*írói szemszög*
Nyüzsgő pénteki napot élt a Roxfort. A diákok be voltak zsongva a szombati karácsonyi báltól, és a tudattól, hogy a hét utolsó munka napjának, utolsó perceit élik. Minden ifjú varázsló/boszorkány mosolygott, kivéve egy bizonyos szőke fiút. Egy szőke fiút, aki magába roskadva állt egy oszlopnál, időről időre megvakarta a bal karját, de mindig fájdalmasan sziszegett, ha hozzá ért a tetoválásához. Nem egy friss darab volt már, legalább négy hónapja megkapta már, de minden egyes gyűlés után újra és újra úgy fájt neki, mintha abban a percben vésték volna a karjába.
Senki nem foglalkozott már vele. Nem kapta meg azokat a megvető pillantásokat, mint régen. Már nem szólt be senkinek, nem terrorizált elsősöket, emiatt a hírneve is esett, de nem dramatikus méretűt.
Karjai csak lógtak teste mellett, miközben a vakarózás egyre gyakoribb lett.
-- Ne ilyen feltűnően! – szólt mellette egy hang, mire Draco ijedten ugrott egyet.
-- Megijesztettél.... – nézett a mellette álló férfire összehúzott szemekkel.
-- Nem volt szándékos, csak attól féltem, hogy gyanús leszel. Úgy vakarózol, mintha bolhás lennél. Tegyél rá krémet.
-- Nem fogok Blaise. Így is mar, nem akarok még rátenni egy lapáttal.
-- Tönkre teszed magad Draco! Már nem vagy önmagad. Alig eszel, nem beszélsz, olyan vagy mint egy árnyék. Idejét se tudom mikor láttalak utoljára nővel az oldaladon.
A szőke hajú óvatosan letette a földre a tekintetét.
-- Te is tudod, hogy nem lehet. Túl nagy a kockázat....
A barna bőrű a férfi füléhez hajolt.
-- Ha nem veszed le az ingedet, akkor nem. – egy óvatos mosolyt is elengedett, majd ellépett barátja mellől. – Sok sikert haver! – kiáltotta, majd eltűnt.
A szőke megforgatta a szemeit, majd körül nézett. Sok közül választhatott. Rengeteg lánnyal volt már együtt, és egyik se küldte még el búsba, leginkább mindig csak szemeztek vele, és az ajkaikba harapdálva kacsingattak rá.
Miután meglátott egy csinos hollóhátast, akivel még az ötödik évben hentergett, megindult felé. Ahogy a lány meglátta szembe fordult vele, majd elmosolyodott.
A férfi mikor oda ért hozzá, megszorította a nyakát, majd erőszakosan a falnak taszította.
-- Nocsak, Draco Malfoy. Azt hittem már nem látlak többet erre felé. – kacsintott, majd végig simította a fiú arcán.
-- Pofa be, és regélj. Hol van egy jó kis üres terem? – egy percre visszatért az a Draco, aki születésétől tizenöt évig volt.
-- Gyere.
Elindultak a folyosón, majd az első üres terembe belépve a szőke konkrétan bevágta az ajtót, kiszórt néhány bűbájt, majd a lány felé fordult.
-- Vetkőzz. – utasította, mire a lány készségesen nyúlt a szoknyájához. – Ne, ne úgy! Élvezettel, lassan.
-- Igen is uram.
A fiú pár perccel később már olyan kemény pénisszel állt a lábai között, hogy olyat még nem látott a világ.
-- Asztalra! – utasította a hollóhátast.
A lány megragadta a szőke nyakkendőjét, majd magához rántotta.
-- Azt hittem már sosem látlak többé. – kezdte a férfi ingét bontani, mire az megszorította a lány vékony csuklóját.
-- Nem! – kiáltotta kicsit túlságosan hisztérikusan, majd mikor felfogta, hogy mit is mondott, elengedte a nőt. – Bocsánat, én csak... Feküdj!
Majdnem kimondott valami olyat, amit nem szabadott volna, de helyette inkább visszavette az „erőszakos alfahím" szerepet.
A hollóhátas készséggel tett eleget Draco kérésének, mire az kigombolta a nadrágját, majd letolta a térdéig az alsójával együtt.
Megragadta partnere nyakát, majd az apró hölgy testébe hatolt. Mindketten felnyögtek, majd a fiú elkezdte mozgatni a csípőjét.
-- Dra...Draco! Gyorsabban!
-- Shh! – ennyi volt a fiú minden reakciója, majd egyre gyorsabban kezdett ringatózni.
Az orgazmus pillanatában a férfi hátra vetette a fejét, majd hatalmas nyögés közepette élveztek el mindketten.
A fiú kihúzta partneréből igen érzékeny pénisztét, majd kiszórt egy tisztító, és egy frissítő varázslatot.
-- Basszus... Ez kibaszott jó volt. – ült fel a lány. – Na, drágám, mit szeretnél csinálni?
-- Csak dugunk! Nem vagyunk együtt! – megrántotta az övét, majd kiviharzott a helyiségből.
YOU ARE READING
Je suis tombé amoureux de toi [Draco Malfoy f.f. 18+]
FanfictionNagyon valószínű, hogy utolsó könyvemnek kezdek neki, de nem baj. Az utolsó nagy lesz. Leírás: Nehéz megbízni valakiben, de még nehezebb bele szeretni, főleg abba, aki konkrétan megölte a szüleidet. Mivel elárvultam nem igazán tudtam mit kezdeni ma...