataimból anyám hangja szakított ki.

-Tessék? - kérdeztem vissza.

-Bocsi csak nem figyeltem.. - mondtam ahogy letettem a villám.

-Egy falatot sem ettél, baj van kicsim? - kérdezte anya aggódva mire megráztam a fejem.

-Dehogy.. Csak most nincs annyira étvágyam. - mondtam félig fűlentve, mert a fele igaz volt.

-Felmehetek a szobámba? Engedelmeddel? - kérdeztem mire bólintott.

-De később enned kell! Pihenj le egy picit. - mondta és folytatta az étkezést.

A szobámba érve megcsőrent a telefonom, amiért komótosan mentem felé, mert biztos csak Amanda az.

-Igen? - szóltam bele, ahogy felvettem.

-Miss Scott! Itt Mr. Bern. Azért hívtuk, hogy majd jöjjön be a bázisra jövőhét hétfőn! - mondta a mély hang mire hirtelen lefagytam.

-Ez.. Ez azt jelenti, hogy bent vagyok? - kérdeztem döbbenten.

-Egy hetet kap próba időben! Ne okozzon csalódást! - mondta és bontotta a vonalat.

A készülék kiesett a kezemből és örömömben még minidg nem bírtam felfogni mi is történik most.

-Amanda.. - mondtam magam elé, mire tárcsázni kezdtem a számot.

-Szia csajszi! - szólt bele

-Találkoznunk kell! - mondtam izgatottan.

-Ez azt jelenti hogy.. -

-Hogy megbeszéljük, hogy lesz tovább, mert bent vagyok! - mondtam mire a vonal másik oldaláról egy sikítást kaptam.

-Tudtam, hogy menni fog én meg mondtam! -

-Már csak megkéne oldani a hiányt.. - gondolkodtam el.

-Megbeszéljük! Holnap! - mondta mire hümmögve válaszóltam,majd bontottuk a vonalat.

Másnap...

Épp anyuval ebédeltünk mikor kopogtattak.

Anya kérdőn nézett rám, mire én csak meghúztam a vállam. Hirtelen eszembe jutott Amanda, de mire fel akaratm állni, már a kopogásaival együtt a hangja is megjelent.

-ohh nem kell a segítség betudok én sétálni magam is. - hallottam meg barátnőm hangját, mire elmosolyodtam.

-Ez a ház még mindig baszott nagy! - mondta ahogy a helységbe ért majd ahogy meglátta anyám a szája elé tette kezeit.

-Emm gyönyörű és hatalmas házuk van Mrs. Carl!- mondta mire anyám csak a szemeit forgatta.

-Érezd magad otthon Amanda. - mondta, majd mi elött folytatta az étkezést az őrnek legyintett, hogy elmehet.

-Szia csajszi! - súgta a fülembe a lány, ahogy megölelt, ezért szorítottam ölelésemen.

-És Amanda.. Minek köszönhetjük látogatásod? Úgy tudtam elutaztatok. -

-Már tegnap haza jöttem a szüleimmel meg külön élek szóval ők még maradtak egy pár napra. - mondta barátnőm a fűllentését ahogy elengedett.