Je suis tombé amoureux de toi [Draco Malfoy f.f. 18+]

81. FEJEZET

-- Szia, Bella! – ült le a fűbe a szőke. – Tudom, sokáig nem jöttem, de egyszerűen nem voltam képes... Bocsáss meg nekem, összeomlottam... Annyira jó lenne, ha itt lennél... Alig bírok Daviddel együtt. Te biztosan könnyedén vennéd az akadályt, de nekem nagyon nehéz. Már sokat kíváncsiskodott rólad, de egyszerűen nem tudtam mesélni rólad, ne haragudj.... – a fiú a füvet kezdte tépkedni és arcán elindultak a könnycseppek. – Nagyon okos fiúcska. Már le tudja írni a nevét, pedig még alig múlt három éves. Kísértetiesen hasonlít rád és talán ez a legnehezebb... Ahogy ránézek, egyszerűen nem tudom félretenni azt, hogy ha ő nem lenne, talán még mindig itt lennél nekem. Annyira szeretnélek újra átölelni, hallani a nevetésedet, akár azt is, ahogy ordítasz velem, mert barom voltam.... – a szeme sarkából látta, hogy valaki leül a mellette lépő sír elé. – Remélem, sokkal jobb életed van odafent, mint amit én adni tudtam neked. Hiányzol Hercegnő! Rettentően hiányzol és rettentően szeretlek...

-- Gyönyörű nő. – jegyezte meg halkan a mellette ülő, mire a fiú ránézett.

-- Esetleg ismerted?

-- Nem, csak a barátom mesélt róla sokat. Öm... Ő veletek járt egy iskolába. Úgy hiszem, hogy nagyon jóban volt vele.

-- Fred? – ütött a férfibe a felismerés, mire a lány bólintott egyet és arcáról egy kövér könnycsepp gördült le.

-- Ő is a háborúban halt meg?

-- Nem. Ő... más miatt. Beteg volt.

-- Nagyon sajnálom. Mióta voltatok együtt? – nézett végig a sírkövön.

-- Nagyjából öt évet. A háború után nyertem el a szívét. – mosolyodott el halványan a fiú, már nagyon rég óta először. – És ti?

-- Alig két évet. Mikor nyitották az üzletüket a testvérével, akkor ismerkedtünk meg. Ellie vagyok. – nyújtotta apró kezét, mire a fiú is így tett.

-- Draco.

Évek teltek ez után a nap után. Draco és Ellie nem sokára elválaszthatatlan barátok lettek, majd szerelmesek. Megértették egymást, ugyanis mindketten számukra fontos embereket veszítettek el. A férfi nemsokára már mosolyogva gondolt vissza feleségére és a vele együtt töltött időre. Ellie hamar megbarátkozott Daviddel is, akit sajátjaként nevelt.

Az esküvő után nem sokkal jött a gólyahír is, majd rá három évre még egy.

Isa mindig nagycsaládot akart. – gondolta a szőke, miközben legkisebb gyermekét ringatta.

Tizenhat évvel a történtek után Draco Malfoy kézen fogva lépett be feleségével a kilenc és háromnegyedik vágányra, előttük a gyerekeikkel.

Az akkor már tizenhat éves David azonnal elrohant a barátaihoz, nem is törődve a mögötte lépdelő családjával. Tudta, hogy Ellie nem az igazi mamája, de anyuka híján őt tekintette annak.

A fiú iszonyatosan jóban lett Harry Potter fiával is, akivel folyamatosan galibába keveredtek, de a két családapát ez egyáltalán nem zavarta.

-- Apu! – rángatta meg a férfi talárját egy gyerek, mire az lenézett.

-- Igen Scorpius? – fordult teljes testtel felé.

-- Izgulok. Mi van, ha nem Mardekáros leszek? – rágta szája szélét a fiú.

-- Akkor megfőzünk vacsorára! – szólt háta mögül az anyja vigyorogva, mire Draco felnevetett.

-- Mi lenne? Semmi. Én rengeteg olyan embert ismertem, aki nem a Mardekárba tartozott, de még nálam is sokkal jobbak voltak. Nem kell ettől tartanod. Okos, ügyes varázsló vagy, úgyhogy bárhova kerülsz, biztos te leszel a legjobb. – mosolygott rá, majd átölelte.

-- Egy Griffendéles Malfoy? – húzta el a száját a fiú.

-- Ismertem még nagyon régen egy lányt, akinek a bátyja is Griffendéles volt és nem ismertem nála jobb varázslót, csak boszorkányt, aki az ő húga volt. – simított végig a fiú tejföl szőke haján.

A gyerek bólintott, majd elbúcsúzott a szüleitől.

-- Én is Roxfortba akarok menni! – csapkodott idegesen a legkisebb Malfoy.

-- Nyugodj meg Isabella. Hamarosan te is oda fogsz járni. – karolta át a férfi.

-- Addig meg legalább megtartalak magamnak! – nyomott egy puszit a lány arcára Ellie.

A kislány megforgatta kék szemeit, majd együtt indultak el ki. Draco biccentett egyet George Weasleynek, majd kiléptek a vágányról.

-- Isabelláról beszéltél Scorpiusnak? – suttogta halkan Ellie a férjének, mire az bólintott egyet.

Még mindig fájt neki valamennyire, ha beszélnie kellett róla, de már nem sírt. Tudta, hogy egyszer találkozni fognak és akkor újra minden rendben lesz. Addig meg már csak pár évtized, amit igyekszik hasznosan tölteni. Például megmutatni gyerekeinek és feleségének, hogy mennyire szereti őket.

Igaz, Ellievel sose fogják egymást úgy szeretni, mint előző partnerükkel. Ők már megélték a nagy szerelmet és azt semmi sem tudja felülmúlni.

- VÉGE -