Végzetem

20.rész...

Ahogy az ajtón benyitottam hirtelen síri csend lett. Gondolkodtam több lehetőségen is abban a percben. Talán vissza csukjam? Vagy esetleg kérjek elnézést? De sajnos ebben a pillanatban a sok gondolat mellett, semmi nem jött ki a számon.

-Mindenki menjen a szállására! - ahogy ezt kimondta kifújtam a bent tartott levegőt és mentem volna a többiek után ki az ajtón.

-Kivéve te! Te maradsz! - mondta nemet nem tűrő hangon, mire megálltam. Olyan érzés volt, mintha a lábam a padlóba gyökerezett volna.

-A nevét mondja! - kérte a férfi, mikor egyedül hagytak minket a szobába.

-Zoé.. Zoé Scott, uram! - fordúltam felé.

-Elnézést a késésért, többet nem fordúl elő! - jelentettem ki, majd rá emeltem tekintetem.

A látványát látván a levegő nem szabadúlt mellkasomból.

-Szerencséje, hogy már nincsenek minuszok! Még egy ilyen és repűl! Világosan fogalmaztam?! - állt közvetlenűl elém, mire bólintottam lassan.

Ahogy szólásra nyitotta volna száját megszólaltam.

-Igen uram! -

-Menjen a csoportjához! - jelentette ki, mire azonnal távoztam.

Mire a szállásra értem a légzésem egyenletes lett. Hangos zajongás csapta meg füleim, ahogy az ajtón beléptem.

-Zoé! - hallottam meg a nevem, mire az ismerős hang irányába néztem.

-Mari. - ejtettem egy mosolyt felé, majd az ágyakhoz mentem.

-Te tényleg öngyilkos akarsz lenni. - mondta a mellette álló lány, nekem díjazva a mondandóját.

-Na ne piszkáld! - ütotte meg Mari, az említett személyt, majd felém fordúlt és megölelt.

-Bent vagyunk! -

-Bent.. - mondtam a válla felett.

-Az a tök fej, mit mondott? - kérdezte, ahogy elengedett.

Az a tök fejű, Mr. Glaz hadtábornok. Kiskoromban láttam utoljára még mikor apám egyszer váratlanúl a bázisra hozott elindulása elött. Ő küldte apát és a többi embert felderítésre. Mondhatjuk ő küldte a halálba. Azóta is csak egyszer láttam,mikor volt a Josh ügy a bázison. Reméltem, hogy egy ideig nem fogom látni mégegyszer.

-Csak azt, hogy ne késsek többet. - tettem le a csomagom az ágyra.

-Mindenki az aulába! - hallottam meg a recsegő hangszórókat.

-Gyorsan öltözz át, ott várlak. - tette Mari a vállamra a kezét, mire bólintottam felé.

A szállásunkon rengeteg hely szabadult fel. 15-en maradtunk, többsége fiú. Ahogy mindenki ki ment, sietősen át vettem ruháim, majd rohantam én is az adott helyre.
A helységre be érve, egy hatalmas tömeg fogadott. Csoportomat keresve nézelődtem szét, mikor megláttam Marit.

-Pont időben. - mondta, ahogy mellé értem.

Hirtelen egy csengő szó rázta meg a termet, majd hatalmas csönd vette át a hatalmat felette. Körűlnéztem, mikor is egy mély férfi hangot hallottam meg. A hang irányába fordúltam. Egy kisebb színpadon három egyenruhás férfi állt. Tábornoki kitűzőik messziről észre vehetőek voltak. Az egyik mr. Bern tábornok, a másik mr. Glaz hadtábornok. A harmadik férfi arca nem ismerős. Körülöttük több tiszt és magasabb fokozatúak. Ahoz képest, hogy a mi csoportunk kevésnek tűnik, a többi csoport a duplánk vagy akár a triplánkat is meghaladja. Innen is látszik, hogy most mennyire oda figyeltek kit is engednek be a bázis területére.

-Köszöntök mindenkit! Az újoncokat az élen. - kiáltott az egyik tábornok.

-Köszöntsétek az újoncokat! - ahogy ezt kimondta, valaki hozzám ért.

Zajongás és nevetés vette át a csendet. Hirtelen a levegőbe termettem és mikor körűlnéztem, csak a mi csoportunkat emelték fel a többiek.

-Üdv a bázison! - kiáltották.

A magasságban kiszúrtam egy ismerős alakot a helyiség végében, közel a kijárathoz.

-Hé tegyél le! - ütöttem meg a kezét, aki a levegőben tartott.

Ahogy letett elkezdtem menni a kijárat felé, de az emberek csak lökdösődtek és ugráltak körülöttem. Mire oda értem eltünt az ismert személy. Majd hirtelen valaki megfogta a vállam, mire ijedtemben egyből hátra fordúltam.

-Mi az Zoé? - kérdezte, Mari.

A levegőt kifújva körűl néztem, de már nem láttam sehol. A színpad is üres lett.

-Csak.. Csak mintha láttam volna valakit, de az lehetetlen.. - suttogtam az utolsó szavakat ahogy a hajamba túrtam.

-Trix? -

-Nem. Nem tudom, mindegy. Menjünk vissza a szállásra, ma már úgy sincs semmi. - mutattam a kijárathoz.

-Rendben. Tarthatnánk kis beszámolót, ki mitcsinált az elmúlt hétben. Kis csajos dumcsi. - mondta elöttem haladva. Hangjában izgatotsággal.

-Az jó lenne. - erőltettem magamra egy mosolyt..

4 nap elteltével...

-Trixről még mindig semmi hír? -
Rázom meg a fejem a kérdésre.

Mióta vissza jöttem a bázisra azóta sincs semmi hír róla. A B-s csoportből is hiányoznak. Csak a mi csoportunk van itt egészben. Az eddigi 4 napban kemény edzésen vettünk részt. Közel harc, mászás, bomba kibiztosítás és súlyos futás minden kora reggel. Eddig egyszer keltettek fel minket hajnali 2-kor és mérték kinek mennyi idő elkészűlni. Aki nem ért ki 5 perc múlva, annak 100 fekvőt meg kellett csinálni ott helyben. A lövészet a kedvencem. Különböző fegyvereket próbálunk ki és dolgokat, hogy ki derítsék mihez is értenek az újoncok.

Pár napja ezelött láttam apát... De ez lehetetlen. Azóta tegnap történt meg ez az eset. Egyre többet álmodok is róla, mintha megőrültem volna. Vagy csak a hiány érzet..

-Nem lesz semmi baja bár hol van. - teszi vállamra a kezét Mari mire vissza hoz a valóságba.

Egy félmosolyt ejtek az imént szavaira, majd hirtelen meghallok kiabálásokat kintről. A mellettem ülő lányra nézek, mire mindketten az ablakhoz megyünk.

-Itt vannak! -

-Vissza tértek! - kiáltják össze vissza.

A bázishoz futok, majd az ajtón belépve keresem a csoportokat. Megyek a hang irányába, mire a korház részre vezet. Egy ajtó választ el a hangzavartól. Már itt érzem a korházi szagot. A kilincshez nyúlok, mire kijön pár ember. A résnyire hagyott ajtón észre veszen Trixt. A helyiségbe belépve egyből a lányhoz megyek.

-Minden rendben? - kérdezem meg ahogy mellé léptem. Végig nézek rajta.. A ruhája szakadt és véres. Az ajka felszakadt és....

-Khm! - egy hang szakít félbe, mire oldalra nézek.

A testem megfeszűlt és az andrenainom az egekben. A hangom meg pont most nem jött.

-Ur..- kaparom meg a torkom.

-Uram! Sajnálom,de nem vettem észre. - mondom a szavakat, mire a végét már megbántam, hogy kimondtam.

Nem szólt semmit csak tovább beszélt a vele szembe álló lányhoz.

-Holnap! - mondja kimérten, mély érdes hangjával.

-Igenis Uram! - húzza ki nehezen magát a lány, majd a tábornok elmegy.

-Sajnálom. Mi történt? - kérdezem Trixre nézve.

Felém fordúl, de válasz nem érkezik, csak elnéz mellettem. Kifújva a levegőt tüdejéből, majd szólásra nyitja száját. Várom, hogy mondjon valamit, de hang nem jön. Elnéz a fejem mellet, aztán pár pillanat múlva lehajtja fejét és elmegy. Épp hogy súrolja a vállam.
Mi volt ez?