Je suis tombé amoureux de toi [Draco Malfoy f.f. 18+]

78. FEJEZET

-- Á, Mr. Malfoy! Miben segíthetünk? – tipegett oda a titkárnő.

-- Miss Auclairnak beindult a szülés. – Miss Auclair....

-- Jöjjenek! – intett az orvos, majd megindultunk utána. – Ne féljen, nem lesz semmi baj. – mosolygott rám, mire megforgattam a szemeimet.

Déjà vu...

Felfeküdtem az ágyra, majd elkezdtek vizsgálni, amit végig fintorogtam.

-- Rendben. Tökéletes a fekvés, így nem kell császármetszés. – bólintott az orvos, mire annyira megnyugodtam, hogy majdnem lefordultam az ágyról. – Várnunk kell még egy keveset a nagyobb összehúzódásokra. Körülbelül fél óra múlva visszajövök, és remélhetőleg akkor már kezdhetünk.

Bólintottam, majd a csukódó ajtót néztem, ahol kimentek a nővérek és az orvos.

-- Nem akartam olyanokat a fejedhez vágni, ne haragudj. – szóltam halkan, mire Draco felmordult.

-- Hidd el, hogy nem nagyon érdekel. – bunkó volt, nagyon.

-- Ne csináld már ezt! Ne haragudj azért, mert használtam az átkokat és nem mondtam el!

-- Isabella... Nem érdekel. Ha te úgy ítélted meg, hogy ez helyes és inkább feladod az életedet azért, mert elvesztettél két gyereket, akkor biztos jól döntöttél. Csak kérlek, majd szólj, mikor már a végét járod, mert akkor hívom Weasleyt, hogy ápoljon, én meg keresek valaki mást, akinek megölhetem a családját. – egy hamis mosolyt vert az arcára, majd megveregette a vállamat, felállt a székről és kiment a kórteremből.

Sóhajtottam egyet és végig simítottam a hasamat.

-- Apád jó nagy tuskó tud lenni...

Az elkövetkezendő fél óra unalmasan telt. Néha voltak fájások, amitől nyöszörögtem párat, majd ismét a gondolataimba merültem.

Egyszer csak nyílt az ajtó és két nővér, az orvos, majd Draco lépett be az ajtón. Az utóbbi kettő nagyban vihogtak valamit.

-- Készen áll, Mrs. Ma...

-- Miss Auclair! – javítottam ki gyorsan, majd egy gyors mosolyt villantottam rá, majd a szőkére.

-- Elnézést. Készen áll Miss Auclair?

-- Természetesen. – vigyorogtam tovább, majd nyújtóztam egyet.

Draco nem fogta meg a kezemet, csak állt és mélyen a szemeimbe nézett.

-- Rendben. Ha szólok, kezdjen el nyomni. – szólt az orvos, mire vettem egy nagy levegőt. – Most! – intett, mikor jött egy újabb fájás. A mosoly azonnal lefagyott az arcomról.

Nem igazán emlékszem az elkövetkezendő pár órára. Csak annyi maradt meg, hogy ordítottam a fájdalomtól és sírtam.

Dracoval még közben is sikerült összevesznem, ugyanis én ordítottam vele, mert felcsinált, ő pedig ordított velem, mert állítása szerint „kicsit" becsípett és én tukmáltam rá a szexet. A nővérek elfordított fejjel vihogtak, de nem sokáig. Előttük szétrobban egy váza, mire ijedten fordultak felém.

Utána közös megegyezés alapján veszekedtünk az orvossal, mert ilyen lassú a folyamat, utána megint egymással.

A végén már fogtuk egymás kezét, mert konkrétan elment a hangunk, így csak gyilkos pillantásokat löktünk egymásnak, mikor éppen nem a fájdalomtól vergődtem.

Éreztem, hogy gyengül a szervezetem, de küzdöttem tovább. Végül már kiabálni se volt túl sok kedvem, csak sírtam.

-- Még egy utolsót és kint van! – kiáltott rám az orvos, mire minden erőmet beleadva nyomtam.

A levegő vibrált a felgyülemlett varázserőtől, de az enyém kezdett fogyni. Mivel alapból olyan voltam, mint aki egy kényszermunkatáborból szabadult, így ez nem segített.

-- Kint van! – tapsikolt a nővér, mire elernyedt a testem.

A homlokomról folyt a víz és egyre nehezebbek voltak a szempilláim.

-- Kincsem, fiú! – Draco minden ellenszenvét félre tette és miután megmosdatták a gyereket, a karjaiba vette, majd oda adta nekem.

Remegő kezekkel tartottam, amiből már egy infúziós tű lógott ki.

-- Hát szia! Olyan gyönyörű vagy. – suttogtam neki és felnéztem a mellettem álló fiúra. – Mi legyen a neve?

-- David. – mosolygott. – Olyan Davidesen néz ki.

-- David William Malfoy. – egészítettem ki, majd végig simítottam a kis arcát.

-- Tökéletes. – egy puszit adott a fejemre, mire becsuktam a szemeimet és beledőltem a pusziba.

-- Elviszem a csecsemő osztályra, ameddig Miss Auclair kipiheni magát. – jött oda egy nővér, mire oda adtam a gyereket.

Rám kötöttem egy pulzus számlálót, majd elhagyták a kórtermet.

-- Ügyes voltál. – ült le mellém, mire végig simítottam az arcát.

-- Örülök, hogy tetszett a műsor.

Ezen mindketten elnevettük magunkat. Hirtelen nagyon nehéznek tartottam a szemhéjaimat, így letettem a párnára a fejemet és lecsuktam a szemeimet. Valami elkezdett gyorsan és hangosan pittyegni, de nem zavart.

-- Isa? – mintha messzebbről hallottam volna Draco hangját. – Isa!

-- Mi történt? – valaki bejött a szobába.

-- Nem tudom, beszélgettük és.... – nem értettem a végét.

-- Ne engedje elaludni! – kiáltotta egy tompa hang, mire megráztak a vállamnál fogva.

Ki kellett volna nyitnom a szemeimet, de olyan jól esett pihenni.

-- Álljon hátrébb Mr. Malfoy!

-- Kérem, csináljanak valamit! – már nem tudtam megkülönböztetni a hangokat.

Egyre csak távolodtak, én pedig elkezdtem zuhanni. Még hallottam, hogy valami érdes hangon kezd sípolni, majd földet értem.