Je suis tombé amoureux de toi [Draco Malfoy f.f. 18+]

42. FEJEZET

*írói szemszög*

A levegő megállt a teremben. A zene továbbra is üvöltött, de senki sem riszálta magát, hanem az ájult nőt nézték. Draco agya hamarosan kapcsolt, így odafutott a lány testéhez, majd megrázta a vállait.

-- Bella, ez nem vicces, kellj fel! – kiáltotta kétségbe esetten.

-- Draco, gyengélkedőbe! – ugrott mellé Pansy, mire a fiú bólintott, majd a karjaiba vette az ájult nőt.

Végigloholtak a fél iskolán, majd mikor konkrétan berúgták a gyengélkedő ajtaját, Madam Pomfrey felkiáltott.

-- Tegyék le, ide! – sietett egy ágy mellé. – Mi történt?

-- Nem tudjuk, egyszer csak minden előjel nélkül összeesett! – válaszolt a fiúk helyett Pansy, ugyanis a másik kettő igencsak sokkos állapotban volt.

A javasasszony csak bólogatott, majd előkapott egy fiolát, és a pálcája segítségével egy apró vágást ejtett a lány ujján. Miután megfelelő mennyiségű piros folyadék áramlott a fiolába, Madam Pomfrey sarkon fordult, és elindult.

A sokkos szőke barátnője jobb kezét szorongatta, majd mikor a hölgy felsikoltott, felkapta a fejét. A fiolában lévő összes vér elpárolgott.

-- Mr. Malfoy, kérem, ne essenek kétségbe, viszont írnom kell egy SOS levelet a Szent Mungónak. – sietett el a nő, mire Pansy elsírta magát.

Draco továbbra is görcsösen szorongatta a lány kezét, valószínűleg fel sem fogta, hogy mi hangzott el az imént. Percekkel később három Szent Mungós dolgozó sietett be a gyengélkedőbe, és egyenesen a háromsokkos fiatal felé vették az irányt. Rátették az ájult lányt egy hordágyra, majd elindultak kifelé.

-- És velünk mi lesz? – szólalt meg a legkevésbé meredten álló fiú, Blaise.

-- Van köztetek hozzátartozó? – lapozgatta halál nyugalomban a füzetét a szabad kézzel rendelkező férfi.

-- Mind azon vagyunk! – szedte végre össze magát a szőke férfi.

-- Öm... Rendben, akkor kövessenek. – nézett zavartan a három, teljesen eltérő kinézetű diákra.

Elindultak ki, majd az iskola udvarán dehopponáltak. Egyenesen a Szent Mungó, recepcióján találták magukat, majd be kellett jelentkezni, ami nem ment túl zökkenőmentesen. Hárman kezdtek egyszerre beszélni, így az egész folyamat a három helyett, harminchárom percet vett igénybe.

Miután ez sikeresen teljesült, azt próbálták kideríteni, hogy melyik kórteremben van Isabella, ez ismét idő volt.

-- Elnézést, de nem találom. – futotta ismét át a listát.

-- Hogy nem tud megtalálni egy tetves nevet? – csapott az asztalra Draco.

-- Malfoy? – szólalt meg egy hang mögülük, mire a három fiatal megpördült.

-- Szervusz Weasley! – intett Pansy, Ronnak.

-- Ti mit kerestek itt?

-- Isabella elájult... és nem tudták a gyengélkedőbe kezelni. – dörzsölte meg az arcát Draco. – És te, miért vagy itt?

-- Harry megsérült terepen, velem volt, így én hoztam be. Most kelt fel, és parancsba adta, hogy menjek haza. Az ő szavaival élve, húzzam haza a valagamat. – vonta meg a vállait a vörös. – Egyébként egy új embert hoztak a sürgősségire, Harry szobája mellé. Egy próbát megér. 139. szoba.

Draco, mint a puskapor, kilőtt.

-- Köszönjük Weasley! – rohant utána Pansy.

Ron meglepetésére, Blaise odalépett hozzá, és a kezét nyújtotta. Kezet ráztak, majd a barna bőrű is megiramodott.

Draco benézett a kórterem ablakán, majd konkrétan betört oda.

-- Mi van vele? – rohanta le a sokkolódott orvost.

-- Még nem tudjuk. Végre le tudtuk venni a vért, és az eredményre várunk. – válaszolta miközben lapozott egyet a noteszében.

-- Meddig tart?

-- Három perce vettük le, nagyjából még tíz perc.

Abban a pillanatban megérkezett Pansy és Blaise. Egyszerre kezdtek faggatózni, mire az orvos csak annyit mondott:

-- Még várunk.

A lány még mindig eszméletlen volt, és a karján egy apró vágás volt, ahonnan vették a vért.

-- Ön szerint mennyire súlyos? – motyogta a szőke.

-- Sajnálom Mr. Malfoy, de nem mondhatok semmi. Ez benne van a szerződésben, hogy nem közölhetek semmilyen hamis információt. – vonta meg a vállait.

Draco a székre roskadt, majd elkezdte ringatni magát.

-- Menjünk ki addig haver. – nyújtotta felé a kezét Zambini.

A fiú bólintott, majd felállt a székről.

-- Kérem, szóljon, ha megvan az eredmény. – szólt Draco halkan, majd kiment a legjobb barátja után.

Leültek a kórterem elé, majd percekig némán ültek.

-- Miért nem tudta az a tetves kuruzsló kezelni? – mart bele fehér hajába Draco.

-- Nem tudom haver, tényleg.

Draco idegrendszere elkezdett gyengülni, így egy idő után halkan kezdett valami sípoló hangot kiadni.

-- Nem lesz baj, erős lány. – veregette vállba a barátját.

-- Bárcsak hinnék neked...

Zambini némán bólintott, majd a nyíló ajtóra néztek.

-- Megvan az eredmény? – pattantak fel mindketten.

Az orvos bólintott.

-- Ön kérem, bemenne? – mutatott a sötét bőrűre.

Blaise besietett a kórterembe, majd az orvos Dracora nézett.

-- Kérdezni szeretnék valamit.

-- Ne kíméljen. – rágta végig a körmeit a fiú.

-- Esetleg van a hölgy tulajdonában valami olyan mágikus tárgy, amit eddig nem használt? Akármi, ugyanis a vére hatalmas adag sötétmágia elemet mutatott ki.

Draco elgondolkozott.

-- Van valami. Az üknagymamám, Iola Black naplója, amit...

-- Ez mindent megmagyaráz. Kérem, jöjjön ön is. – lépett be a kórterembe.

A két fiatal felnéztek, majd felálltak.

-- Tehát. Az imént tudtam meg a probléma okát, Iola Black naplója a mágiájáról.... – kezdte az orvos.

-- De hát, az teljesen veszélytelen! – értetlenkedett Pansy.

-- Nem tudják Iola történetét, igaz? – rázta meg a fejét a férfi. – Iola ártásai igaz nagyon erősek, de amit elvesznek, visszakérik. Ez annyit tesz, hogy attól függően, mennyire erős a varázslat, annál nagyobb kárt okoz. Iola ötven évesen hunyt el, ismeretlen okból, legalábbis akkor úgy volt. Iolát az átkai ölték meg, nála ugyanis napi szinten pörögtek az ártások.

-- Mire akar ezzel célozni? – húzta össze a szemeit a szőke.

-- Miss Auclair halálos beteg Iola Black naplójától. Kiszámíthatatlan, hogy mikor adja fel a szervezete, de remélhetőleg, ha többet rá sem néz a naplóra, talán, ismétlem, TALÁN nem hal bele idő előtt.

A szobában megállt a levegő. Draco idegrendszere feladta, így halk sírdogálásból, tüdőt kiszakító bömbölésbe kezdett. A barátnője bele fog halni abba, amitől a legjobban féltette.