Végzetem

23.rész....

~Körülöttem néma csend. Csak a bokrok zaja hallatszik halkan, amit a szél ide-oda fújdogál. Majd egy erős fájást érzek meg a hasamnál, mire oda kapom a kezem. Pólóm azon részét befogja a vér. Szem magasságba emelem kezem és pislogok a piros nedvre. Ez tényleg az enyém? A fájdalom elmúl... Egy nagyobb zajt hallok a bokrok mögűl, ami távolodik tőlem.
-Ki az? - kiáltom, majd utána rohanok. - Állj! Nem bántom! - mondom a szavakat, ahogy a fa ágak végig csikarják bőrömet. Egyszer csak eltünik a zaj, mire megállok és magam elött keresem a dolgokat.
-Zoé..- hallom meg egy homályos ismerős hangot.
-Apa?- fordulok magam mögé, de meglátom félig meg égett arcát és cafatos testét, amit a ruha is alig takar. Felsikítok... ~

-Zoé.. Hé Zoé! - hallom Mari hangját, mire kinyitom a szemem és egyből felülök.

A levegőt szaporán véve, próbálom lenyugtatni púlzusom.

-Megint egy rossz álom? - kérdezi, mire egyszerűen bólintok.

-Egyre többet fordul elő a héten ez a harmadik és azt se mondod el, hogy kiről vagy miről álmodsz ez.. -

-Ez nem fontos, igen. - mondom a szavába vágva.

-Nem ezt akartam mondani. - néz rám szúrós szemmel.

-Lehet a kimerültség miatt van. - zárom le ennyivel.

-Mari jösz az étkezőbe? - kérdezi pár lány tőle.

-Igen! -

-Te nem jösz? - fordul felém a lány.

-Majd később utánatok megyek, még pár holmimat elpakolom. - mondom Mari kezét megszorítva enyhén, mire bólint.

Egy kicsit rendet tettem az oldalamon, majd megakadt a kezem miközben a párna alá nyúlok. Ki húzom az előbb említett dolog alól azt ami már az ujjam köré tekeredett. Majd ahogy meglátom mi az, veszek egy mély levegőt. Trix cédulája... Vissza kéne adnom neki és lezárni a múltat. Ez a helyes?

Gondolataimból egy hatalmas csattanás zökkent ki, mire arra nézek.

-Miss. Scott! Kérem fáradjon velünk. - állt két magasabb rendű ezredes az ajtónál.

A nyakláncot gyorsan a hátsó zsebembe dugtam, majd kihúztam magam.

-Igen uram! - szóltam fel. Körbe nézve a helységben értetlenkedő arcokat láttam. Köztük a sajátomat is.

A bázis fő épületéig követtem őket, majd a fiatalabb felém fordúlt.

-Az ajtó mögött mindent elmondanak önnek! - közli velem, mire csak egyet bólintok.

Egy lépést tettem az ajtó felé, mire az ki nyílt. A korházi szag egyből megcsapott. Beljebb lépkedek, majd körül nézek a folyosón. Pár ajtó tárva nyitva.

-Remélem nem tart sokáig. - Hallok egy hangot az egyik szobából.

-Mert inkább edzenél a melegbe kint?- nevet fel egy lágyabb hang.

-Más dolgom van!-

-Na és még is mi? - kérdez vissza a női hang.

-Nem tartozik rád! Titkos!- vágja egyből rá a választ eréjesen egy mélyebb hang.

Az szobához közelebb menve éppen hogy be nézek, valaki a hátam mögött megköszörüli a torkát.

-Kérem kövessen! - szólal meg egy fehér köpenyes nő, majd elmegy mellettem.

Pont az az ajtó mellett megyünk el, ahol ki hallatszott a beszélgetés. Befele nézve megakad a szemem a hajnali fiún, aki nekem támadt. Mellette meg egy afro amerikai lány áll. Mind a ketten rám emelik tekintetüket, ahogy el haladok az ajtó elött. A folyosón végigmenve az elöttünk álló ajtónál elővesz egy kártyát. A leolvasóra érinti, majd egy sípoló hangra kinyíl az ajtó zárja. A nőre pillanatok, aki ilyenkor már oldalra állt.