Végzetem

4.rész...

Sietősen a bázis kapuján át érve a kisegítő pulthoz mentm.

-Helo, hol találom a felmérést? - kérdeztem meg azt a lányt, aki a beíratkozásomnál is volt.

-Szia! Szóval bent vagy félig ezekszerint. - mondta mosolyogva.

-Mondhatjuk úgy is. - mondtam egy ideges mosoly kiséretében.

-A többi már csak rajtad áll ne szúrd el, nyugi! - mondta egy bíztató mosolyal, mire kifújtam egy nagyobb levegőt.

-Tudom..-suttogtam magam elé.

-Itt oldalra mész, majd jobbra és a 66-os szobába lépj be. Onnantól már mondanak is mindent. - mutatott arra az irányba amerre mennem kell.

-Köszönöm! - mondtam arra véve az irányt.

A folyosókon végig haladva kerestem a 66-os számú szobát, ami a legvégén volt. Mikor oda értem nem tudtam, hogy kopogni kéne vagy sem, így csak simán beléptem.

A szobába egy kisebb tömeg volt. Valaki egyedűl még telefonozott vagy épp könyvet olvasott, mások kis bandába tömörűlve beszélgettek.

Még jó, hogy nem kopogtam, hisz ebbe a hangzavarba semmit sem lehet hallani.

-Végre valaki új, szia Mari vagyok! - mondta egy velem egy magas vörös hajú lány közvetlen mellém állva.

-Helo én zoé! - mondtam a kezem nyújtva felé, amit el is fogadott.

-Azta, milyen puha kezed van! - csodálkozott el a kezemet tanulmányozva.

-Emm köszi? -

-Jajj ne gyere zavarba! Van barátom nyugi. - mondta elvéve a kezét az enyémről, mire bólogattam.

-És neked van valakid? - kérdezte csípőre tett kézzel a többiekről elvéve figyelmét.

-És amúgy miért is van rajtad napszemüveg? Itt nem süt a nap... - hadarta el ahogy rám nézett, mire szavába vágtam.

-Kicsit túl közvetlen vagy idegenekhez nem? - kérdeztem vissza amin mosolygott.

-Igazad van, sajnálom. Csak izgulok, hogy mi lesz és akkor általában sokat beszélek. A többiek nem voltak vevők rám és nem is olyan jó fejek. - suttogta a végét mire engedtem egy fél mosolyt.

-Értem. - tettem hozzá.

-Amúgy te nem öltözől át? Mindjárt kezdünk.- mondta mire most láttam, hogy terep mintás nadrág és zöld polo van rajta. 

Szét néztem és már mindenki át volt öltözve, ugyan abba a ruhába, mint ami a mellettem álló lányon is van. Kicsit bepánikóltam, hogy honnan szerezzem olyan ruhát, vagy most mitcsináljak. Ezt valószínűen észre vette a lány, mert megbökte a vállam.

-Mindjárt hozok neked, addig itt várj meg. Hanyas a méreted? - kérdezte, mire már válaszólni akartam, de újra megszólalt.

-Olyan S-M lehetsz, ha jól tippelem. - nézett végig mire bólintottam és egyedűl hagyva engem ment a tömeg közé.

Míg egyedűl voltam kicsit jobban szétnéztem. A falak hófehérek és a hatalmas beltért a mennyezeten lévő pár lámpa világította meg, amiknek hatalmas fényük volt, így minden sarokba be lehetett látni. Pár asztal volt amin a ruhák és folyadékok voltak. A parketta félig  fel volt kopva. Végig vezettem a szemem a lábamtól végig a tömegik a parketta vonalán.
Pár nő volt, inkább csak férfiak. Alig volt velem egykorú, inkább mind idősebb volt nálam.

Leskelődésemből Mari hangja szakított ki mire kilencven fokot fordúltam felé.

-Itt a ruhád, gyorsan öltözz át, mert mindjárt kezdünk szerintem. - mondta mire körbe néztem, de sehol sem volt aktuális egy öltözködésre.

-Már csak az a kérdés hol.. - mondtam mire a lány is körbe nézett.

-Biztos vannak még szobák, menj be valamelyikbe. Itt várlak. - intett a kijárati ajtó felé, mire arra vettem az irányt.

Ez őrűltség! Én ezt tényleg megteszem? Nem állok készen.. De végre itt az idő!

Miközben nyugtattam magam, neki mentem valakinek.

-Hé nézz a lábad elé! - mondta majd tovább ment.

Bocsánatot sem tudtam kérni, már a folyosó végén volt. Lehúztam a szemüveget és utána néztem. Hosszú szőkés barna haj össze kötve. Majd el is tünt. A szemüveget vissza toltam és be kopogtam egy szobába, amit pár lépés után találtam. Mivel nem nyitott senki ajtót és csend volt, így benyitottam. Szerencsémre üres volt a szoba,így gyorsan bementem és át öltöztem.

A méretemben volt a ruha. Megnéztem a telefonom kijelzőjét és 1 percem volt vissza érni. A szobában hagyva mindenem siettem vissza. Mikor oda értem egyből benyitottam, de lehet nem kellett volna..

-Jó reggelt hölgyem! Elkésett! - mondta egy idősebb férfi egyenruhába.

-Igen tudom, elnézést többet nem fordúl elő! - mondtam mire bólintott.

-Álljon be a sorba!-mondta mire néztem hova tudnék be állni. Pont, hogy kiszúrtam Marit, így gyorsan mögé álltam.

-Mi tartott eddig? - suttogta oda nekem.

-Nem fontos, itt vagyok nem? - kérdeztem vissza mire elmosolyodott.

-Szóval vegyesen leszünk! Minnél hamarabb végeznek annál hamarabb mehetnek haza. Értve vagyunk?! - kérdezte hangosan mire mindenki rá vágta, hogy igen.

-Igen.-mondtam én is, kicsivel utánuk.

-Kifele az udrvarra! -  mondta az egyenruhás férfi, mire mindenki kifele indúlt.

A férfi ruháján több kitüntetés is volt. Pár olyan is ami apának is volt. Biztos ismerték egymást.. Nem bukhatok le elötte, hogy ki vagyok.

Gondolatomból az ütemes lépések szakítottak ki. Egy hosszabb folyosón mentünk keresztűl, majd a napnak a sugaraival találtam szembe magam.
Akadály pályák, szöges drót alatti át kúszások, kötélmászás, futó pálya és stb. Különböző helyek voltak. Volt bombázóknak, erőléti feladatok és ez még csak amit láttam hirtelen.

-Akkor itt mindent csinálunk most- allapítottam meg magamban ami elég hangosnak sikerűlhetett, mert mindenki rám nézett.

-Önnek van kérdése? - hallottam meg az egyenruhás férfi hangját.

-Nem! Nincs. - mondtam mire felhúzta az egyik szemöldökét ezzel meg változtatva az arc mimikáját.

-Nincs kérdés Uram! - mondtam mire bólintott.

-Volt katona a családba? - bökött meg Mari.

-Néztem pár filmet. - fújtam ki a levegőt a füllentésemre.

-Lehet nekem is kellett volna. - mormogta az orra alatt amit még kitudtam venni.

-Oké! Az újonc felmérők arra a részre mennek. - mutatott balra egy férfi.

-Az egész pályán végig mennek. Lehet előzni, kell a gyorsaság! Utána mindenki haza és értesítjük önöket. Értve vagyok?! -

-Igen uram! - kiabálták a többiek.

-Sok sikert! - szorította meg Mari a kezem.

-Neked is! - szorítottam vissza, majd elindúltunk a kijelőlt irány felé.

Míg páran a bombáknál leragadtak így felkészűlhettünk picit.

-Kezdhetnek! - mondta az egyik katona.

A pályára néztem, majd vettem egy nagy levegőt.

-Hajrá Zoé.. - súgtam magam elé.