Je suis tombé amoureux de toi [Draco Malfoy f.f. 18+]

54. FEJEZET

// Helócstok! Mielőtt átadnám az élményt az olvasáshoz, meg szeretnélek kérni titeket, hogyha tetszik, amit művelek nap, mint nap, akkor voteoljatok, mert így, hogy csak a nézettség nagy, elég rossz a statisztikám :(( Ha egy másodpercet szántok egy kattintásra, azt nagyon megköszönném :)) //

Éjjel egyet ütött az óra, én pedig csak forgolódtam az ágyban. Bármennyire is megbántott, hiányzott Draco. Lerúgtam magamról a takarót, majd elindultam le. Ahogy a lépcsőhöz értem, kiszórtam egy hangtompító bűbájt, majd úgy indultam tovább.

Ahogy a nappaliba leértem, megláttam egy vörös hajkoronát. George éppen egy könyv oldalaiba merülve ült a kanapén. Elmosolyodtam, majd megközelítettem.

-- Azt hittem alszol. – szóltam halkan, mire a fiú rám nézett.

-- Fordítva is igaz. Rosszat álmodtál? – arrébb csúszott, mire ledobtam magamat mellé.

-- Nem. Szimplán nem tudtam aludni.

Némán bólintott, majd letette a könyvet.

-- Nagyon megbántott? – átkarolt, mire a vállára döntöttem a fejemet.

-- Igen, eléggé. Tudhatná már, hogy mindig igazat mondok neki, és ha akarnám, se tudnám megcsalni. Fizikailag képtelen lennék rá.

-- Szerintem ezt ő is tudja, csak tudod a férfiak ok nélkül is féltékenyek lesznek.

Jobb kezét a combomra tette, mire felnéztem rá.

-- Georgie.

-- Igen?

-- Nagyon szeretnélek megcsókolni. – suttogtam, mire döbbenten nézett rám.

-- De hát, most mondtad, hogy sose tudnád megcsalni Malfoyt!

-- Ez nem számít annak. Szakítottunk, én pedig szeretnélek megcsókolni.

-- Szeretsz? – kérdezte hirtelen.

-- Igen.

-- És Dracot?

-- Őt is.

-- De őt jobban igaz?

-- Talán egy nagyon kicsit. – mosolyogtam, mire a fiú nekem nyomta ajkait.

Éreztem azt a fájdalmat, amit ebbe a csókba beleöntött. Ujjai remegtek, ahogy a fülem mögé tűrt egy hajtincset, és az arcán elindult egy könnycsepp.

Ujjammal letöröltem, mire elváltunk egymástól.

-- Kérlek, ne hagyj itt...

-- Nem foglak, soha! – egy puszit nyomtam a homlokára.

-- Viszont ha esetleg mégis megtörténne, elmondanád Frednek és Dannek, hogy mennyire hiányoznak?

Hirtelen nem is tudtam megszólalni. Azt hiszi, hogy meg fogok halni?

--Georgie, nem fogok meghalni!

Könnyes szemmel bólintott, mire újra megcsókoltam. A következő pillanatban már a fiú ölében voltam, a kezei pedig serényen markolászták a hátsó felemet.

-- Most döntsük el, hogy akarjuk-e ezt, mert ha folytatjuk, nem fogok tudni leállni.... – suttogta, mire beharaptam az ajkaimat.

-- Szeretnék veled lefeküdni George Weasley.

Ahogy ezt kimondtam, a fiú felkapott, és elindult velem fel.